2020. május 23., 16:37

Múltról regélő, ég felé mutató hely

Ülök az udvardi kálvária lépcsőjén. Napfény ragyogja be a tájat, a fák virágoznak, a madarak csivitelnek, a végtelen nyugalomban megérint a múlt. Más hangulat uralkodott itt a kálvária 1860-as felavatásakor. Akkor negyvenezer zarándok torkából szállt az ég felé az Isten dicsőítésének szent éneke.

Századokkal előbb a szerzetesek csendes magányban fordultak a magasságbeli felé az itt álló kolostorukban. A még távolabbi múltban Szent István királyunk talán éppen ebédelt kísérőivel ezen a halmon, mielőtt útnak indult a fiához Nyitra felé.

Farkas Tiborral, az udvardi képviselő-testület tagjával, az MKP helyi szervezetének elnökével, a múlt ismerőjével jöttünk ki Szent Márton-halmára, hogy szavai által megelevenedjék a történelem.

udvardi_kalvaria-1_copy.jpg
Még őrzi a föld első királyunk emlékét

Szent István emléke erősen kötődik a községhez. Nevünk, Udvard is onnan ered, hogy ezen a halmon állt a királyi kúria, illetve a község területén létesült a hozzá tartozó udvartartás és vadaskert.

A királyi udvarnokok településéből Udvard lett, ahol máig az egyik leggyakoribb családnév a Vadkerti.

Annak, hogy ide királyi udvar épült, gyakorlati oka volt. István, azaz még Vajk uralkodói várományosként megkapta a nyitrai dukátus irányítását, hogy szert tegyen vezetői tapasztalatokra. Ugyanezt a gyakorlatot követte fia, Imre herceg, aki trónörökösként szintén igazgatta a nyitrai dukátust. Apa és fia természetesen látogatták egymást. A nyitrai vár pontosan kétnapi járóföldre volt Esztergomtól, a királyi székhelytől, Udvard pedig félúton feküdt. És ahol a király vagy a herceg megszállt, ott udvarnak is kellett lennie. Mivel errefelé lápos volt a terület, a Zsitva és a Nyitra is gyakran eláztatta a környező vidéket, ezért ez a kiemelkedő halom nyújtott biztonságos lehetőséget a királyi kúria megépítésére 1024-ben. 

Fokozatosan egyházi birtokká változott

A javakból mind a garamszentbenedeki apátság, mind az esztergomi érsekség kapott, s végül elkezdtek egymás közt marakodni, kinek milyen jussa van ezen a helyen. Egy ilyen vitában említik először Udvard nevét 1075-ben, ami elég korai írásos emléknek számít.

udvardi_kalvaria-3_copy.jpg

A kúria megmaradt, idővel átépítették kolostorrá. 1309 nevezetes év volt a kolostor és a község életében. Amikor az országnak három királya volt, akkor tartottak itt egyházi zsinatot, amely udvardi zsinat néven vonult be a történelembe. A zsinat egyik nagy horderejű döntése az volt, hogy az egyház a trónkövetelők közül Károly Róbertet támogatja, akit később trónra is emeltek. Másik fontos határozata pedig az esti harangszó elrendelése volt, egybekötve az Angyali üdvözlet imájának elmondásával.

Közben maga a község is fejlődött. 1429-ben városi jogokat kapott, harminc évvel később járási székhellyé is vált. Vámszedési jogából gazdagodott, ugyanis erre vezetett a régi római kori kereskedőút, amely elágazott Csehország és Lengyelország felé, Esztergomba pedig nyílegyenesen vezetett. A régiek csak „esztergami” útnak hívták.

A török időkben mind a falu, mind a kolostor hanyatlásnak indult. 1663-ban a törökök Udvardról irányították Érsekújvár ostromát.

A kolostor helyén kálvária épült

Valószínűleg Majthényi Adolf szabadságharcos plébánosunk még látta a kolostor nyomait, amikor az 1850-es években kezdeményezésére és anyagi támogatásával elkezdték építeni a kálváriát. Udvard dicsőségére és részben saját hálájának kifejezéseképpen építtette, hogy kiszabadult hosszú rabságából.

Majthényi nagyon sokoldalú ember volt. Támogatásával épült a településen gőzmalom, amelynek jövedelméből építtette és felvirágoztatta az elemi iskolát. A közoktatás terén kifejtett munkássága maradandó értékű, ezért a helyi alapiskola 2003-ban fel is vette a nevét. Elszántan szolgálta a szabadságot és a függetlenséget, az 1848–49-es szabadságharcban ő irányította a nemzetőrség megszervezését. Még a Zsitva-hidakat is felszedette, hogy ne tudjanak rajta átkelni az osztrák csapatok. A szabadságharc leverése után halálra ítélték, de hosszú raboskodás után érseki közbenjárásra kiszabadult.

udvardi_kalvaria-4_copy.jpg

A feljegyzések szerint a Kálvária-dombhoz tizennyolcezer szekérnyi földet hordtak össze. Meglátásunk szerint ez a rengeteg föld inkább a terep szélesítésére, mint magasítására lett felhasználva. A kálváriára szobrokkal díszített, grandiózus lépcsősor vezet, a domb legmagasabb részén kereszt található, mellette pedig a harangláb, amely Udvard jelképévé lett, a község címerében is szerepel. Kicsit távolabb kápolnácska áll. Az egész dombot megkerülő kereszt-út egyes stációit magánszemélyek, társulatok, egyletek emeltették, egységes festményekkel, melyeket a rendszerváltás után újakra cseréltek.

A kálvária felszentelését 1860. szeptember 16-án Scitovszky János esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása végezte, negyvenezer zarándok részvételével.

udvardi_kalvaria-5_copy.jpg

Természetesen a kor számos kiválósága és politikusa is tiszteletét tette az ünnepségen. Mi sem természetesebb, mint hogy Majtényi Adolf síremléke is a Kálvária-dombon kapott helyet, amelyet máig látogatnak és rendben tartanak a hálás udvardiak.

Farkas Tibor beszélgetésünk végén elmondja, hogy szeptember második hetében, a kálváriabúcsú napján máig szép számban vesznek részt a hívők és a zarándokok az ünnepi keresztúton és a szentmisén. A község igyekszik rendben tartani a terepet, éjjelente az égbe nyúló reflektorok sejtelmes hangulatot adnak a helynek. Keressük fel ezt a gyönyörű kálváriát, ahol a táj és az építmények együttesen irányítják figyelmünket az égiek felé! 

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/20. számában.

Megosztás
Címkék