Tehetség, szorgalom, felívelő karrier
Első idényét teljesítette a magyar élvonalban a Debrecen húszesztendős gömöri tehetsége, Vajda Botond. A nagy jövő előtt álló fiatal futballista gólokkal hálálta meg edzője töretlen bizalmát, majd a szezon felfedezettjének is megválasztották. A debreceni lehetőségről és a diósgyőri időszakról is kérdeztük Vajda Botondot.
Tavaly nyáron az DVTK együttesétől a szintén élvonalbeli Debrecenhez igazoltál. Hogyan értékelnéd első évedet az NB I.-ben?
Amikor Debrecenbe igazoltam, arra gondoltam, meg kell mutatnom minden tudásomat és tehetségemet, ami bennem rejlik. Lehetőséget kaptam, és szerencsére sikerült első idényemben gólokat is szereznem.
A nemrég véget ért idényben a szezon felfedezettjének választottak meg. Mit jelentett számodra az elismerés?
Nagyon jólesett, de nem ezért az elismerésért csinálom. Korábban nem is tudtam, hogy van ilyen díj, de nagyon örültem, amikor engem emeltek ki.
Úgy tűnik, jó döntés volt a klubváltás, hiszen a Debrecenben tavasszal sikerült alapemberré válnod. Ilyen fiatalon milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az első évben az NB I.-ben?
Először is kellett az, hogy tapasztalatot szerezzek, hogy jó döntéseket hozzak a döntő pillanatokban, hogy mikor kell cseleznem, passzolnom és kapura lőnöm. Azt gondolom, hogy Debrecenben taktikailag és a játék több elemében is nagyon sokat fejlődtem, ami főként az edzői stábnak és a rutinosabb játékostársaknak is köszönhető, akik nagyon sokat segítettek. Meccsről meccsre éreztem, hogy gyűlnek a fontos tapasztalatok.
Viszonylag fiatalon kirepültél a családi fészekből, Gömörből és a DVTK Akadémiájára kerültél. Hogyan emlékezel vissza a kezdeti időszakra?
Nagyon fiatalon, hétévesen a suliban ismerkedtem meg a focival és már akkor látszott, tehetségem van ehhez a sportághoz. Először Kazincbarcikára, majd onnan a Sajóvölgyébe kerültem, ami szintén egy barcikai klub, és innen sikerült bejutnom a DVTK Akadémiájára. A Diósgyőr volt az első klubom, ahol először kerültem távolabb az otthontól és úgymond elszakadtam a szüleimtől, ekkor 13-14 éves lehettem. Eleinte kicsit nehezebb volt, de ezt a lépést meg kellett tennem a foci érdekében, de Diósgyőrben jó helyre kerültem és sikerült fejlődnöm minden téren. Önállósodnom kellett, mivel nem voltak ott a szüleim, így hamarabb felnőttem. Jó döntés volt, és megérte meghozni ezt az áldozatot.
Még mindig nagyon fiatal, húszesztendős vagy, a diósgyőrieknél tapasztalhattad meg a felnőtt focit. Dragan Vukmir irányítása alatt debütálhattál a másodosztályban. Hogyan élted meg első mérkőzésedet a felnőttek között?
A felnőttcsapatnak pont akkor volt edzése, mint nekünk, az U19-nek, és egymás között is szoktunk játszani. A DVTK másodedzője szólt, hogy kellene a csapatba egy középpályás, és engem választottak. Az edzésen olyan jól sikerült szerepelnem, hogy Dragan Vukmir felfigyelt rám és egyből a felnőttcsapat keretébe kerültem, ami nagyon meglepett. Éreztem a bizalmat, és a következő évben is a felnőttekkel kezdtem a felkészülést. Ezt követően Vukmirral szerződést bontottak és jött egy új edző, akinél viszont nem kaptam lehetőséget. Le is kerültem az NB III.-ba és kölcsönbe Tiszakécskére, majd jött az ajánlat Debrecenből, ahová sikerült hamar beilleszkednem.
Pályafutásod egyik legnehezebb időszaka egy komoly sérüléshez kötődik. Egy ilyen fiatal sportembert mentálisan mennyire viseli meg az elhúzódó felépülés?
Nagyon megviselt, mert nem tudtam, hogy egyáltalán folytathatom-e a focit, mivel két alkalommal is visszasérültem. A sérülés előtt minden jól alakult, a focinak szenteltem magam teljesen, de úgy gondolom, minden okkal történik. Utólag azt mondom, ez a sérülés még hasznomra is vált, hiszen mentálisan megerősödtem, mindenre jobban odafigyelek, végigcsinálom a prevenciókat és sokat erősítek. Tudom, mi kell ahhoz, hogy ne sérüljek meg újra. Nehéz időszak volt, de sokat tanultam belőle.
Egy éve szerződtél Debrecenbe, ahol viszonylag hamar megkaptad a lehetőséget Blagojevics mestertől. Már az NB I. nyitókörében a kezdőbe nevezett a szerb mester. Mennyire ért váratlanul, hogy rögtön a kezdőben találtad magad, és milyen érzés volt a bemutatkozás az élvonalban?
Éppen ekkor Konferencia Liga-selejtezőt is játszottunk, így heti két meccsünk is volt, és a csapatot rotálta a mester. A bajnokság nyitókörében engem is pályára küldött, ami nagyon megtisztelő volt és sokat jelentett nekem. Összeségében nem ért váratlanul a lehetőség, mivel a felkészülés során is jól teljesítettem.
A DVSC-nél olyan rutinos játékosokkal is együtt futballozhatsz, mint Dzsudzsák Balázs, aki komoly nemzetközi tapasztalattal is rendelkezik. Mit jelent számodra Balázzsal egy csapatban futballozni? Tanácsokkal is segíti a fiatalabb játékosokat?
Amikor idekerültem Debrecenbe, nagyon sok mindenben segített. Alapból Balázs posztján kezdtem, majd később kerültem a jobbszélső posztra. Tanácsokkal látott el, sokat tanultam tőle.
A mögöttünk hagyott idényben öt gólt szereztél az élvonalban. Szerintem a legemlékezetesebb találatokat a magyar bajnok Fradi ellen szerezted. Számodra melyik volt a szezon legemlékezetesebb pillanata?
A Fradinak lőtt második gólomnak nem örültem, de csalódott is voltam, mivel akkor öt gólt kaptunk. Voltak mérkőzések a szezonban, amelyekre jó visszaemlékezni, de a Ferencváros ellen szerzett góljaim voltak a legemlékezetesebbek a szezonban.
A Debrecennel a szezon végéig harcban álltatok a nemzetközi kupaszereplést jelentő helyekért. Így összességében mennyire vagytok elégedettek a szezonnal?
Év végén kicsit csalódottak voltunk, mindenkiben maradt hiányérzet, mivel az európai kupaporondon szerettünk volna indulni és úgy gondolom, ott is volt a helyünk. A szezon vége felé nagyon sok meccs volt, ahol pontokat vesztettünk, de ezzel már nem kell foglalkozni. Keményen kell dolgoznunk, hogy jövőre sikerüljön kijutnunk a nemzetközi színtérre.
Mit neveznél meg az erősségednek, amivel a csapat legnagyobb segítségére vagy?
Az egy az egy elleni helyzetek és a bal lábam az erősségem. A jobb lábamat szeretném még fejleszteni, mert az még nem az igazi.
Az idei esztendő jól alakult számodra, hiszen egy sikeres klubváltás után a magyar U21-es válogatottban is sikerült bemutatkoznod. Külhoni magyarként mindig felemelő érzés a magyar színeket képviselni. Mit jelent a nemzeti válogatottban futballozni?
Nagyon megtisztelő és felemelő érzés. Nekem ez a lehetőség nagyon sokat jelentett, főképp azért, mert két évvel idősebbek között tudtam játszani.
Most pár hét pihenő következik. Mik a terveid a nyárra és milyen célokkal készülsz a következő idényre?
Egy hét pihenés, négy nap nyaralás, a hátralévő időben pedig készülök az idényre. A jövőbeli terveket illetően még nem mondanék semmit konkrétan, úgyis jön, aminek jönnie kell. Minden azon múlik, hogyan teljesítek, én pedig megteszek majd minden tőlem telhetőt.
