Okosturizmus a Kárpát-medencében
Második alkalommal tanácskoztak a Felvidéken Kárpát-medence közgazdászai. A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen múlt pénteken zajlott szakmai rendezvény témája a fenntartható turizmusfejlesztés volt.

A Szlovákiai Magyar Közgazdászok találkozójának a Közép-európai Tanulmányok Kara adott otthont, ahol a felvidéki szakemberek mellett az anyaországi, erdélyi és vajdasági közgazdászok osztották meg az idegenforgalom fejlesztésével kapcsolatos tapasztalataikat. A helyszínválasztás nem volt véletlen, hiszen a kar idegenforgalmi tanszéke a jövő szakembereit képzi Beták Norbert vezetésével. A konferencia elején Hervay Rozália, a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság elnöke köszöntötte a négy országból érkező résztvevőket.
A nemzetközi turizmus folyamatos fejlődése a koronavírus-járvány idején megállt. A visszaesés jelentős volt, s míg korábban az volt a kérdés, hogy a bizonyos területeken jelentkező túlzott turizmus, például a főszezonban túlterhelt üdülőhelyek problémája milyen módon kezelhető, a világjárvány végén a folyamatok újraindítása kapta a főszerepet, vázolta a kiindulási helyzetet Csapó János professzor.
A tavalyi eredmények viszont azt mutatják, a feladat jól sikerült, de a helyzet új kihívásokat is teremtett. Az okosturizmus egyébként nem csupán a digitális technika bevonását jelenti a turizmusba az értékesítést vagy éppen a látványosságokat megismertető alkalmazások segítségével, hanem a fenntarthatóság elősegítését és a helyi közösségek bevonását a fejlesztésbe.
A fő irány egyre inkább az adatvezérelt turizmus, mert ezen keresztül az ügyfelek döntései könnyebben megérthetők.
A találkozó második részében a turizmus aktuális kérdéseinek megvitatása két szekcióban folytatódott. Az idegenforgalom különböző szegmenseiben dolgozó szakemberek kerekasztal-beszélgetésein a gyakorlati tapasztalatok kerültek terítékre. Például az, hogy a turizmusban is egyre nagyobb gondot jelent a munkaerőhiány. A probléma mélysége ugyanakkor a koronavírus előidézte lezárások nyomán jócskán nőtt, mert az alkalmazottak jelentős része egy időre munka nélkül maradt, és a munkavállalók a bizonytalan helyzet miatt a későbbiekben már nem mentek vissza, hanem inkább más területen helyezkedtek el.
A nagy kérdés persze ezen a szinten is az, hogyan lehet bizonyos kisegítő tevékenységet gépesíteni, mert hosszú távon ez a helyzet, tehát a munkaerő behozatala sem lesz fenntartható. Eközben azonban arra sem lehet számítani, hogy a Csallóközből Ausztriába ingázó konyhai kisegítőknek a közeljövőben vonzó lesz a szlovákiai bérezés, és itthon vállalnak hasonló munkát.
Természetesen az is terítékre került, hogy Szlovákia jelentős mértékben elmarad a turizmus területén szomszédaitól, amit elsősorban a megfelelő koncepció hiányával lehet indokolni. Sokszor csak a Tátrát és Pozsonyt említik, mint a külföldi turisták számára érdekes látnivalót, miközben, ahogy arra Somogyi Gábor, a dunaszerdahelyi Thermalpark DS igazgatója is rámutatott, a csallóközi fürdő-, sport- és egyéb jellegű turizmus évente 2 millió érdeklődőt vonz együttesen. Ebben a régióban a városi tulajdonú fürdők és a magántulajdonú egyéb létesítmények saját erőforrásból érik el a vendégeket, központi támogatás és propagáció nélkül.
A lehetőségek tehát Szlovákiában is adottak, de a kormányzatok ezen a téren nem tudnak, vagy nem akarnak régiókban gondolkodni.
A magyar és szlovák példák összehasonlítása mellett a romániai, illetve a szerbiai tapasztalatok is új színt hoztak a témakörbe. Arra is rávilágítottak például, hogy a balkáni országok miképpen építik a piacot a hozzájuk érkező kínai turistáknak, akiknek teljesen mások az elvárásaik, mint az európai utazóknak. Esetükben a minél többet, minél rövidebb idő alatt elv működik, de a kiadásaikat is másként közelítik meg.
A piac építése, vagy egyszerűen a turizmus fejlesztése a vendégek szokásainak és igényeinek megismerésén alapul. Napjainkban azonban ez a megismerés is megváltozott, részletesebb lett.
Egy-két évtizeddel ezelőtt elég volt a saját tapasztalat vagy néhány statisztikai elemzés átböngészése, ma már sokkal tüzetesebben kell elemezni a rengeteg információt tartalmazó adatsorokat. Ez lenne a feladat, de még a szlovákiai turizmust szintekkel megelőző magyar idegenforgalomban is csak a kezdetén vannak az adatok összesített elemzésének. A jövő kérdése, hogy ezeket a nagyon részletes, és a különböző igényeket pontosan meghatározó adatokat hogyan sikerül a turizmus fejlesztésébe beépíteni.
Csepeti Ádám, a magyar kormány stratégiai ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkára a magyar gazdaság fejlesztési irányait vázolta. A szakpolitikus szerint a magyar tudományos hagyományokhoz, kutatási know-how-hoz illeszkedő innovációs politikára van szükség, összhangban a lokális erőforrásokkal és a magyarság tudományos képességeivel. Mindezt úgy is összefoglalhatjuk, hogy ott kell fejleszteni, azokon a területeken, ahol vannak már eredmények, amelyekre építeni lehet.
Ezen a téren viszont fontos kihívás, hogy több magyar fiatal szerezzen olyan diplomát, amellyel magasabb hozzáadott értékű tevékenységet tud végezni, s így anyagi megbecsülése is nagyobb lesz.
Tegyük hozzá, az egyetemet végző fiatalok száma még mindig alacsony Magyarországon. A helyettes államtitkár a fejlesztés első vonalába a járműipart, az egészség- és gyógyszeripart, az élelmiszeripart, az alapanyaggyártást, az infokommunikációs szektort és a kreatív ipart sorolta.
Megjelent a Magyar7 2023/22. számában.