Hazajáró: A halálraítélt zászlóalj nyomában a Naskalaton - VIDEÓVAL

2021. július 11., 14:39
Kenyeres Oszkár

Sebő Ödön főhadnagy naplójából ismerhetjük, miként került 1943 húsvétján újra kereszt az Ugra-tetőre. Aztán jött a magyar Golgota és a hazával együtt megint sok minden elveszett. De a feszület nem a halál, hanem a feltámadás jelképe: tudták ezt a Maglódi Sebő Ödön Túratársaság tagjai is, akik 2012-ben újraállították a keresztet.

Hazajáró Naskalat
„Már korábban kinéztem magamnak az Ugratetőt, az Ugrapataka és a Borospataka között húzódó gerincet. Ezt a kirándulást egyszemélyesre terveztem. Egymagamban akartam csodálni a gyönyörű tájat, és egyedül szerettem volna lenni az isteni Kárpátokkal. A térkép szerint egy keresztnek kellett volna következni a gerincen, de bárhogy tekergettem is a nyakam, nem találtam meg. Tehát eltávolíthatták azóta, mégpedig nem jóindulatból... Megfogadtam, hogy mihelyt módom lesz rá, vissza fogom állítani a helyére. Húsvétkor eljött a tavasz, ideje volt beváltani ígéretünket. Ezért egy nap erre az apahavasi lejtőre rendeztünk menetgyakorlatot, fejszével és fűrésszel. A székely legényeket nem kellett tanítani erre a munkára; mire felocsúdtam, már állt a kereszt és rajta a felírás: Sebő hadnagy keresztje

 – fogalmaz Sebő Ödön naplójában.

Hazajáró Naskalat

Korábban már megismertük az archaikus népi kultúrát őrző gyimesi csángók vidékét, ahová 2014 nyarán tértünk vissza, hogy felelevenítsük a honvédő II. világháború helybéli történéseit. Mert nem volt ám mindig ilyen békés vidék a Gyimesek. Sőt, az évszázadok folyamán sokszor zúdultak itt be a keleti hordák, utoljára éppen 1944-ben.

Az ezeréves határnak ezt a szakaszát akkor Sebő Ödön főhadnagy mihályszállási és gyimesbükki őrse próbálta megvédeni a rázúduló, aránytalanul nagyméretű szovjet túlerővel szemben. A gyimesi harcok három hétig tartottak. A Keleti-Kárpátok átjáróiban már mindenhol betörtek a szovjet csapatok, de Gyimest még mindig tartották a 32-es határvadászok.

Katonáink a becsület és a hűség erényével felvértezve a végsőkig kitartva védték a szorost és környékét, sőt a stratégiai fontosságú Bilibók-tetőt egy rohammal sikerült visszafoglalni a szovjetektől.

Hazajáró Naskalat

Aztán, ahogy a túlerő halálos ölelése egyre szorítóbb lett, eljött az idő, hogy a 32-esek megkezdjék a visszavonulást, és kitörjenek a Gyimesek völgyéből Csík felé. Sebő Ödön Hidegségpatakát jelölte meg gyülekező helynek, ahonnan a határvadászok a Naskalaton át Csík felé törtek ki. Sebő Ödön letehetetlen regényében, „A halálraítélt zászlóaljban” így mesél a gyimesi kitörésről:

Egy jó darabon még házak szegélyezték a patakot, de a terep már jelentősen emelkedni kezdett. Ezzel kezdődött az emlékezetes éjszakai menet, amely igazában attól volt olyan borzalmas valamennyiünk számára, hogy a visszavonulók zöme már a teljes kimerülés határán volt, velem együtt. A fegyverek elhallgattak, a nagy csend még félelmetesebbé tette a siralmas menetet. Fájdalmas volt elhagyni a szeretett hegyeket, völgyeket, fenyőket, ezt az itteni, szívünkhöz nőtt népet, a csángó magyarokat, Erdélyt. A kováspataki házak — alig félóra múltán — elfogytak mellettünk, s az út még meredekebben kezdett emelkedni. A Kovás-patak forrása előtt az erdő mélyéről visszapillantva látszott a nagy gyülekező- és elágazóhely még mindig sejtelmesen világító esztenájának tüze, jelezve, hogy merre kell folytatnunk az utat. Szomorú katonák és csüggedten ballagó, terheket cipelő hegyi lovak kanyarogtak felfelé. A Kovás-patak forrása után a nagy sötétségben épp hogy láttuk az előttünk haladó állatot vagy embert. Mindenki a másik után ment, fáradtan, kimerülten, álmosan. Igen meredeken haladtunk felfelé a Kondrakereszt háromszögelési ponthoz. Némán és elcsigázva vánszorgott a hosszú, kígyószerű vonulás lefelé. Reménytelenné vált minden, minden. Már rég nem az vezérelt bennünket, hogy a hazát védjük, hanem inkább az, hogy nem akarunk bolsevizmust. Elég sokat láttunk és tapasztaltunk ahhoz, hogy azt az életet ne kívánjuk, s ha kell, a harcot is vállaljuk ellene. Pár perces vánszorgás után ott találtuk magunkat a főútvonal zsúfolt áradatában, melyben országos járművek, szekerek, gyalogos katonák, németek és magyarok vegyesen különféle felszerelésekkel és fegyverzettel vagy anélkül sodródtak egymás mellett, pánikhangulat nélkül, inkább egy szomorú, de igyekvő tömeg benyomását keltve. Csíkszentdomokoson aztán minden rendben zajlott, mivel a szálláscsinálóink helybeli katonáim voltak. Egy új szakasz következett el a harctéri szolgálatomban. Zászlóaljam utóvédzászlóalj lett, majdnem a háború végéig. Utóvédje lett nemcsak az ezrednek, nemcsak a hadosztálynak, hanem az egész Székelyföldön harcoló magyar hadseregnek is.
Hazajáró Naskalat

Hét évtized múltával Hidegségpatakán gyülekeznek ma is azok, akik az eredeti útvonal végigjárásával kívánják megőrizni a 32-es határvadászok emlékét. A gyimesi kitörés emléktúrát már ötödik éve szervezi több civil szervezettel karöltve a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület és a maglódi Sebő Ödön Túratársaság.

2014 nyarán örömmel konstatáltuk, hogy közel százan indultunk neki a Naskalat tömbjén keresztül vezető közel 25 kilométeres útvonalnak. Az égiek is tettek arról, hogy túránk hiteles legyen: éppen olyan zord és esős időben tettük meg az utat, mint a 32-es határvadászok 1944. szeptember 16-án.

Hazajáró Naskalat

A Kondra-kereszthez érve reménykedtünk némi kilátásban, de a Csíki-havasok egyik legmagasabb orma, a Naskalat is elbújt a felhők homályában, mintha nem akarná, hogy ezen a zivataros évfordulón bárki is megzavarja. Az utóvédek nyomában tett emléktúránk aztán Márton Áron szülőfalujában, Csíkszentdomokoson ért véget, ahol a helyi fúvószenekar kíséretében érkeztünk a kultúrházban tartott megemlékezésre, amely inkább ünnep volt, mint gyászos emlékezés egy elvesztett háborúra. Ünnepe hőseinknek, Sebő Ödönnek és a 32-es határvadászoknak, akik 1944-ben megcselekedték, amit megkövetelt a Haza.

Hazajáró Naskalat

 

2014 óta ez a túra immár Határvadász Túrahét néven több napos programsorozattá bővült, amely idén augusztus 13. és augusztus 21. között kerül megrendezésre. A szervezők várnak mindenkit nagy  szeretettel, a részletekről ITT>>>  lehet többet megtudni.  

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/27. számában.

Kövesse facebook oldalunkat is!