2020. július 1., 16:36

Sikerrecept nincs, tanulságok vannak: így ért el „történelmi” sikert a szerbiai választásokon a VMSZ

Szerbiában bő egy héttel ezelőtt parlamenti, tartományi és önkormányzati választásokat tartottak, amelyen a Vajdasági Magyar Szövetség évtizedek óta nem látott sikereket ért el: miközben fontos magyar bástyákat tartottak meg, több településen és a belgrádi parlamentben is sikerült megduplázniuk mandátumaik számát. Mi áll a magyar párt és a Vučić vezette Szerb Haladó Párt kimagaslóan jó eredményeinek hátterében? Valóban több a szufla a vajdasági magyarokban, mint a felvidékiekben? Szabadkai riportunk.

Galéria
+23 kép a galériában
A szabadkai városháza épülete

A „poros-boros” Szabadka állt már a Magyar és a Szerb Királyság, az Oszmán és a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia, később pedig Jugoszlávia uralma alatt is, most pedig Szerbia fennhatósága és – a politikai-hatalmi viszonyokat tekintve – az Aleksandar Vučić vezette, lassan állampárttá terebélyesedő (a majdnem hétmilliós Szerbiában mintegy 700 ezer tagot számláló!) Szerb Haladó Párt (SZHP) befolyása alá tartozik.

Vajdaság magyar központjába azért érkezünk, hogy megfejtsük, mi állhat a – nyugati közvélemény szerint a liberális demokrácia és a nyílt autokrácia között félúton elhelyezkedő – Vučić-rendszer népszerűségének és a délvidéki magyar közösség érdekképviseletét felvállaló Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) választási sikerének hátterében.

Egy választás – két győztes?

Szerbiában bő egy héttel ezelőtt az eredetileg április 26-ra kitűzött, ám a koronavírus-járvány miatt június 21-re halasztott ún. háromszintű (köztársasági, tartományi és önkormányzati) választásokat tartottak, és mind az SZHP, mind a VMSZ – más-más módon ugyan, de – a választások győzteseként tekinthet magára.

Vučićék gyakorlatilag taroltak: a 250 fős szerb parlamentben mintegy 190 mandátumot szereztek (végleges eredmények egyelőre azért nincsenek, mert az ország 234 szavazóhelyén meg kell ismételni a választásokat), ami bőven kétharmados többséget biztosít a kormányzást tovább folytató „haladóknak”.

Szerb Haladó Párt
A Szerb Haladó Párt választási plakátjai
Fotó:  MTI

A maga nemében azonban a VMSZ is történelmi sikert könyvelhetett el, hiszen parlamenti mandátumainak számát megkétszerezte (az eddigi négy helyett nyolc, de az sem elképzelhetetlen, hogy kilenc képviselőt küldhetnek Belgrádba – úgy, hogy hatnál több parlamenti mandátuma még nem volt a vajdasági magyar pártnak). Ez még akkor is nagy eredmény, ha a nemzeti kisebbségek pártjait nem érinti a 3 százalékos parlamentbe jutási küszöb, Szerbiában ugyanis a kisebbségek számára a természetes választási küszöb használatát érvényesítik. 

Árnyalja ugyan, de a történelmi siker tényéből nem von le sokat, hogy a szerb ellenzéki pártok által meghirdetett választási bojkott miatt (amit végül egyesek a parlamenti küszöb leszállítása miatt megszegtek, mások kitartottak mellette) az országos részvétel alig lépte át az 50 százalékot. Arról nem is beszélve, hogy tartományi és önkormányzati szinten is jó eredményt ért el a magyar párt: többek között megtartották Zentát, Magyarkanizsát és Topolyát, a mintegy 100 ezres Szabadkán pedig (ahol a magyarok számaránya miatt évek óta kevés az esély a győzelemre) közel 30 százalékot szereztek, ami a magyar lakosság arányával csaknem azonos eredmény.

VMSZ
Köszönjük a bizalmat! - a VMSZ újvidéki szervezete így köszönte a meg a voksokat
A koronavírus-járvány paradox módon segített

Rossz nyelvek szerint a VMSZ és a végül nemcsak országosan, hanem Szabadkán is győzedelmeskedő SZHP között szorosabb is lehetett volna a vajdasági városban a verseny, ám a haladó párt helyi szinten mindent elkövetett a győzelem érdekében. Például attól sem riadt vissza, hogy a szabadkai romákat (akiket még a rendszerváltás, illetve a délszláv háborút követően költöztettek be nagy számban a városba) különböző eszközökkel rávegye: bizonyos előnyökért cserébe érdemes lesz Vučić pártjára szavazni.

Bár jóval óvatosabban fogalmaz, a szavazatvásárlás gyanúját Kudlik Zoltán sem zárja ki. A VMSZ színeiben önkormányzati képviselői mandátumot szerző közgazdásszal Szabadka egyik impozáns kávézójában ülünk le beszélgetni. A negyvenes éveinek elején járó helyi politikus úgy véli, a magyar párt és Vučić pártja fej fej mellett végzett volna Szabadkán, ha nincsenek „bizonyos körülmények”, ám szerinte a VMSZ-nek így sem lehet oka az elégedetlenségre.

Kudlik, aki társaival és a VMSZ aktivistáival végig dolgozta a kampányt, azt mondja, az elvégzett munka eredménye, hogy meg tudták duplázni a VMSZ-re leadott szavazatok számát, és hogy 67 képviselői helyből 22-t megszereztek a vajdasági magyar városban.

Kudlik Zoltán
Kudlik Zoltán, a VMSZ szabadkai önkormányzati képviselője

Már a koronavírus-járvány előtt – meséli – door-to-door kampányt folytattak, és Vajdaság-szerte napi öt, de volt, hogy kilenc kampányrendezvényt, fórumot is tartottak. Az áttörést mégis – folytatja – a járvány hozta meg – Szabadkán legalábbis mindenképpen. A városban ugyanis négy napos teljes kijárási tilalmat rendeltek el a járványhelyzet kellős közepén. Minden teljesen leállt, az emberek négy napra (az idősebbek még többre) a négy fal közé kényszerültek, ám furcsa módon ennek köszönhető, hogy a VMSZ-nek még több embert sikerült mozgósítania.  

Feltérképezték ugyanis, hogy kik azok (a zömében egyedül élő, 65 év feletti nyugdíjasok), akik a járványügyi korlátozások idejére segítségre szorulnak, és nem tettek mást, mint valódi segítséget nyújtottak számukra: hol bevásároltak nekik, hol befizették a csekkjeiket, hol csak elbeszélgettek velük.

Már azért is hálásak voltak, hogy egyáltalán valaki rájuk nyitotta az ajtót. Mi pedig semmi mást nem kértünk tőlünk, csupán annyit, hogy menjenek el szavazni”

– meséli Kudlik Zoltán, aki szerint így – közvetve – több ezer szavazóhoz jutottak el. Az akció olyannyira jól sikerült, hogy az emberek sokkal inkább megbíztak bennük, mint a szükség idején később ocsúdó önkormányzat által kivezényelt szociális munkásokban.

Nem ígérünk sokat, de azt betartjuk

A VMSZ szabadkai sikerének ez azonban csak az egyik összetevője. A másik – amely legalább olyan rendhagyó, mint az első – Kudlik szerint Pásztor Bálint, a VMSZ helyi listavezetőjének érdeme. A fiatal politikus talán csak a felvidéki olvasó számára lehet ismeretlen. Fiatal kora ellenére több mint tíz éve parlamenti képviselő, a VMSZ parlamenti frakcióvezetője, 2019 májusától a VMSZ alelnöke, a mostani választási kampányban a VMSZ szabadkai polgármesterjelöltje, nem mellesleg pedig Pásztor István VMSZ-elnök fia. Szokatlan „kampánystratégiája” abban állt – avat be Kudlik Zoltán –, hogy (a „szüntessük meg a balkanizációt” és a „legyen Szabadka egy közép-európai város” szlogeneken túl) nem ígért különösebben sokat: csupán annyit, hogy a következő időszakban is dolgozni fognak.

Ami – valljuk be – Vučić elnök módszereivel nem vetekedhetett (a szerb államfő a járványhelyzetre való tekintettel minden szerb nagykorú állampolgárnak 100 eurónyi támogatást utalt ki a választások előtt), mégis úgy tűnik, hogy a szabadkai magyar választók számára hitelesnek bizonyult. Ez abból is látszik, hogy 2016-ban és 2020-ban is a VMSZ magyar ellenzékeként induló Maglai Jenő (Szabadka Polgári Mozgalma) négy évvel ezelőtt még alig néhány száz szavazattal maradt csak el a VMSZ-től, most azonban csaknem ötször kevesebb voksot kapott, mint amennyit a VMSZ listája begyűjtött.

img_20200629_161438.jpg
Kosztolányi Dezső legújabb szabadkai szobra

A számok azt mutatják: a csoda (hogy hosszú idő után ismét legyen magyar polgármestere Szabadkának) akkor is elmaradt volna, ha csak egy magyar jelölt áll fel, a VMSZ eredménye arra azonban elegendőnek bizonyulhat, hogy szabadkai pozícióit tovább erősítse – például éppen azzal az SZHP-vel szemben, amellyel köztársasági szinten felhőtlennek tűnik az együttműködése.

„Ezt valahol el is várja a magyar választó, a kampányban is többször hangsúlyoznunk kellett, hogy képesek vagyunk megőrizni saját arcélünket, nem olvadunk be a haladó pártba” – emeli ki Kudlik Zoltán.

Mindez persze attól is függ, hogy ki lesz Szabadka következő haladó párti polgármestere. A város első emberének személye ugyanis egyrészt a szerb választási rendszer, másrészt hatalmi harcok miatt ma még bizonytalan. Az önkormányzati választásokon nem polgármesterre, hanem listákra szavaznak az emberek, s noha a listavezetők egyben a polgármesterjelöltek, ez nincs kőbe vésve. Jó példa erre Bogdan Laban, Szabadka eddigi – montenegrói származású – haladó párti polgármestere, akiről – úgy hírlik – kiesett Vučić kegyeiből, így akár búcsút is mondhat a polgármesteri széknek.

AZ ELLENZÉKI HANG: A VMSZ-nek lejtett a pálya
Noha a számokat nehéz lenne tagadni, vannak olyan „ellenzéki” vajdasági magyar vélemények, melyek szkeptikusabbak a VMSZ választási eredményével kapcsolatban. Valóban történelmi ez a siker? „Ha a mandátumok számát vesszük alapul, akkor mindenképp. Ezek a számok magukért beszélnek. Ha az abszolút számokat, vagyis a pártra leadott szavazatok számát nézzük, akkor már csak fönntartásokkal. A 8-9 köztársasági mandátumot kb. feleannyi (70.000+) szavazattal szerezte meg a VMSZ, mint amennyivel 1992-ben a VMDK (140.825), noha az is igaz, hogy a vajdasági magyarok lélekszáma drámaian csökkent időközben, azaz az elmúlt mintegy negyed évszázadban. Ha viszont a választási körülményeket és a választási szabályoknak (és szabálytalanságoknak) a VMSZ számára kedvező alakulását nézzük, egészen elhalványul ez a „történelmi” jelző” – ad választ a fenti kérdésre az Autonómia - A vajdasági civil portál hasábjain a VMSZ-szel kritikus hangot megütő Pressburger Csaba. A vajdasági magyar újságíró 10+1 pontban szedte össze, hogy minek köszönhető a VMSZ jó eredménye. Ezek között említette az alacsony választási részvételt, az Orbán-kormány politikai-gazdasági támogatását, valamint az egyenlőtlen médiahelyzetet.
Nem tudni, mit akar az ellenzék

Ahogyan azt láthattuk a két magyar szabadkai polgármesterjelölt esetében, a kívülről egységesnek tűnő vajdasági magyar társadalom és politika sem mentes az érdekellentétektől és az ideológiai vitáktól. Az, hogy ennek ellenére a VMSZ a mostani választáson a magyar térfélen komoly rivális nélkül maradt, Agárdi Gábor vajdasági magyar újságíró, a Szabadkai Magyar Rádió főszerkesztője szerint annak tudható be, hogy a VMSZ az elmúlt kormányzati ciklusban bizonyította, képes a pragmatikus politizálásra. Arra, hogy a belgrádi (értsd: a nagypolitikában szerzett) – jellemzően a mindent uraló Vučić-párt irányába kiépített – kapcsolatait az emberek mindennapi igényeinek, elvárásainak szolgálatába állítsa. Magyarán: kézzel fogható eredményeket tudtak letenni az asztalra – legyen szó régiófejlesztésről vagy tipikusan kisebbségi problémákat érintő ügyekről.

A VMSZ legfőbb magyar riválisának számító Magyar Mozgalom civil szerveződés pedig nem mutatott fel valódi alternatívát, ráadásul belső ellentétek is gyengítették: Magyarkanizsán például megszűntek, Zentán kettészakadtak”

– teszi hozzá Agárdi, miután körbevezet a többek között két rádiót és egy televíziós csatornát működtető Pannon RTV médiaházában.

img_20200629_121603.jpg
Magyar Ház, a Pannon RTV székhelye

Az újságírót a VMSZ-SZHP barátságról és Vučić támogatottságának okairól is kérdezzük. Előbbiről azt mondja, Pásztorék számára a haladókkal történő együttműködés tulajdonképpen egy teljesen észszerű lépés, nagyon mással ma Szerbiában nem lehet együttműködni: az ellenzékről ugyanis nem tudni, mit akar, mit képvisel. A VMSZ és az SZHP együttműködésének nem elhanyagolható eredménye ugyanakkor az is, hogy gyakorlatilag megszűntek az etnikai atrocitások, ez Szerbiában nem kis szó – teszi hozzá a Szabadkai Magyar Rádió főszerkesztője.

Az SZHP vezérének népszerűsége pedig szerinte egyrészt abból az egyszerű tényből következik, hogy Szerbia az elmúlt években gazdaságilag jól érezhetően megerősödött. „Megyünk előre, fejlődik az úthálózat, az infrastruktúra, a közszférában megemelték a béreket” – sorolja Agárdi a kormány eredményeit, hozzátéve, Vučić népszerűségének titka természetesen az ő karizmatikus személyiségével is magyarázható.

Arról, hogy a nép nyelvén beszélő szerb államfő sokszor még saját minisztereit, munkatársait sem kíméli a széles nyilvánosság előtt, több történet is létezik.

Az egyik ilyen (egy magyar-szerb gazdasági kapcsolatokat szolgáló) szabadkai gyártelep átadásán történt. „Nem akarom meglátni, hogy még egyszer a tolmácsgép segítségével beszélj!” – szólt oda kíméletlenül a budapesti szerb nagykövethez, kifogásolva magyarnyelv-tudását, miután hallotta, hogy a belgrádi magyar nagykövet tökéletesen beszél szerbül. De emlékezetes az is, amikor egy sajtótájékoztatón saját miniszterét utasította rendre, amiért az pontos és szakszerű válasz helyett dagályos és semmitmondó feleletet adott az újságírók kérdésére. Az ilyen vezetőt pedig a nép szereti.

A közhangulat megváltozása az igazi mértékegység
Ha azért jöttek, hogy általános receptet adjak Önöknek, rövid lesz ez a beszélgetés”

– fogad minket a VMSZ központi irodájában Pásztor István a párt erőskezű elnöke, majd a dolgozószobájába invitál minket. A vajdasági magyar politikus (akivel a Magyar7 jövő heti számában nagyinterjút is olvashatnak - szerk. megj.) nem tagadja, valóban jó eredményt értek el, ám véleménye szerint, ha a leadott szavazatok és a megszerzett mandátumok számával mérné a VMSZ választási sikerét, az felszínes hozzáállás volna.

„Számomra az igazi mértékegysége ennek a sikernek a magyar közösség hangulatának megváltozása volt. Ez a változás még engem is meglepett. Úgy csináltuk végig az egész kampányt, hogy egyetlen egy pillanat nem volt benne, amikor bárki is siránkozott, vagy lemondóan, kishitűen nyilatkozott volna a saját helyzetéről. Ez nem azért volt, mert nem vagyunk tele problémákkal, hanem azért, mert a problémákra nem problémákként, hanem megoldandó feladatként kezdtünk el tekinteni” – mondja Pásztor, hozzátéve: sikerükhöz persze az is kellett, hogy az elmúlt években felnőtt a Vajdaságban egy olyan fiatal – a 30-as, 40-es éveiben járó – generáció, amely itt képzeli el a jövőjét, itt szeretné felnevelni gyermekeit, ráadásul vonzónak találja a közügyekben való szerepvállalást.

img_20200629_153759.jpg
Pásztor István, a VMSZ elnöke

Elismeri azt is, amit a VMSZ kritikusai gyakran felrónak neki és a pártjának: az erős vezetőben és a piramisszerű csapatépítésben hisz. Pásztor azt mondja,

a VMSZ abban különbözik más pártoktól, hogy úgy működnek, mint egy hadsereg. Leülnek, megbeszélik, merre induljanak, s ha döntöttek, onnantól már nincs helye a locsogásnak.

„Persze a döntéshozatal előtt komoly egyeztetés folyik, felmérjük a lehetőségeket, de ha a döntés megszületett, már nincs mellébeszélés. Mindenki végzi a dolgát, végrehajtjuk, amiről határoztunk. Volt időszak, amikor páran kilógtak, és volt olyan is, hogy egy délután 82 embert zártam ki a pártból. Ezek persze kockázatos dolgok, de ha ezt nem léped meg, akkor belülről rohad el az egész”.

„Ezek reggel kávé helyett vért isznak”

A VMSZ elnöke arról is beszél, hogy sosem hullottak pártja ölébe csak úgy magától a magyar választók szavazatai, ezért mindig keményen meg kellett dolgozniuk. Volt olyan időszak, amikor a vajdasági magyarok hátat fordítottak a magyar politikának, mert elhitették velük, hogy magyarnak lenni „ótvaros, ósdi, mucsai alapállás, a nemzetek fölöttiség pedig maga a modernség”. Ám – mint mondja – ezek a kísérletek előbb-utóbb mindig lelepleződtek, a magyar emberek pedig felismerték, a szerb pártok számára csak a választások napján fontosak.

Hat éve működök együtt a Vučićékkal, nem egyszerű. A szerbekről itt az a mondás járja, hogy a reggeli kávé helyett vért isznak. Kemény partnerek, de ha megállapodsz velük, akkor van bennük egy nagy adag betyárbecsület”

– mondja Pásztor a szerb haladókkal való együttműködésről, magát Vučićot pedig így jellemzi: „Egy szuggesztív egyéniség. Egy vadállat, aki két-három órát alszik naponta, mert a Jóisten ilyenre csinálta, semmi más nem érdekli. Ez az életformája.”

Pásztor személyes sikerének tartja, hogy a szerb-magyar kapcsolatok háromszáz éve nem látott szintre kerültek. „Magyarország az európai gazdasági-politikai térben való megerősödése, a mi pozícióinkat is megerősítette. Persze a mi erősödésünk is visszahat Magyarországra, mert megteremtettük a lehetőségét egy kiváló partneri viszonynak. Ez a mindenkori vajdasági magyar politikának az egyik legfőbb feladata és érdeke: hogy a két ország – Szerbia és Magyarország – jó viszonyban legyen, és lehetőségek szerint ne a fejünk fölött szülessenek meg a döntések, hanem mi legyünk ebben a katalizátor. Ez a célunk ma is, függetlenül attól, hogy ebben nekem személy szerint már nem kell a bakter szerepét betöltenem” – búcsúzik.

*

Késő délutánra jár. Ideje hazafelé indulnunk, hiszen ki tudja, mi vár még ránk a szerb-magyar határon. A kisebbik határátkelőt választjuk, hátha ezzel időt nyerünk. A helyszínen aztán kiderül, ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna: a számítógépes rendszer állítólagos leállása miatt hosszú várakozásra kényszerülünk. Egy kikindai bácsi szólít le minket. A határ túloldalára viszi a szomszédját bevásárolni. A harmadik-negyedik mondat után már háborús élményeinél jár. Nekünk pedig eszünkbe jutnak Pásztor István szavai: „biztos vagyok benne, hogy a Topolya eredményesebb lesz a nemzetközi kupában, mint a DAC. Hogy miért? Mert több a szufla bennünk!”

Galéria
+23 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.