Kun Ferencz emlékére
Nem olyan egyszerű azonnal tollat ragadni, amikor egy közeli jó barát, a Felvidékhez ezer szállal kötődő ember halálhíréről értesülünk. Ilyenkor lelassul az agyműködés és az érzelmek diktálnak a gondolatok megfogalmazása helyett. El kell telnie egy időnek, amíg tudatosul bennünk, hogy ez az élet rendje: azért jöttünk a világra, hogy megpróbáljunk valami maradandót alkotni benne, aztán hirtelen, az itt maradottak nagy bánatára távozzunk belőle.
![Kun Ferencz](https://ma7media.storage.googleapis.com/sites/default/files/styles/freeform_large_9_2x/s3/2021-10/245280666_4630256437025783_8899707232550075482_n.png?itok=ZzRz572h)
Így történt ez Kun Ferencz esetében is, akinek halálhíre nagyon sok felvidékinek okozott fájdalmat. Az Alelnök gyorsan követte az örökkévalóságba az Elnököt, Halzl Józsefet! Szándékosan nagybetűkkel kihangsúlyozva mindkettőjük tisztségét, hiszen a szervezet - a Rákóczi Szövetség, amit együtt alapítottak meg és szorgos hangyamunkával tettek messze földön híressé, hála nekik (is) tovább él. Mintha az életükben még együtt határozták volna el, hogy megtették, amit a haza és az elszakított hazarész megkövetelt tőlük, jöhetnek a fiatalok! Majd, mint akik jól végezték dolgukat, szedték a sátorfájukat, és itt hagyva minket, maradandót alkotva csöndben átballagtak a túlvilágra: Halzl József nyakkendőben, Kun Ferencz egy elmaradhatatlan, nyakára tekert sállal.
Az Alelnökkel ritkábban találkoztam, mint az Elnökkel, elsősorban a Rákóczi Szövetség budapesti rendezvényein. A szűkebb, érsekújvári régió rokoni kapcsolatai révén ugyanis inkább az elnöki hatáskörbe tartozott. Felosztották ők egymás között az egész Felvidéket és a témákat is. Az iskolai és óvodai beíratási program számított az elnök vesszőparipájának, a szellemi értékek és a helyi érdekességek felkutatása, megőrzése és éltetése pedig Kun Ferencz területe volt. Persze a szerepek sokszor felcserélődtek, hiszen ő is számos alkalommal adott át beíratási ajándékcsomagokat, ösztöndíjakat felvidéki gyerekeknek.
Az 1980-as évektől rendszeresen járta a Felvidéket. Természeti, történelmi, irodalmi témák lelkes kutatójává és előadójává vált. A református egyház felvidéki helyzetét is felmérte. Minden településen talált vagy egy lelkészt vagy egy tanítót, kultúrembert, akik ugyanúgy keresték az összekapcsolódás lehetőségét, mint ő. Szolgált és védett a szó legszorosabb értelmében!
Azt vallotta, hogy a közösséget, a közös érzést, amit szétszakítottak erőszakkal, újra össze kell kötni. Az anyaországot az elszakított nemzetrészekkel, mert a magyar nemzet egységes és oszthatatlan!
2020. március 15. alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapott a Rákóczi Szövetség megalapításában vállalt szerepéért, valamint a felvidéki magyarság támogatásáért, kulturális életének fejlesztése érdekében kifejtett munkája elismeréseként.
„Tanultam tőletek, becsültelek és szerettelek benneteket” – nyilatkozta Kun Ferencz a díj átvétele alkalmával!
Ez fordítva is igaz, barátom: sokat tanultunk tőled, nagyra becsülünk és szeretünk téged, emléked pedig megőrizzük, Alelnök úr!