2024. szeptember 8., 17:16

Isten kezében – Zsidó Jánossal

A Duna Televízió Isten kezében című műsorában szeptember 8-án (vasárnap) Zsidó János nyékvárkonyi esperesplébános életét ismerhettük meg, aki immár 47 éve végzi papi szolgálatát a felvidéki magyarok között. Számos elismerést kapott áldásos munkájáért, de ami számára talán még fontosabb, az az emberek szeretete.

zsidó
Fotó: Katona Tamás

Az idén hetvenéves János atya Tallóson, a Kis-Duna mellett nőtt fel. A szülői házban arról mesél, hogy egész családjuk életét átszőtte a mély istenhit, a vallás.

Ministránsként kezdte, s édesanyja legnagyobb vágya volt, hogy fiából pap legyen. Imái meghallgatásra találtak, mert a kis János már hatéves korában eldöntötte, hogy ezt a hivatást választja. A hivatás iránti vágyat erősítette benne a tallósi Mária-kegyhely, ahol naponta meg-megállt iskolából hazafele menet.

Sokfajta betegségét türelemmel, derűsen viseli, amiben talán éppen a Szűzanya van a segítségére, akihez bármilyen problémájával fordulhat, s mindig kap tőle lelkierőt.

1972-ben érettségizett, elsőre felvették a papi szemináriumba, a harminc hallgató között egyedül volt magyar. A filmben mesél a földalatti egyházról, ahová a kispapokat is igyekeztek beszervezni. Ő sem volt kivétel, nyaranként fiatalokkal jártak táborozni. Ez nem volt feltűnő, és kicsit elbújva a titkosszolgálat elől lelki gyakorlatokat tartottak nekik szalézi szerzetesek.

Később bátor prédikálásáért behívatták a kommunisták, hogy felelősségre vonják. Próbálták beszervezni is, de mivel ez nem sikerült, több órás kihallgatás után elengedték. Utána már nem zaklatta a titkosszolgálat, de azért megfigyelték, a telefonját lehallgatták. Az egyházi titkárral, egy hithű kommunistával azonban – akinek az volt a feladata, hogy azt a néhány papot, aki működött járásban, figyelje, munkájukat megnehezítse – sokszor meggyűlt a baja.

Zsidó atya a filmben mesélt arról is, hogy Bősön kezdte papi szolgálatát, ezért a lelke mélyén mindig is bősi maradt. 1979-ben helyezték oda, 25 évesen, tele világmegváltó gondolatokkal. Gyermek és ifjúsági énekkart hozott létre, ami végigkísérte egész ottani működését. A plébánia pincéjében folytak a próbák, ahonnét nem hallatszott ki az énekszó, és itt voltak az ifjúsági találkozók is a szalézi szerzetesek szervezésében, titokban.

Ahol szolgált, ott mindenütt hangsúlyt fektetett a templomok rendbetételére. Mesélt arról is, milyen kalandos úton jutott el hozzá és általa másokhoz is az egyházi irodalom az átkos rendszerben. Több tízezer könyvet sikerült rajta keresztül eljuttatni a hívő katolikusokhoz.

Habár a papot mindig a püspök helyezi új plébániára, Zsidó atya a Nyékvárkonyba való helyezését maga harcolta ki, mert ismerte az ottani hívő közösséget, ahol jól működő cserkészcsapat is tevékenykedett és oda vágyott. Velük összefogva, az ifjúságot is bevonva virágoztatják fel az ottani hívő közösséget.

Az ifjúság a jövő, ha a mélyen vallásos fiatalból mindig több lesz, akkor a világ is jobb lesz”

– mondta János atya a filmben. Fontosnak tartja a magyarság és keresztény hit erősítését minden nemzedékben. Egész életében arra törekedett, hogy mindenkivel szót értsen, a gyermekkel, a felnőttel, a hívővel, azzal is, aki nem hisz vagy útkereső… Vallja, hogy mindig azt kell keresni, ami összeköt, nem pedig azt, ami elválaszt.

Papszentelésének mottója Jézus egyik mondata volt: „Arról ismerjék fel, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Ez volt az a gondolat, ami végigkísérte egész életét.

Amíg egészsége engedi, addig szeretné szolgálni a közösséget.

A Zsidó János atyáról szóló dokumentumfilm ITT nézhető meg!

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.