Az én focim: Fotelból nézve
Annak reményében vetettem magam tegnap kedvenc, focinéző fotelembe 3x90 percre, hogy a második forduló meccsei már izgalmasabb, nyíltabb játékot hozhatnak. A labdarúgó világeseményeken a nyitófordulóban a csapatok mindig óvatosabban játszanak, az egy biztos pont érdekében nem kockáztatnak túl sokat. Két meccs ugyanis még hátravan, bármi lehet.
A foci EB első körében az olaszok és a finnek egyaránt 3-3 pontot szereztek (bár azt soha nem tudjuk meg, mi lett volna a finn-dán meccs végeredménye, ha nincs az a drámai eset). A finnek szinte zsebükben érezhették a továbbjutást, úgy gondolhatták, hogy a következő játéknapon az oroszok ellen egy biztonsági játékkal elért döntetlennel véglegesíthetik is. Az első körben egymás ellen döntetlenező Wales és Svájc válogatottjai számára a győzelem lett volna fontos, Oroszországot és Törökországot viszont egy újabb vereség szinte már reménytelen helyzetbe hozta volna.
És mi történt?
Amikor 2018-ban az akkor ötéves fiúunokámmal néztük együtt a Finnország-Magyarország Nemzetek Ligája mérkőzést, Danika huncutul Fingországnak hallotta félre a magyarok ellenfelének nevét, én pedig cinkosan ráhagytam. Aztán hatalmas kacagásba tört ki, amikor a finnek legjobb játékosa, Pukki belőtte „Fingország” győztes gólját. Akkor még nem sejtettük, hogy 2021-ben a finn válogatott az Európa-bajnokságon esélyes lesz a továbbjutásra a csoportjából, és Pukkit kontratámadás-szörnyetegnek fogják nevezni az orosz újságok.
Történelmi gyökerei is voltak ennek a finn-orosz összecsapásnak. Ez a tegnapi csata is bővelkedett kemény ütközetekben és sajnos újabb sérülésekben is. Egyébként is sok a szemnek is rossz veszélyhelyzet ezen az EB-n: a dán Eriksen mellett, aki összeesett a pályán, és csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg az életét, Povard, a franciák világbajnok védője is elvesztette az eszméletét tíz-tizenöt másodpercre a németek ellen, valamint az orosz Fernandest is komoly sérüléssel vitték le hordágyon a pályáról.
A kontrajáték-specialista finn csapatnak nem tett jót az első félidő végén bekapott gól, mert a második félidőben már nem játszhatták a saját játékukat.
És a VAR, megint az a fránya VAR szólt közbe és visszafújta a mérkőzés elején a játékvezető által megadott finn fejes gólt…Legyen biztató a magyar válogatott számára, hogy az oroszok az első meccsen elszenvedett 3:0-s vereséget követően felálltak és győzni tudtak. Ja, hogy nekünk nem a finnek, hanem a világbajnok franciák ellen kellene diadalmaskodni…
A kora esti mérkőzés egyik csapatát, Törökországot ősszel a Nemzetek Ligájában a magyarok úgy elverték oda-vissza, mint Nádorfehérvárnál, felmerült tehát a kérdés, hogy az egykori világhódítók mire lesznek képesek a legutóbbi Európa-bajnokság meglepetéscsapata, Wales ellenében?
A két országnak nincsenek a múltból származó történelmi elszámolásai, a törökök világhódító körútjuk során nem értek el Wales határához. Most viszont szinte hazai pályán játszhattak a híres török-azeri barátság és a Bakuba szép számban érkező török szurkolók jóvoltából. Hogy ez mennyire zavarta a Wales játékosait? Semennyire!
Ramseynek az első félidőben a három nagy helyzetéből egyet sikerült kihasználnia, amivel lecsendesítette a bakui stadiont.
A második félidőben pedig még egy walesi kihagyott büntető sem akadályozta meg a szigetországi csapat győzelmét. A meccs végén Bale egy pimasz kisszöglet után adott gólpasszt a társának. Ezzel az kétgólos győzelemmel és a négy eddig szerzett ponttal tovább élnek a walesi továbbjutási remények.
Az azzurrik jólfésülten, szép felszerelésben mindig elegáns focit játszanak, de a csoportkörökben általában még csak vergődnek, és csak az egyenes kiesésben szoktak belelendülni, de akkor aztán nagyon!
Most viszont fölényes győzelemmel kezdtek, és kíváncsi voltam, mi tudnak produkálni a második meccsükön a híres svájci védelmi retesz ellen.
Megmondom őszintén, hogy nekem a svájci válogatott azóta nem rokonszenves, amikor a legutóbbi világbajnokság csoportkörében az albán származású játékosai gólörömüket Albánia címerállatával, a kétfejű sasnak az imitálásával fejezték ki Szerbia ellen, provokálva ezzel az ellenfél szurkolóit és játékosait. Mit keresnek akkor svájci színekben? Egyébként Olaszország és Svájc nagy tornán most játszott először egymással. A mérkőzés kezdetét beárnyékolta a hír, hogy bombát kellett hatástalanítani a római stadion közelében.
Ezt követően a meccs elején megint a VAR-é volt a főszerep egy visszavont olasz góllal, utána már hála istennek a játéké, amelyben az olaszok sokkal jobbak és meggyőzőbbek voltak. Újabb háromgólos győzelmükkel Svájc ellen is folytatódott hosszú ideje tartó veretlenségi sorozatuk (29 mérkőzés), és első csapatként biztosították továbbjutásukat.
A mai és az előző napi meccsek tapasztalatai alapján ezen az Európa-bajnokságon a magyar válogatottnak a francia, portugál, német, az olasz és talán az angol és belga válogatottakat kivéve mindenkivel szemben (17 csapattal) lenne keresnivalója. De hát mit tegyünk, ha a hat említett csapatból három a mi csoportunkban van?
