Az ipar fékez, a munkaerőpiac viszont megmenti a növekedést
Több mint két éve tartó, vérszegény növekedési pályán mozog a szlovák gazdaság, amelyet jelenleg ellentétes erők rángatnak. Míg a bizonytalan külső környezet és a romló versenyképesség súlya alatt az ipar láthatóan megroggyant, addig a munkaerőpiac meglepő ellenállóképességet mutat. Ez az aszimmetria tartja életben a lakossági fogyasztást, és gátolja meg, hogy a makroökonómiai mutatók komolyabb visszaesést jelezzenek a megszorító intézkedések ellenére is.
Az év második negyedévére vonatkozó gyorsbecslések szerint a bruttó hazai termék mindössze 0,2 százalékkal bővült az előző negyedévhez képest, ami folytatása az év eleji, meglehetősen visszafogott trendnek. A gazdaságra továbbra is komoly teherként nehezedik az államháztartás rendbetételét célzó konszolidáció, miközben több ágazatban is egyértelműen megmutatkozik a hazai cégek versenyképességének elvesztése. Bár a világgazdaság egyelőre nem szenvedte meg drasztikusan a közel-keleti válság hullámait, a szlovákiai ipar helyzete ennek ellenére is kifejezetten kedvezőtlen képet fest.
A havi mutatók már előre jelezték az ipari termelés tartós stagnálását. Bár a Barátság kőolajvezetéken újrainduló szállítások némileg életet leheltek a finomítói szektorba, és ezzel párhuzamosan a vegyipar, valamint a gumiipar is magához tért, az ország gazdasági motorjának számító autógyártás továbbra is csak egy helyben topog.
Ezt a bizonytalanságot tovább mélyíti az elektronikai ipar fokozatos lassulása. A nyomás a külkereskedelmi mérlegen is megmutatkozik: noha az export volumene képes volt tartani az év eleji szinteket, a vállalatok készletfeltöltési igényei felpörgették az importot, ami végső soron rontotta a külkereskedelmi egyenleget.
A gazdaság pozitív meglepetését egyértelműen a munkaerőpiac szolgáltatta, amely a borúlátó várakozásokra alaposan rácáfolva teljesített.
A nyári előrejelzések még azzal számoltak, hogy a második negyedévben nem jönnek létre új munkahelyek, az első negyedéves negatív folyamatok és a hazai egyéni vállalkozók számának folyamatos csökkenése pedig borítékolni látszott a mélyrepülést. A valóságban azonban több mint háromezer fővel, 0,12 százalékkal nőtt a foglalkoztatottság. Ez a dinamika az elmúlt négy év legmagasabb negyedéves bővülését jelenti.
A számok mögött egy jól kivehető strukturális átrendeződés húzódik meg. A munkaerő az iparból egyértelműen a szolgáltatások és az építőipar felé áramlik, a leépítések elsősorban a gyárakat érintik, míg a felvételek a tercier szektorban pörögnek. A vállalatok ráadásul nem csupán a hazai munkanélküliek soraiból tudtak meríteni, hanem a külföldi munkavállalók további beáramlása is fűtötte a növekedést.
Ez a meglepő munkaerőpiaci stabilitás jelentette az alapot ahhoz, hogy a háztartások fogyasztása ne omoljon össze. A kereskedők és a fogyasztók hangulatának enyhe javulása rímel a foglalkoztatási adatokra, ami végül érdemben hozzájárult a szerény gazdasági növekedés fenntartásához. Ugyanakkor látni kell, hogy ez a fogyasztási élénkülés egyelőre rendkívül törékeny.
Amíg a szlovák ipar nem talál vissza a növekedési pályára, és a versenyképességi problémák megoldatlanok maradnak, az ország gazdasága továbbra is csak ezen az egyetlen, bár jelenleg stabil munkaerőpiaci lábon egyensúlyozhat.
