Egy előszóról
Külön tanulmányt érdemelne Krúdy Gyula Aranykéz utcai szép napok című elbeszéléskötetének előszava. A 38 éves író vénemberes, hátborzongató lemondással illette addigi műveit és általában a kortárs irodalmat.
„Fanyar elégedetlenséggel nézek könyvtári könyveimre, mint az árvaházi igazgató növendékeire.”
Néhány passzussal lejjebb: „Ha én leírnám, hogy mit éltem és mit éreztem, és körülöttem éreztek: talán egy toronyba zárnának. Ezért nem ér semmit az egész irodalom.” Magyarán: az irodalom őszinteségét kérte számon.
Ezzel együtt nem hiszem, hogy Krúdynak, ha élne, öröme telne a mai, őszinteségi rohamokkal tetszelgő prózai művekben. Az viszont hátborzongató jóslat a részéről, hogy ki olvas manapság szépirodalmat. Remélhetően nincs igaza: nem „csak a betegek és a lábtöröttek”.
Az írás megjelent a Magyar7 2024/23. számában.
Címkék
