Az én városom
Nem, ezúttal nem a KGB zenekar énekli a címben foglalt Kisváros című felejthető filmsorozat betédalának első sorát, és nem is a „végvári vitéz”, Hunyadi főtörzs a főszereplő, hanem Nagy Attila helytörténész, aki egy remekbe szabott Dunaszerdahelyről szóló olvasókönyvet szerkesztett.
Elődeihez képest a mai ember bővelkedik sok mindenben, olykor még pazarló is… Egy valami azonban szinte mindenkinek hiányzik e felgyorsult világból: az idő, a szabad „felhasználású” időkeret, ami sok mindenre alkalmat adhat, kitágítani a családra szánt időt, kedvtelésnek hódolni, megnyugvást keresni a természetben, olvasni... Ez utóbbira sok embernek ma alig jut ideje, legfeljebb az olvasgatásra és a böngészésre. Jómagam is gyakran így vagyok vele, ezért szeretem a böngészhető könyveket, amelyek arra is lehetőséget adnak, hogy az ember célirányosan (a netet mellőzve) gyorsan megtaláljon alapvető információkat. Mindezt azért írom le, mert Nagy Attila egyik legújabb kiadványa is ilyen. Hát hogyne lenne, ha már a könyv megírásának a célja is minden bizonnyal az volt, hogy áttekinthetően, tömören, nem túl bonyolultan, tematikailag mégis szerteágazóan, tudományos igénnyel, érdekfeszítően mutassa be témáját, a kiadvány „tárgyát”, ami jelen esetben egy város a Csallóközben: Dunaszerdahely. A címe: Az én városom, Dunaszerdahely – Lakóhelyismereti olvasókönyv és munkafüzet. Napvilágot látott a Biró Márton Polgári Társulás kiadásában 2026-ban. A megjelenést sokan támogatták, első helyen maga a város. Fentebb azt is megjegyeztem többek között, hogy
a mondandó „tálalása” áttekinthető, nem túl bonyolult, logikus a téma tárgyalása, s Nagy Attilának ez a törekvése érthető, hiszen könyvét elsősorban a tanulóifjúságnak szánta,
de ez persze nem jelenti azt, hogy bárki, akit érdekel, ne olvassa élvezettel. A kötet elejére e vonatkozásban néhány gondolatot is oda „varázsolt”. Kifejti, hogy
a helytörténet nem távoli múlt: ott van a város utcáiban, épületeiben, temetőiben, régi fényképeiben, térképeiben, családi történeteiben és ma is élő hagyományaiban.”
A szerző kitér arra is, hogy az olvasókönyv megírásakor a legújabb kutatásokra támaszkodott, valamint a Dunaszerdahely. Várostörténeti monográfia című munkára. A könyv végén található a források, a felhasznált irodalom jegyzéke. A munkafüzet-jelleg is előrevetíti, hogy minden fejezet végén lehetőség nyílik bizonyos, a tárgyhoz kötődő feladatok megoldására.
A kötet így egyszerre kíván olvasókönyvként, helytörténeti ismerettárként és munkafüzetként szolgálni.”
Mintegy a bevezetőben maga a szerző fogalmazza meg, milyen elgondolások mentén alkotta meg könyvét, amilyen a dunaszerdahelyi fiatalok számára még nem volt elérhető, mint olvasókönyv és munkafüzet. Szép, ízléses, logikus elrendezésű az A4-es formátumú kiadvány külleme, grafikai elrendezése, a betűk nagysága is ideális az értő olvasáshoz. Az ismeretanyagot „korabeli fényképek, térképek, oklevelek, történeti források egészítik ki.”
A tartalom vonatkozásában időrendi sorrendet követnek az egyes fejezetek. Ezekből sok olyan dolog kiderül, amelyről a csallóközi, szerdahelyi gyerekek, (ifjúság), de még a felnőttek sem nagyon tudnak. Az olvasó visszafelé haladva az időben egészen a csallóközi őskori és ókori nyomokig kalandozhat el képzeletben, amikor még nem a magyarok laktak e vidéken. Megtudhatjuk azt is persze, milyen lehetett „a magyar honfoglalás a vízjárta Csallóközben”, hogyan alakult ki a magyar törzsek és nemzetségek által a korai településhálózat, milyen volt a végleges letelepedés, hol volt (van) a „templomos hely” Szent István államában. Szerdahely vonatkozásában a „vásárhely” megszületésének rendkívül fontos szerepe volt, mint a Szerdahely megnevezésnek is, amelyet Syridahel néven említenek az első írásos emlékben.
A könyv kitér Sikabony és más, ma már városrészeknek tekinthető települések történetére is. Az olvasó egy-egy fejezetben megismerheti a mezővárossá válás folyamatát, az első, majd az őket követő jeles, ősi családok rövid történetét, az egyes népcsoportok, köztük a zsidóság megjelenését, életét, valamint azt, hogyan éltek az itteniek a vészterhes időkben (török kor, árvizek, járványok, szabadságharc, első, második világháború stb.), de azt is, mikor lett a Bach-korszakban Szerdahelyből Duna-Szerdahely. A könyv fejezetekben tárgyalja a természetbe „ágyazott” Csallóközt, azt, milyen volt réges-régen a hely természeti „képe”, s hogyan változott az idők során, de a népélet is számos vonatkozásban az olvasó elé tárul. Még a helyi tájszavakból is kapunk egy csokorra valót, de a sportélet is kap egy fejezetet a könyvben. Megtudhatjuk azt is, hogyan alakult a Csallóköz és Dunaszerdahely élete az impériumváltások során, de azt is, mi történt a jelenkorban, mondjuk a 2. világégést követően hogyan alakult a régió és Dunaszerdahely, az itt élők sorsa. A könyvben a mai városról is olvashatunk, arról, hogyan él tovább a múlt a jelenben, mint ahogy a városrész neveiben is tovább él: „Szerdahely, Nemesszeg, Előtejed, Újfalu, Tejed és Sikabony”. A könyvből megtudhatjuk azt is, hol lelhetők fel a múlt nyomai a városban.
A szerző, Nagy Attila találóan jegyzi meg:
A helytörténet több egyszeri adatgyűjtésnél. Segít megérteni, hogyan alakult ki a város, amelyben ma élünk, és miként kapcsolódunk azokhoz, akik előttünk jártak.”
Jó szívvel ajánlom e könyv olvasását, lapozgatását, böngészését nemcsak az ifjúságnak, de mindazoknak, akiket érdekel a város múltja, s az is, milyen lesz a jövője.
