Irigyelni fog minket egész Európa, avagy ki jár jól a villamosenergia rögzített árával?
Igor Matovič pénzügyminiszter pár nappal ezelőtt kijelentette, hogy egész Európa irigyelni fogja a szlovák háztartásokat. Mondta ezt azután, hogy Richard Sulík gazdasági miniszterrel közösen megegyeztek a Szlovák Villamosművek vezetőivel, hogy a villanyáram ára három évig nem fog emelkedni.
A bejelentés azzal egy időben érkezett, hogy Európa-szerte csökkentek az energiaárak. A globális felmelegedés hatása mellett valószínűleg azért is, mert az ellátóknak már elegük lett a folyamatos nyugati riogatásból, hogy Oroszország, a növekvő gázszállítmányai ellenére, bármelyik nap bármely órájában megtámadhatja a szomszédos Ukrajnát.
A most elmaradt orosz invázió ugyan még nem zárható ki a közeljövőben, de Szlovákiában a villanyáram árának csökkenésére már nem kerülhet sor, mert a "kormánynak hála" mi ezután is, egész 2024 végéig a jelenlegi magas, megawattóránkénti 61 euró 21 centes áron világosodhatunk meg.
Ha tehát a villanyáram szállítási vagy elosztási díjai, vagy az elektromos rendszer fönntartásának költségei nem változnak - és ez előbbiek alkotják az általunk fizetett villanyszámla túlnyomó hányadát -, az áram ára a háztartások számára változatlan marad a jelzett időszak végéig.
Hasonló a helyzet, mint a dohányáruk és a szeszes italok esetében, amelyek, mint tudjuk, szintén állami monopóliumok. S ahogy emezek előállítási ára is csupán néhány cent darabonként vagy decinként, úgy a villanyáram egységének termelői ára is a legkisebb összetevője a szolgáltató által számunkra kiszámlázott összegnek.
De ne legyünk annyira kicsinyesek, hogy centekkel foglalkozzunk, amikor itt egymilliárdról van szó! Hogy hogyan jött ki az az egymilliárdos megtakarítás? Minden valószínűség szerint sokkal fejlettebb előrejelzési módszereket használtak a vezető szakértőink, mint a régebbi bél- vagy madárjóslás.
Mindenesetre arra az álláspontra jutottak, hogy ha az állam ma nem köt ilyen kedvező föltétellel egyezséget a bennünket elektromossággal ellátó monopóliummal, akkor az áram ára jövőre 80 %-kal, azután meg majd a duplájára nőtt volna. Az állam és a villamosművek közötti szerződéssel befagyasztott árnak köszönhetően viszont szerintük minden szlovákiai háztartás 500 €-t takaríthat majd meg a következő két évben.
S hogy miért került sor a két fő gazdasági szaktárca vezetőjének és a monopolhelyzetben lévő villamosművek vezetőinek egyezkedésére? Azért, mert a Matovič – Sulík páros, amikor nem látszott más megoldás, hogy honnan teremtsék elő az árnövekedés miatt a rászorulókat vigaszdíjjal kompenzáló összegeket, adótörvény-javaslatot terjesztett elő a többletnyereségek elvonására, ami érzékenyen érintette volna az atomerőműveket.
A meglebegtetett nukleáris magadó tényleges bevezetése esetén viszont a villamosművek részvénytársaság vezetősége fenyegetett vissza csődeljárással, ami ilyen stratégiai monopólium esetében akár államcsőddé is fajulhatott volna. A minisztereink ezt megelőzendő újra összedugták a fejüket, és kisütötték, hogy inkább mégis visszavonják a beterjesztett törvénytervezetet – cserébe a lakosoknak olcsóbban juttatott áramért.
A villamosművek tehát kicsikarták, hogy minden marad a régiben.
Érdekes összevetni, hogy miben térnek el és miben hasonlítanak a szlovák politikai vezetés által bevezetni szándékozott, és aztán kis idő múltán nagyobbrészt mégis inkább visszavont reformok a déli szomszédunknál már hosszabb ideje és kiszámíthatóbban alkalmazott megoldásoktól.
Noha a szlovákok szeretik megtagadni, hogy az ő eleve eredetibb és jobb megoldásaiknak valami közük lehetne a magyarokéihoz, a helyzet kezelése lényegében hasonló lépéseket kényszerít ki mindenütt. Itt is, ott is az áremelkedést próbálják megfékezni egyes fontosabb cikkek és szolgáltatások esetében, csak míg ott valóban növekvő árakat fékeznek meg rövidebb vagy hosszabb ideig, itt nálunk egy magasabb árszinten rögzítették az áram árát, ráadásul több évre – függetlenül a később bekövetkező, esetleges árcsökkentő változásoktól, és számos kiskaput hagyva a stabil árú részhez kapcsolódó mellékes áremelésekre.
Itt is, ott is támogatni próbálják a kisembereket, a háztartásokat és a közintézményeket, csak míg itt ötletszerűen, kiszámíthatatlanul, amott, úgy tűnik, előrelátóbban és kiszámíthatóbban, hosszabb távra tervezve, a napi változásoktól és a választásoktól függetlenül is.
