Nem vagyok pesszimista! – mondja a református egyház püspöke a népszámlálás után
Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke nyilatkozott portálunknak a 2021-es népszámlálási adatok kapcsán. A januárban közzétett számok azt mutatják, hogy akárcsak a többi meghatározó egyház esetében, úgy a reformátusoknál is a felekezetükhöz tartozók számának csökkenése tapasztalható. Míg tíz éve majdnem 100 ezren vallották magukat reformátusnak, mostanra ez a szám 85 ezerre csökkent. Továbbra is őrzik viszont a negyedik legnagyobb egyház pozícióját.
Püspök úr, milyen volt az első reakció, amikor január 20-án kihirdették a népszámlálás felekezeti hovatartozásról szóló eredményeit?
Azonnal érzékeltük a csökkenést, a történelmi, nagy egyházak közül a miénk az, ahol százalékarányában a legnagyobb volt a fogyás, tizennégy százalék. Azonnal megkezdtük a nyilvánosságra hozott számok feldolgozását, munkatársaim településenkénti bontásban dolgoznak ezekkel. Természetesen nem örülünk ennek, viszont látni kell, hogy ennek megvannak az okai. A számok nem az egyházi szolgálat minőségét fejezik ki, sok esetben inkább azt a környezetet jelzi, amely szlovákiai magyar közösségünk életében negatív valóságként jelenik meg.
Nem csak az ön egyháza, hanem általában véve a bármilyen felekezethez tartozók száma is csökkent az elmúlt tíz évben Szlovákiában. Mára a felekezethez nem tartozók a lakosság majdnem egy negyedét teszik ki. Sokan ebből azt a következtetést vonják le, hogy gyorsan nő az ateisták száma. Ön is osztja ezt a véleményt?
A mögöttünk levő harminc év távlatát nézve, láthatjuk, hogy a kommunista diktatúra utáni első 10-15 év egy kegyelmi állapot kora volt, amikor növekvő számokkal jelentek meg a történelmi egyházak. Ez az utóbbi 15-20 évben megfordulni látszik, s látni kell azt is, hogy a történelmi egyházak hitvallására, de még inkább a hagyományos keresztyén értékrendre a kulturális és mediális térben hatalmas nyomás bontakozott ki. Ennek a hatása a szlovákiai társadalomban is megmutatkozik. Az ateisták ilyen magas száma viszont vélhetően meglepett másokat is, elsősorban a történelmi egyházak vezetőit is. Bár a felekezethez nem tartozás nem feltétlenül egyenlő az ateizmussal, jelenthet érdektelenséget is.
Ezt befolyásolhatta az is, hogy a mostani népszámlálás elsősorban elektronikus úton zajlott, és sokkal egyszerűbb egy kattintással jelezni egy alapállást, mint ezt a véleményünket a kérdezőbiztossal szemben vállalni. Mindenképpen szembe kell néznünk ezzel a helyzettel, ami még jobb missziós munkára kell, hogy sarkalljon minket, hogy bizonyságot tegyünk arról a hitünkről, amely számunkra fontos.
Az egyes egyházakhoz való tartozás meghatározó népmozgalmi adata lehet a migráció. Ma már százezres számokban beszélhetünk azokról, akik a jobb munkakörülmények okán tartósan külföldön tartózkodnak. Ezeknek az embereknek nyilván az egyházukkal való kapcsolatuk is lazulhat. Találkozott ön a református egyházat illetően ezzel a jelenséggel?
Nagyon magas az elköltözők aránya a református egyház körében is, ezt a belső nyilvántartásunk is jelzi, ráadásul egyházunk főképpen azokon a helyeken van jelen Szlovákiában, ahol a gazdasági helyzet nagyon nyomasztó, ami hozzájárul az elköltözéshez. A missziós tevékenységünk kiterjedt az elköltözőkkel való kapcsolattartásra, ám ez természetesen jóval nehezebb ahhoz képest, mint amikor a családok egy adott településhez tartozóan érhetőek el. Nem akarunk lemondani egyetlen elköltözőről sem!
Sajnos, a további befolyásoló tényezők is hozzájárulnak az egyházon belüli fogyáshoz. Ilyen a születések alacsony, az elhalálozások magas száma, továbbá a szlovákiai magyarság elöregedése. Hasonló problémákkal kell szembesülnie a másik két nagy egyháznak, a katolikusnak és az evangélikusnak is. Az ő esetükben a fogyás 9-10%-os, igy, a mi 3-4 százalékpontos eltérésünk nem mondható szignifikánsan kimagaslónak. Ismétlem, ez nem az egyházi szolgálat minőségének a mutatója, hiszen egyházunkban jó lelkipásztorok, hűséges presbiterek vannak, akikkel nagyon jó eredményeket értünk el a társadalmi élet több vonatkozásában. Vannak viszont olyan helyzetek, amelyeken nem tudunk túllépni és ezek összefüggésben vannak a demográfiai helyzettel. Ha külön vizsgáljuk a magyar reformátusok és a szlovák reformátusok (megközelítőleg 15% a szlovák nemzetiségű reformátusok aránya) település szintű helyzetét, akkor azt látjuk, hogy ebbéli helyzetükben szinte nincs különbség. Sok esetben a népszámlálási adatok nem a gyülekezetbeli munkát, hanem a beköltözést – elköltözést tükrözik vissza.
Ebben az összetett helyzetben mire helyezik a hangsúlyokat a jövőben?
Egy olyan missziós projektet szeretnék említeni, ami az egyháznál már korábban is folyt, s a lényege, hogy a református szempontból szórvány közösségeket meg kívánjuk erősíteni. Ennek a lényege, hogy egy átgondolt tevékenységgel jelenjünk meg azokon a településeken, ahol nincs református gyülekezet, de a népszámlálás alapján látható, hogy laknak ott református emberek.
Találkozik ön a nemzetiségváltáshoz hasonló jelenséggel az egyházon belül? Tehát, amikor az egyik felekezetet elhagyva egy másikhoz csatlakozik valaki?
Nem jellemző ez az egyházunk tagjaira az ilyen jellegű váltás. Inkább a szekularizáció, az elvilágiasodás az, ami bizonyos mértkében megfigyelhető.
Rövid beszélgetésünk végén az az érzésem alakult ki, hogy Püspök úr optimista a jövőt illetően. Jól érzékelem ezt?
Az optimista túl pozitív kifejezés. Maradjunk abban, hogy nem vagyok pesszimista! A keresztyénségre mindig jellemző volt, hogy a hitről, Krisztusról hasonló helyzetekben kellett bizonyságot tenni. Ehhez megvannak az eszközeink, gyülekezeti közösségeink és intézményeink. Négy-öt éve például elindult az óvoda-program, illetve a gyülekezeti élet megerősítése; ezeknek a számokban való megjelenése a következő időszaknak lesz majd a valósága!
