2021. június 16., 09:36

Az én focim: Nincs baj, bébi!

A Puskásból kifelé ballagva Sipos F. Tamás ismert nótáját dúdolgattam cimboráimmal az este. Mert hogy itt most senki nem kéri számon a fiúkon a bizonyítványt. Forró volt a stadion, egy világjárványt legyőzve örülhettünk egymásnak és Budapest nemzeti színekbe öltözött, nem pedig vörös rongyokba. Ez az, ami számít. Nekem erről szólt a tegnapi nap, és végre úgy érezhettem, visszakaptam egy részét az életemnek. 

magyar válogatott
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Kit érdekel az elmúlt évtized legkiemelkedőbb európai focistájának duplája? Kit érdekel, hogy az olasz mester tökéletesen összerakott védekezése most csak 84 percre volt kalibrálva? Kit érdekel, hogy a srácok egy peches gól után lázas egyenlítési vágyukban beleszaladtak a portugál késbe? Ilyen ellenféllel szemben ez mindig benne van a pakliban. Jelenleg a portugálok vitrinjében a legértékesebb európai serleg, és látva a csapatukat, könnyen meg is védhetik azt. A másik két, ránk váró ellenfél meg az utolsó két világbajnok.

Ebben a csoportban minden gól, emelt fővel végigjátszott 90 perc, magyar szívet megdobogtató csel, szerelés vagy gól ajándék.

Bízzunk a magyar csapatban, álljunk mellettük, és élvezzük ennek a hétnek minden pillanatát.. Mert a nemzeti újrakezdés éve szerintem most kezdődött el igazán. Még ki sem értem a Hősök terére, már ezer éve látott székely és délvidéki barátaim gyűrűjében találtam magam. Alig indult el a menet, máris ott voltak mellettem ung-vidéki, garamvölgyi, csallóközi földijeim. A stadionban azzal a kárpátaljai csapattal izgultam végig a meccset, akikkel 5 éve a francia riviérán élhettük át a magyar örömmámort.

A lefújást követően pedig még gimis osztálytársaim gondoskodtak róla a trollfocisok törzshelyén, hogy az éjjel egy kicsit később érjen véget.

Ma nem fáj a vereség, nincs pusztító másnap, nem érzek szomorúságot. Van miből táplálkozni, erőt meríteni, és a tegnapi élményekkel bőven kihúzom a szombati meccsig. Aztán meg irány München! Ki tudja? Hátha elsül a kapanyél, és akkor egy picit tovább tarthat az álom. De ha nem, az se baj. Visszakaptunk valamit egy nemzet összefogásának köszönhetően, és ez a lényeg! Aki pedig ennek sem tud örülni, az tényleg lehetetlenül magasra teszi a boldogság mércéjét, és soha semmivel nem lesz elégedett. Márpedig most derű kell a lelkekbe, ami feloldja a bezártság és a veszteségek okozta kínt.

Én tegnap a kínai után megkaptam a magyar vakcinát is. Ez most nem a vállamba ment, hanem a lelkembe. 

És ezért végtelenül hálás vagyok!

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.