Szélerőmű-sztori újratöltve, régi-új direktor és színésznő civilben – Mai7 Hírlevél

Észre se vettük, s lassan túl vagyunk a vakáció első hetén. A politikában is mintha uborkaszezon lenne, ám azért nem telt eseménytelenül ez a nap sem. Ennek bizonyítéka szokásos esti hírcsokrunk is.

Csütörtökön délelőtt vette kezdetét az a szélerőműparkokról szóló nyilvános meghallgatás, amelynek eredetileg már június 24-én kellett volna színpadra kerülnie, de akkor botrányos körülmények között szakadt meg a teljesen megtelt és a szűknek bizonyult pozsonyi Tatra Szálló nagytermében. Ma a pozsonyi Incheba vásárváros kongresszusi termében gyűltek össze mindazok, akiknek sarkos véleményük van a tervezetről. A helyszínről Somogyi Szilárd tudósított.

Miután a kilenctagú választóbizottság meghallgatta a komáromi Selye János Gimnázium igazgatói posztjára kiírt pályázat egyetlen jelentkezőjének, Andruskó Imre jelenlegi igazgatónak a koncepcióját, annak megvédése után támogatta, hogy folytassa munkáját a Felvidék legnagyobb magyar gimnáziumának élén. A régi-új igazgatót Nagy Miskó Ildikó kérdezte.

Valami elkezdődött. Röviden talán így lehetne összefoglalni azt a kísérleti projektet, amit két minisztérium indított közösen annak érdekében, hogy a jövőben több egészségügyi nővér legyen az ellátórendszerben. Hogy miről is van szó, kiderül cikkünkből.

Európa népessége öregszik. De vajon mi vár a jövőben, mondjuk 2050-ben vagy 2100-ban az e tekintetben még viszonylag fiatal népességgel bíró Szlovákiára? Kattintson cikkünkre!

S hogy a sport se maradjon ki... Az elmúlt napokban jelentősen felgyorsultak az események az orosz jégkorong-válogatott nemzetközi visszatérése körül. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) fegyelmi testülete megsemmisítette azt a korábbi döntést, amely automatikusan kizárta Oroszországot a 2026–2027-es idényből, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az orosz válogatott már biztosan ott lesz a 2027-es németországi világbajnokságon. Mégis mi várható? Arról Hajtman Gábor írt.

Egy kis kora esti biciklizés csak jót tehet. Suhantunk is a poros földúton, mint a mese, egy-két gödröt leszámítva, amit sehogy se lehetett kikerülni. Azokban nagyokat döccentünk. Az égbolt gyanúsan sötétedett a fejünk fölött, az illatok is intenzívebbé váltak. Ebből alighanem eső lesz. Forduljunk vissza! Alig tekertünk azonban párat a pedállal, már le is szakadt az ég. Telibe talált bennünket az égi áldás, néhány  kilométerre az otthonunktól. Ezzel kezdi jegyzetét B. Vida Júlia, amit szíves figyelmükbe ajánlunk.

A színpadon szerepeket él, a hétköznapokban pedig tudatosan igyekszik önmaga maradni. A kassai Thália Színház színésznőjével, Dégner Lillával a vörös függöny mögé nézünk, hiszen szó esik hivatásról, sérülésről, kitartásról és arról, hogyan lehet a reflektorfény mellett civil életet is élni.