2020. június 14., 17:33

Trianon gyerekszemmel

A nemzeti összetartozás napján magyarok milliói emlékeztek együtt az első világháború utáni Magyarország sorsát megpecsételő trianoni békediktátum aláírására. Különböző korosztályba tartozó gyerekeket, diákokat kérdeztünk arról, hogyan érinti őket Trianon száz év után.

A diákok lelkében sokszor több érzés rejlik Trianon drámájával kapcsolatban, mint azt a felnőttek sejtenék. A felvidéki magyar iskolákban minden bizonnyal foglalkoznak a témával történelemórákon, de sok tanulóban ez a tudás, az érzés mélyebbről fakad. Genetikailag kódolt lehet a magyarokban a trianoni trauma?

Szőcs Enikő, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium tanulója, 17 éves

Nagyon közel áll a szívemhez az irodalom és a történelem. Nálunk sosem volt tabutéma Trianon, sem a kitelepítés, hiszen a családom érintett volt ebben. Június 4.? Sokaknak semmit sem jelent ez a dátum. Hallásból tudják, hogy volt Trianon, meg ott, akkor valami történt. Pedig számtalan családot érint, hiszen közös a múltunk. Nem fényes, nem dicsekedni való, inkább gyalázatos darabja. Amit nem megünnepelni kell, hanem emlékezni rá. Méltóan, tisztelettel, alázattal.

Mire elég 100 év? A mai modern világban szinte bármire. Új eszközök feltalálására, vagy akár négy generáció felnevelésére. Viszont arra nem, hogy örökre eltaposson egy nemzetet, kiölje belőle a nemzeti öntudatot.

De tényleg büszkék vagyunk a gyökereinkre? Sokszor elgondolkodom ezen. Sokaktól hallom, hogy a mában kell élni, minek a múlttal foglalkozni. Úgy gondolom, tanulni csak a múlt hibáiból lehet. Édesanyám mindig arra tanított, hogy legyünk hűek az anyanyelvünkhöz. Csak most, a tizenhetedik életévem kapujában kezdem igazán érteni, hogy milyen az, amikor minden magyar testvéredhez, röghöz, rónához ennyire kötődsz. Külhoni magyarként különösen nehéz megtartani a nemzeti öntudatunkat, az identitásunkat sokan önmaguk adják fel. Ám minden erőnkkel küzdenünk kell azért, hogy akár a Felvidéken, akár más elcsatolt területen megmaradjunk magyarnak.

Miklós Zoltán, a nagymácsédi Mészáros Dávid Alapiskola tanulója, 15 éves

Mindannyian tudjuk, hogy a trianoni békediktátum miatt nagy veszteség érte Magyarországot. Erre a napra emlékezve gyász költözik a szívünkbe.

A trianoni árnyékban élni számomra már megszokott, de a nagyszülők és a dédszülők fájó szívvel gondolnak vissza Nagy-Magyarországra.

A mai fiatalság keveset tud a Trianon előtti időkről, mert az iskolában keveset foglalkoznak vele a történelemórákon. A mi iskolánkban ezt a témát csak történelemórán tanítják a kilencedik osztályban.

Trianon gyermekrajz
Iván Arnold, a galántai Kodály Zoltán Alapiskola tanulója, 13 éves

Trianon következményei sok problémát okoznak a külhoni magyar gyerekeknek. Általában amiatt, hogy az anyanyelvükön kívül meg kell tanulniuk az államnyelvet is.

Szerintem Trianon egyik következménye lehet az is, hogy gyenge a gazdaság és sok a feszültség a közép-európai térségben.

Horváth Borbála, felsőszeli óvodás, 6 éves

Sokat hallgattunk anyával egy dalt, amiben azt énekelték, hogy fáj, ami fáj. Megkérdeztem anyától, mi fáj nekik? Anya lerajzolta és elmesélte, hogyan szakították szét a rossz bácsik Magyarországot régen, és hogy van határ.

Szerintem a magyarországi gyerekek boldogabbak, mert ők mind játszhatnak egymással, mert értenek magyarul, én meg nem tudok játszani a szlovák gyerekekkel, mert ők nem tudnak magyarul.

Megjelent a Magyar7 hetilap 202/24. számában.

Trianon gyermekrajz
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.