cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2024. május 31., 16:58

Aki soha meg nem pihen

Gyermekeim számára valami hozzájuk szóló, nekik való olvasnivalót keresve a közelmúltban két, kisebb formátumú verseskönyv is a kezembe akadt.

fejlec
Galéria
+5 kép a galériában
Z. Németh István: Égimeszelő
Fotó: Lacza Gergely

Az egyik, a már múltkor bemutatott népi játékokat és mondókákat tartalmazó Szól a rigó kiskorában, ami annak idején, 46 évvel ezelőtt mai viszonylatban hihetetlennek tűnő példányszámban (30 100) jelent meg, ebből 24 100 példány a Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest részére készült közös kiadásban. Gondolatban itt kapcsolódott össze bennem ez a könyv a másikkal, Z. Németh István gyermekeknek szánt verseskönyvével. Az Égimeszelő is megérdemelt volna (s vele a szerző, legalább egyszer) hasonló példányszámot, és megérdemelte volna a jelenleg gyermekeknek is alkotó többi szlovákiai magyar író is. Ha… Ha nagyobb lenne a könyvpiacunk, ha a könyvnek ma is olyan „ázsiója” lenne, ha nagyobb lenne a kiadók „pénztárcája”, ha lenne megfelelő terjesztés… Ha… (Mint a hajdanvolt vicc végén elhangzik: Hahaha!…) De nem kell elkeseredni, a könyv örök, s ugyebár a szó elszáll, az írás megmarad.

Z. Németh István

Z. Németh István Égimeszelője Bálint Mariann illusztrációival 2011-ben jelent meg a Lilium Aurum kiadónál, s a kisebb gyermekekhez szól. Tehát elsősorban az olvasni még nem tudóknak, akik szüleik, nagyszüleik tolmácsolására hagyatkozhatnak csak. De ez így van jól, hiszen a felnőttek a könyv erényeit (ha van érzékük hozzá a szülőknek, nagyszülőknek, és miért is ne lenne?), külön is felfedezhetik maguknak. S ha kell, a versek „rejtelmeit”, okosan rávezetve a kicsiket, felfedhetik, olykor „magyarázatot” is fűzve hozzájuk.

zni-001
Z. Németh István: Égimeszelő
Fotó:  Lacza Gergely

Z. Németh István pedagógus, szerkesztő sok műfajú író, szinte minden ez irányú lehetőséget kipróbált, még dalszöveget is írt. Felsorolni is nehéz lenne, mennyi írása, kötete jelent meg, s milyen díjakkal jutalmazták eddigi munkáját. De

maradjunk most a szóban forgó kötetnél, amely a szlovákiai magyar gyermekvers költészet legjobb hagyományait követi

úgy, hogy a szerző „nem ragad le” egy-egy markáns előd vagy kortárs szemléleténél, világlátásánál, vagy mondjuk óvatosabban: stílusánál, de kétségkívül „tanul” tőlük. S ez a tanulás feltehetően nem annyira tudatos, mint gondolnánk. Inkább talán csak arról van szó, hogy a költő is olvasó, és érdeklődését követve hagyja, hogy átszűrődjön rajta mások költészete, mindaz, ami számára is fontos, hogy aztán ez valahol, rejtetten, alig tetten érhetően a saját költészetében is megjelenjen, nem feltétlenül tudatosan. Az imént megjegyeztem, hogy Z. Németh, műfaji „sokszínűségében” még arra is „vetemedett”, hogy dalszövegeket írjon. Nos, a zeneiség, a ritmus ebben a gyermekkönyvben is domináns, s ez így van jól, hiszen a kisebb gyermekek „igényeinek” ez nagyon is megfelel. Az előbb azt is megfogalmaztam, hogy Z. Németh gyermekköltészete az elődök (és kortársak) által „kitaposott” ösvényen halad, miközben a szerző az erről a műfajról alkotott elképzeléseit is megvalósítja. De mi is kellhet egy kisgyereknek a költészetben? Zeneiség, ritmus, képi világ, játékosság, tréfa stb., és az a megfoghatatlan valami, amit minden alkotó önmagából „felkínál” kis olvasóinak.

zni-002
Z. Németh István: Égimeszelő
Fotó:  Lacza Gergely

Az Égimeszelő, struktúráját tekintve, egyszerű. A négy évszak köré csoportosítja a költő a verseket, s ez jó, hiszen nagy részük a természet alakváltozásához, egyes jelenségekhez kötődik. A kötet egyik szép verse, a Félálom, zeneiségében Simkó Tibort invokálja:

Pillangók szárnyáról / lepereg a kék, / messze száll egy szép / szappanbuborék. // Valahol zene szól, / mosolyog a száj, / lakodalmát üli / a törpekirály. // Valósággá válik / minden meselény, / angyalok vánkosán / átdereng a fény. // Bóbita bóbiskol / pamutkocsiján, / csicsíjja, csicsíjja, / aludj, kicsi lány!
zni-004
Z. Németh István: Égimeszelő
Fotó:  Lacza Gergely

Az évszakok köré szerveződő versekben számos olyan elem van, amely közelről megvilágítja, „szemközelbe” hozza a természet apró lényeit, hogy a gyerekek ily módon is barátságot kössenek velük: versenyt futnak a csigák; tapsolnak a katicák; a tücskök hangversenyeznek stb. Az egész verseskönyv tulajdonképpen egy nagy dallam, amelybe vidám gyerekzsivaj és kacagás is beszüremkedik:

Nyaral a család 

Apa? / Hírt olvas a lapban. / Anya? / Szalmakalapban. / Hédi? / Fürdik a tóban. / Józsi? / A homokozóban. // Hirtelen szél kerekedik, / Minden összekeveredik. // Apa? / A homokozóban. / Anya? / Hírt olvas a tóban. / Hédi? / Fürdik egy lapban. / Józsi? / Szalmakalapban.
Z. Németh István
Z. Németh István

Mint fentebb már említettem, a könyvet Bálint Mariann illusztrálta kedvesen, okosan, a kisgyermek értelmi, érzelmi fejlődését szolgálva. Jó ötlet, hogy az egyes évszakokat a könyv lapjainak halvány, a témának megfelelő színe is hangsúlyozza. Jó választás volt a kötet elejére, az évszakok szerint csoportosított versek elé beiktatni még kettőt, a kiadvány címét adó Égimeszelőt, és az Emese naptára c. verset, amely révén a kisgyerekek könnyedén megtanulhatják az év hónapjainak a nevét.

zni-003
Z. Németh István: Égimeszelő
Fotó:  Lacza Gergely

E rövid szösszenetem végén hadd idézzek a könyv hátlapján olvasható sorokból, amelyek elsősorban a mindenkori vásárlóknak, a felnőtteknek, szülőknek, nagyszülőknek szólnak. Nem akárhogyan szólítják meg őket:

Z. Németh István könyvének gézengúz hőse, Égimeszelő, a Varázslatok Birodalmában élő festőművész, költő és csodabogár, a természet négy évszakának a felelőse: rajta múlik, milyen színekben pompázik a tavasz, a nyár, az ősz, a tél. Ezért soha meg nem pihen: kerek egy esztendőn át szépítgeti varázsecsetjével az eget, miközben köszönti a délről megérkező fecskéket, hessegeti az esőfellegeket, tépegeti a sárguló faleveleket, fújdogálja a hópelyheket.”

És még sok minden mást is csinál, lepkéket kerget, madarakkal és angyalkákkal társalog, zsebéből égre ereszti a Napot meg a Holdat. Aki kíváncsi rá, mindezt hogyan is teszi, milyen varázslatok „bevetésével”, lapozza fel az Égimeszelő című könyvet, olvassa el a verseket ne csak a gyerekek, de a maga (felnőtt) örömére is. S egy pillanatra talán felrémlik egy régi altató dallama, a régen volt gyermekkor egy darabja is:

Altató 

Pillangó alszik az ágon, / szárnyában szundít az álom. / Álmában szobádban repdes, / aludj el, aludj hát, kedves! // Hallgatag tenger az este, / az égre csillag van festve. / Holdfénycsepp hull a világra, / aludj el, aludj hát, kedves! // A felhőn angyalok ülnek, / Égi szép dalt hegedülnek. / Régi dal, már ezeréves, / alud el, aludj hát, édes! // Nézd, már a tündér is álmos, / palotája felé száll most. / Várják az ásító termek, / aludj el, aludj hát, gyermek!
fejlec
Galéria
+5 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.