Kettős nyomás alatt az Európai Központi Bank
Az Európai Központi Bank (EKB) csütörtöki kamatdöntő ülése látszólag a papírforma szerint alakult, a felszín alatt azonban komoly feszültségek húzódnak meg a frankfurti intézményben. Bár az irányadó betéti kamatláb az elemzői várakozásoknak megfelelően maradt a 2,50 százalékos szinten, az energiaárak drasztikus emelkedése és az egyre markánsabb inflációs nyomás miatt a piacok már egy decemberi szigorítást áraznak. A monetáris politikai kihívásokat ráadásul egy váratlan intézményi fordulat is tetézi: Christine Lagarde elnök bejelentette, hogy hónapokkal mandátumának lejárta előtt távozik a szervezet éléről.
A frankfurti döntéshozók egyelőre kivárnak, így a kódolt üzeneteké és a makrogazdasági folyamatoké a főszerep. Az euróövezet inflációja szeptemberben elérte a 3,8 százalékot, ami az elmúlt három év legmagasabb értéke, és aggasztóan távol esik az EKB 2 százalékos középtávú céljától. A jegybank idén már kétszer nyúlt a kamatemelés fegyveréhez, hogy megakadályozza a magas árdinamika tartós beépülését a gazdaságba. Jelenleg a 2,50 százalékos depókamat jelenti azt a horgonyt, amelytől az áremelkedési ütem hűtését várják, de a külső sokkok egyre szűkítik az EKB mozgásterét.
A jelenlegi árszint gyökerei egyértelműen a geopolitikai feszültségekben keresendők. A február végi, Irán elleni izraeli és amerikai katonai akciók nyomán az energiaárak kilőttek, ami szinte azonnal megjelent a fogyasztói árakban.
Az EKB hivatalos kommunikációja is rávilágít a problémára: megfogalmazásuk szerint az energiaárak folyamatos növekedése egyre nagyobb kockázatot jelent, amely egyszerre gyorsíthatja az inflációt és fékezheti a gazdasági növekedést. Ez a klasszikus stagflációs fenyegetés rémképe. A jegybankárok egyelőre azért nem léptek azonnal a fékre, mert az adatok még nem mutatják a másodkörös hatások – például a bér-ár spirál – széleskörű kibontakozását, a kivárás azonban hamarosan tarthatatlanná válhat.
A csütörtöki üzenetekből a befektetők egyértelműen azt olvasták ki, hogy a szigorítási ciklusnak még nincs vége. A piacok fokozatosan egyre nagyobb valószínűséget rendelnek ahhoz, hogy a decemberi ülésen elkerülhetetlenné válik a harmadik idei kamatemelés. Ha az energiapiaci nyomás nem enyhül, az EKB kénytelen lesz erőteljesebben fellépni, még akkor is, ha ez a lépés tovább hűti az amúgy is törékeny európai konjunktúrát.
A makrogazdasági viharfelhőkkel párhuzamosan az intézmény stabilitását is kérdőjelek övezik. Csupán órákkal a kamatdöntés után a jegybank hivatalosan is megerősítette Christine Lagarde jövő év február 7-i távozását. A lépés – bár a kulisszák mögött már hetek óta pletykáltak róla – mégis komoly visszhangot váltott ki, hiszen Lagarde mintegy kilenc hónappal eredeti mandátumának lejárta előtt adja át a stafétát.
A nemzetközi sajtóértesülések szerint a következő állomás a Világgazdasági Fórum (WEF) lehet, ám a távozás időzítése finoman szólva sem ideális. Egy ilyen turbulens, geopolitikai és inflációs sokkokkal terhelt időszakban az EKB élén történő váltás elkerülhetetlenül bizonytalanságot szül. A következő elnökre egy olyan európai gazdaság irányítása vár, amely a dráguló energia és a szigorodó monetáris feltételek harapófogójában küzd a stabilitásért.
