Az én focim: Amikor nem a meccs a legfontosabb

2021. június 13., 07:55
Rajkovics György

Ötvenegy mérkőzésből négyet már lejátszottak a születésnapi páneurópai 2021-es rendezésű 2020-as labdarúgó-Európa-bajnokságon. Kilenc gól született eddig, volt tizenegyes, közbeavatkozott a VAR is, és igen, majdnem meghalt egy játékos a pályán. És ne feledkezzünk el a BLM-térdelésről sem, mert úgy tűnik, az is nagyon fontos része a focinak.

dan finn
Fotó: TASR/AP

Mi történt volna, ha…? Sajnos tegnap este nézők millióiban vetődött fel a kérdés, mi történt volna, ha Christian Eriksen a koppenhágai Parkenben, az Eb második napján... A csapattársa bedobja neki a labdát, ő láthatóan csak testben van jelen, összeesik, és élőben, a világ egyik legnagyobb sporteseményén még az is harcáért imádkozik, aki nem is tudja, milyen játék a labdarúgás. És tudjuk, a sportban is benne van a tragédia, mint az élet más területén. 

A tizenegy ország tizenegy városának tizenegy stadionjában zajló ünnepi tornán szerencsére nem kellett az UEFA-nak új forgatókönyvet írnia. De mégis mitől is ünnepi vagyis születésnapi? Annak szánták, az Európa-bajnokság a hatvanadik születésnapját ünnepelte volna 2020-ban, aztán jött a járvány, és az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) korábbi elnökének, Michel Platininek az ötlete értelmét veszítette. Miért kell megünnepelni a hatvanadik évfordulót? Az ötvenediket nem lehetett, mivel akkor nem rendeztek Eb-t – tessék elmélyülni a számmisztikában –, korábban meg valószínűleg senkinek nem jutott eszébe. Az ő találmánya volt a páneurópaiság is, ami manapság nagyon kelendő a kontinensen. 

Baku, Koppenhága és Szentpétervár is bemutatkozott a nagy torna második napján. Széles a világ, a Kaszpi-tenger partján is Európa húzódik. Svájc Wales ellen küzdött. Döntetlen, ez holtbiztos. És bejött. A rendszerint sótlan és íztelen svájciak – bizonyára akadnak elkötelezettjei ennek a kedves országnak felénk is – bárkit megvernek, de nem győzi le őket akárki. Láthattunk igazi BLM-térdelést is a kezdő sípszó előtt. Ha belegondolunk a párhuzamokra, akkor egy újabb politikai állásfoglalás, mint a múlt század harmincas, negyvenes éveiben, csak most a láb játssza a főszerepet. Vajon ki lehet az ő képzeletbeli vezérük? Unalmas összecsapás volt, nem kell ide kérdőjel, fejesgól itt is, ott is.

Koppenhágában mintha elmaradt volna a dicső üdvözlés, pedig a finneket előre besorolták a „jóemberek” közé. A dánok mindenesetre gyorsan el akarták dönteni, ki a jobb a pályán. A finnek kapusa, a pozsonyi születésű Lukáš Hrádecký meg mindent kivédett, még egy büntetőt is. Az első félidő végén már egészen másról szólt a történet.

A dánok legnagyobb csillaga összeesett egy bedobásnál. Másfél óra múlva, miután kiderült, hogy szerencsére stabilizálták az újraélesztett Eriksen állapotát, folytatódott a találkozó. A finneknek volt egy helyzetük, kihasználták, és első Eb-mérkőzésükön diadalmaskodtak.

Szentpéterváron az oroszok a FIFA-világranglista éllovasával meccseltek. A belgák rendelkeznek a kontinenstorna legidősebb csapatával, a legtapasztaltabbak, és talán valóban a legjobbak. Hármat rúgtak a három évvel ezelőtti világbajnokságon remeklő oroszoknak. Több van ebben az orosz válogatottban? Belgium meg akarja nyerni az Európa-bajnokságot. Döntő a franciákkal? És az Eb-hangulat? Hol volt Eb-hangulat? Persze mindent átjár az elmúlt másfél évből adódó zavarodottság és félelem, de vajon milyen lett volna ez a torna a megszokott keretek közt? A páneurópai vagy összeurópai rendezés talán nem is olyan remek ötlet. Úgy lebonyolítani egy nemzetközi sporteseményt, hogy a házigazdák nem is vesznek részt rajta! Négy mérkőzésből már ez is kiderült.

Kövesse facebook oldalunkat is!