Bokraink közt
Ahogy az nálam lenni szokott, a napokban egyszer csak kattogni kezdett bennem egy verssor, és azonnal rákerestem.
Fotó:
B.Vida Júlia
Hát persze, hogy Jeszenyin! Hát persze, hogy lúdbőrös lettem az olvasása közben. De hisz ez zene, csodálatos muzsika… S nem mellesleg Rab Zsuzsa zseniális fordítása. Ady Héja-nász az avaron című költeménye is eszembe jutott. De az kegyetlenebb. Jeszenyin sorai finomak, lágyak, dallamosak. Mindkettő az idő múlásáról szól. Arról, hogy az élet egyszer csak huss, elrepül. Jön az ősz, gyorsabban, mint szeretnénk… „Bokraink közt már az ősz barangol,/kóró lett a fényes laboda./Zizegő, szép zabkéve-hajadról/nem álmodom többé már soha.”
Megjelent a Magyar7 2026/38.számában.
Címkék
