2021. szeptember 27., 19:19

Bérlakások a beköltözőknek

Számos visszásága miatt az utóbbi hetekben kifejezetten népszerű téma volt a szlovák médiában a Sme rodina által beterjesztett új bérlakásprogram, a felvidéki magyar sajtó azonban alig-alig foglalkozott a kérdéssel. Történik mindez annak ellenére, hogy a program, jelen formájában, helyrehozhatatlan károkat okoz majd a Felvidék magyarságának.

berlakasok
Fotó: TASR

Egy népet eltüntetni, hangozzék ez bármily’ kegyetlenül, nem különösebben nehéz feladat. Megvannak rá a történelmileg bevált módszerek. A felvidéki magyarságnak fizikai megsemmisítéstől szerencsére nem kell tartania, ( bár ’45-ben azért csak megpróbálkozott ezzel is a csehszlovák állam), az eszközök sokat finomodtak az elmúlt évtizedekben. Nincs már szükség megsemmisítő táborokra vagy háromezer kilométernyi, semmibe vezető téli vonatozásra, a szándék és a cél azonban egyértelmű: beolvasztani, eltüntetni az őshonos magyarságot. Mečiar és Slota még kifejezetten primitív módszerekkel próbálkozott, Ficóék viszont már ügyesebbek voltak. Szerencsére a vadkanagyar még náluk is kilógott az álarc alól. Ma egy sokkal veszélyesebb korban élünk, a szlovák politikai elit, bár ez aztán tényleg nem mindig látszik, de rengeteget fejlődött ezen a téren is. Ma már kés helyett cukorkát rejt a jobb kezük. Vagy lakáskulcsot...

Lakni csak kell valahol!

A lakhatási gondok megoldása gyakorlatilag a kezdetektől az új kormány egyik prioritása volt, mind a négy koalíciós pártnak megvolt a maga elképzelése a helyzet megoldásáról. Megtörtént a szerencsés együttállás, a kormányzati szándék lakossági igénnyel találkozott. Nemzetpolitikai szempontból éppen ezért nehéz mit kezdeni a helyzettel, ugyanis nem álproblémáról beszélünk. A lakhatási gondokat kezelni kell. Kollárék tervének tehát valóban van elméleti megalapozottsága, sőt, ha csak a lakhatási problémákat nézzük, talán gyakorlati haszna is.

Mészáros András és Kállay András, a Pro Civis Polgári Társulás munkatársai rendelkezésünkre bocsátották kutatásaikat, amelyek szépen szemléltetik, mivel is állunk szemben. Az általuk készített statisztikákat átböngészve rögtön szembeötlik a nagyvárosok elszívó hatása. Felesleges lenne az összes megyeszékhely adatait ismertetni – a tendenciák hasonlóak – maradjunk most a fővárosnál. Pozsony, tudjuk jól, gyakorlatilag megtelt, a lakás- és telekárak az egekben, aki teheti, a szomszédos településekre menekül.

Egy pozsonyi garzonlakás árából csinos kis házat vásárolhatunk alig 20-30 kilométernyire a fővárostól. Nem véletlen, hogy ma már nemcsak Dénesd vagy Úszor, de Egyházgelle, Lég, sőt, Dunaszerdahely is Pozsony vonzáskörzetévé vált. A Felső-Csallóköz, kis túlzással, nemzetiségi szempontból gyakorlatilag elveszett. A főváros környéki járások népsűrűsége elképesztően megugrott az elmúlt 20-25 évben. 1996 óta a Szenci járás népsűrűsége 76(!), a Bazini járásé 31, a Malackaié 23, a Dunaszerdahelyi járásé pedig 17%-kal nőtt. Ezt a növekedést jórészt az ország más tájairól a munka és a megélhetés reményében idevándorlók tömegei adják, elég végigautózni a semmiből kinőtt felső-csallóközi telepes falvak utcáin, hogy lássuk, miről van szó. (Külön cikket érdemel az a tény is, hogy a fővárosba érkezők kiürülő, halódó vidéket hagynak maguk után, de erről majd egy másik alkalommal.) Ennyiből is látszik, a bérlakásprogramnak bizony van létjogosultsága.

Ezt és így nem!

Érdekes módon mindhárom koalíciós párt bírálta a Sme rodina elképzelését, bár nyilván egészen más szempontok alapján, mint ahogy azt mi tesszük. Az idén júliusban, a Sme rodina egy alig ismert képviselője, bizonyos Miloš Švrček által beterjesztett törvényjavaslatban számos furcsaságot találni. Mielőtt ezekre kitérnénk, lássuk a program lényegét!

A tervek szerint évi 15-25 ezer, 2030-ig összesen 100 ezer (!) bérlakás épül fel a közeljövőben. Az első kapavágást 2022-re tervezik, rá egy évre pedig el is készülnének az első társasházak. A folyamat lényege, hogy az állam által kijelölt ingatlanfejlesztők megépítik a bérlakásokat, azokat szintén az állam által kiválasztott befektetők (alapok, önkormányzatok) vásárolják meg, majd bérbe adják, mit ad isten, szintén az állam által meghatározott áron. Cserébe a befektetők és a bérlők is 25 évnyi garanciát kapnak arra, hogy a szerződéses feltételek nem változnak, illetve, ha egy-egy bérlő fizetésképtelenné válna, az állam megtéríti a befektetők veszteségét. Az egyébként is kígyóként tekergő történetben persze nem ez az egyetlen csavar.

Az „állam” szerepét ugyanis egy ügynökség játszaná el, amelynek döntéseibe a kormány nem szólhatna bele, az a szociális- és munkaügyi minisztérium fennhatósága alá tartozna, csak neki lenne elszámoltatható, az ügynökség vezetőjét pedig szintén a tárca jelölné ki. Csak a rend kedvéért mondjuk el, a munkaügyi minisztériumot jelenleg Milan Krajniak, a Sme rodina politikusa irányítja. Nem véletlen, hogy a párt siet a törvényjavaslat elfogadtatásával.

Bár első olvasatban, júliusban mind a 79 koalíciós képviselő megszavazta azt, a második olvasatban már nem lesz ilyen könnyű dolga Kolláréknak. Nyár eleje óta várják, hogy napirendre kerüljön a javaslat, de a koalíciós képviselők szerint bőven van még tárgyalnivaló körülötte, így szeptemberre halasztották a szavazást. A koalíciós partnerek első és legfontosabb kifogásolt részét Kollárék végül kivették a szövegből, a tervezett évi 25 ezer bérlakás társfinanszírozásába – a megfelelő kedvezmények fejében – nyugdíjalapokat is vártak. Ezt élesen ellenezte az SaS, a Za ľudí és az OĽaNO is, így azt még az első olvasat előtt kihúzták a szövegből. A fő frontvonal most a bérlakásépítéshez társuló tervezett adókedvezménynél húzódik. A pénzügyminisztérium szerint ugyanis az építkezéshez társuló 5%-os forgalmi adó csak eszkalálja az építőiparra egyébként is jellemző adóelkerülést, de a Szlovák Nemzeti Bank is talált kifogásolnivalót a Štefan Holý (Sme rodina) miniszterelnök-helyettes által pártfogolt törvényjavaslatban.

A Csallóköznek befellegzett?

A fentiekben csak mazsoláztunk az állam által támogatott bérlakásprogram buktatói közül, így egy apró, de megmaradásunk szempontjából fontos részletről még nem beszéltünk. A Sme rodina törvényjavaslatához összedobott hevenyészett reklámhonlapot végig böngészve belefutunk egy különösen érdekes bekezdésbe! Hol épül majd meg ez a százezer bérlakás? Idézzük a honlapot: „Az államilag támogatott bérlakások építése elsősorban a megyeszékhelyeken és azok környékén koncentrálódik majd, ott, ahol a legkritikusabb a lakáshelyzet. (...)

Ott akarunk lakásokat építeni, ahol az emberek élnek és dolgoznak. Nem raktárnak való lakásokat építünk, ott építünk, ahol valós igény van a lakhatásra.“ Magyarról magyarra lefordítva a fentieket, ez annyit jelent, a lakásokat ott építik majd fel, ahol már eleve sok a beköltöző. Első ránézésre magától értetődő szándék ez, ahol van kereslet, ott kell kínálni. Csakhogy, ahogy azt már a cikk elején bemutattuk, a legnagyobb érdeklődés bizony a főváros környékén van.

A szlovák szociológusok hiába emlegetik állandóan, hogy a főváros felé borul az ország (nem véletlen, hogy Magyarország és Ausztria felé már túl is csordul), Kollárék mintha tudomást sem vennének a jelenségről. Ahelyett, hogy ipart, munkahelyeket és infrastruktúrát vinnének oda, ahol abból hiány van, inkább markolókkal esnek neki az ország gazdagabb és szegényebb vidékei között húzódó, egyre mélyülő szakadéknak.

Ennek az elsőre meghökkentően dilettáns lépésnek legfeljebb az ad értelmet, hogy az olcsó bérlakásokkal ösztönzött betelepülés bizony a tömbben élő magyarság vidékeit, településeit is érinti majd. Egy percig se gondoljuk, hogy a 63-as út mentén épülő ipari parkok több száz új munkahelyét kizárólag csallóközi magyarok kapják. A bérlakások nagy részébe bizony szlovák családok költöznek majd, s ez ellen tulajdonképpen tenni sem tudunk. A belső migráció egyre erősebb, a lakásigény szintén, s hogy ez ráadásul magyarlakta régiókat is érint, az már csak hab a tortán a szlovák honatyák számára. Már csak abban bízhatunk, hogy lesz néhány felelős szlovák politikus, aki a valódi problémákra valódi megoldásokkal rukkol elő. Mi, magyarok, azon kívül, hogy kitartunk, sokat nem tehetünk.

Megjelent a Magyar7 2021/38.számában.

Megosztás
Címkék