2022. február 6., 16:11

A múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk! – Gábor Bertalan a népszámlálás katolikusokat érintő eredményeiről

A szlovákiai katolikus egyház esetében nehéz testületi véleményt kérni olyan kérdésekben, amelyek a nemzetiséget is érinthetik, hiszen mindmáig nem sikerült elérni, hogy a több százezres magyar katolikus közösségnek önálló püspöke legyen. Általában nagy tudással, jó áttekintéssel bíró papokat szoktunk ilyenkor keresni, akik sokéves tapasztalatuknál és aktív szolgálatuknál fogva meg tudnak fogalmazni olyan általános véleményt is, amely valós helyzetet ír le a saját működési területükön kívül is. Ilyen Gábor Bertalan, szepsi plébános, a kánonjog nagy ismerője, akit most arról kérdeztünk, hogy látja a 2021-es népszámlálás eredményeit, amelyek azt is mutatják, hogy a szlovákiai katolikus egyház mintegy 300 ezer hívővel kevesebbet számol immár.

katolikus
Gábor Bertalan: Elég egy öreg Simeon és egy öreg Anna is!
Fotó: Szepsi TV/ma7

Főtiszteletű úr, hogyan értékeli a katolikus egyház a hívek számának csökkenését, illetve azt, hogy a felekezeten kívüliek száma immár eléri az ország lakosságának mintegy negyedét? Meglepetés ez az ön számára?

Is-is. Nem látunk bele minden egyes emberbe, de azért a számok valamit sejtetnek. Általános következtetésre jutni ebből viszont nehéz. Leszűrhető viszont belőlük, hogy milyen napjaink társadalmának az értékekhez való viszonya.

Amit korábban értéknek tartottunk, mára már nem annak fogjuk fel. Ez a jelenség azonban nem magától van, hanem valaminek a következménye.

Ön szerint hogy jutottunk ide? Mi eredményezte ezt?

Amikor látjuk a számokat, mindjárt készek vagyunk arra, hogy bűnbakot keressünk. Hajlamosak vagyunk ilyenkor szinte mindenkiben, a társadalom minden rétegében megtalálni ezt.

Egy ilyen helyzetben viszont önmagunkba kell nézni! Az, hogy milyen a környezetünk, ez nagyban tőlünk is függ.

Elsősorban nekem, papként, lelkipásztorként vizsgálnom kell a lelkiismeretemet, vajon megtettem-e mindent, jól cselekedtem-e, hogy a környezetem olyan, amilyen.

Ha a változást csak a katolikus egyházat illetően nézzük, akkor 300 ezer hívővel csökkent a szám. Gondolkodnak önök az egyházon belül, hogy a jövő milyen feladatokat hoz ezzel kapcsolatban?

Ahogy említettem, a jövőt az határozza meg, hogy megvizsgáljuk, mi okozta a mostanra kialakult helyzetet.

Eszünkbe juthatnak Ferenc pápa pozsonyi szavai, aki azt mondta, hogy az egyház egy várba zárkózott, és meg kell szüntetni ezt a helyzetet, mert várból Pozsonyban egy is elég. Közelebb kell kerülniük az emberekhez?

Nem látom azt, hogy az egyház, a tanítói hivatal, a papok, a lelkipásztorok nem hirdetnék kellő odaadással az evangéliumot. Nem látom így a főpapság esetében sem. Evangéliumi példát idézve úgy mondanám, hogy 

a jelenlegi társadalom az aratásban érdekelt, arra összpontosít. Azaz eredményeket vár és eredményeket lát. 

Látjuk a számokat, és azokra mondjuk, hogy ez az eredmény. Így azt várják az egyháztól és a főpapságtól, hogy mutasson fel eredményt! De az egyháznak nem ez a feladata! Az evangélium nem ezt várja el tőlünk. A magvető kiment vetni. A kérdés az, hogy a mag hova hullott. Nincs még itt az aratás ideje, a növekedést Isten adja, és nem csak az ember igyekezetétől függ.

A másik szempont, hogy amikor az egyházat nézzük, mindig szeretnénk azt makulátlannak látni, miközben az egyház nem más, mint a megváltott bűnösök közössége.

Ezt mondja a II. vatikáni zsinat és idézi gyakran Ferenc pápa is, s ez elmondja, hogy nézzünk önmagunkra és a saját felelősségünkre; hogy mennyire hagyjuk magunkat megszólítani, és mennyire vagyunk készek válaszolni. A szabad akaratunknak ez a nagy kihívása! Egy kapcsolatban van, aki megelégszik azzal, hogy csak int a másiknak, de van olyan is, aki beszélgetne, párbeszédet folytatna. Így vagyunk az egyházzal való viszonnyal is sokszor. Hogy karácsonykor és húsvétkor beintünk egymásnak.

A mi feladatunk nem az ítélet, a méricskélés, az aratás megtartása, hanem az evangélium hirdetése. Folytatni kell a tanítást arról a szépről, amit a döntés felelőssége jelent.

Akik most ott vannak idősként a templomban, harminc éve nem biztos, hogy fiatalon is ott voltak.

Ők lehettek azok a fiatalok, akiket folyamatosan hiányoltak az emberek?

Így van. Most ünnepeltük Gyertyaszentelő Boldogasszony, Krisztus bemutatásának az ünnepét, ami pontosan mutatja azt a helyzetet, hogy az öreg Simeon és az öreg Anna viszik a templomba bemutatni Jézust. Kétezer éve állandósult ez a helyzet, hogy az öregek vannak itt a templomban, a fiatalok meg majd idővel megérkeznek. A múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk!

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.