2021. augusztus 9., 11:31

Felvidéki sorsok 3 versenyfilmben

A Kulturális Filmek Fesztiválja igazán szerényen lopja be magát a köztudatba. Létezését nem veri nagy dobra, hiába hírdette már meg az idén hetedik alkalommal versenykiírását  „Helyi magyar kultúra, portré“  témában, kevesen tudtak róla.

Tomojka

A versenyfilmek helyszíne Magyarország  vagy a Kárpát-medence más magyar vidéke lehet. A pályázók olyan alkotásokkal nevezhetnek, amelyek segítenek megérteni a helyi magyar kultúra - azon belül is a hagyományok és a tájegységek értékeinek - szerepét s egyben felhívják a figyelmet ezek megőrzésének fontosságára. Bárcsak határon innen és túl minél többen megnéznénk és barátainknak, ismerőseinknek is ajánlanánk ezeket az alkotásokat! 

A  pólyányi Tomojka Vojtko Béla és felesége, Tomojka Tünde riportfilmes munkássága sokunk számára ismerős,  nem csak a Bodrogközben és Ung-vidéken.

A fesztiválra a tavalyi évben egy kisfilmmel neveztek be. A kisgéresi születésű Nagy Enzoe Zoltán portréjuk felkérésre, erre a versenyre készült.

A fesztivál szellemiségével azonos témában az idén az MTVA megrendelésére - különböző terjedelmű részekkel - már forgattak egy filmsorozatot. A  versenykritériumok megengedték, hogy ilyen alkotások is pályázhatnak, feltéve, ha nem lépik túl a megszabott, 5 és fél perces időkeretet.

A szerzőpáros  az idén három olyan kisfilmmel indult a versenyen, amelyek a 20. század első felében megtörtént kegyetlenségeket mutatják be egy-egy felvidéki családi történeten keresztül.

A Fohász a pokol kapujánál a Szirénfalván élő, 87éves Jakab Sanyi bácsi és családja megpróbáltatásait meséli el  a Trianonban aláírt békediktátumot követő évtizedekben. A kettévágott faluban, a máig meglévő családi házban a családtagoktól való hirtelen elszakítottság érzését idézi fel, elmesélve, mennyire is befolyásolták a világháborúk következményei életének alakulását.  

A végRENDELET a nagybalogi Tóth család története. A Beneši dekrétumok áldozataiként saját bőrükön tapasztalták meg a lakosságcsere, a kényszermunka és a reszlovakizáció megpróbáltatásait. Kálváriájuk megtartó erőforrás a jövőjük építéséhez szülőföldjükön, dacára a 20.század kegyetlenségeinek.

A gondVISELÉS – akikért a harangok szólnak c. kisfilm a II. világháborúban elesett magyar katonák  Szlovákiában ma még fellelhető sírjait kutató és gondozó lelkes önkéntesek - Bréda Tivadar és Zsákovics László – munkájáról mesél.

Arra a kérdésemre, vajon melyik áll legközelebb hozzá az idei KultFilm-jeiből, Béci azt válaszolta,

mindegyiket másért és másképp szereti".

Ha tényleg csak egyet lehetne kiemelnie, akkor a Fohász a pokol kapujánál lenne az. Talán azért is, mert  a szülőfalujához közeli településen forgatta. Magában a történetben az döbbentette meg, hogy Sanyi bácsi - bár életében ki sem mozdult szülőfalujából - három állam polgára volt. A hontalanság két évében pedig állampolgárságától is megfosztották.

A történelem néha kegyetlen játékot űz ártatlan emberi sorsokkal.

A képi világot illetően az alkotó megemlíti, hogy a film egy pontján tudatosan próbált fókuszálni a határ mentén máig álló magaslesre, amelyen valaha az ukrán határőrök őrködtek. Azzal, hogy a búzába lehasalva vette górcső alá, próbálta a monstrum valóságban is félelmetes látványát sugallni.

Béci az alkotások képi – operatőri világáért felelős. Ismeri ugyan a magazinműsorok klasszikus, egyszerű szerkezetű filmes megoldásait, annak írott- és íratlan szabályait. A tévés műfajban is igyekszik a megszokott, számára sokszor sablonszerű logikát felrúgva hangsúlyozni önmagát. Nem arról szól számára egy felkérés, hogy leforgatja, megvágja az anyagot és késznek ítéli. Ha már nézi azt, amit éppen forgat, próbálja a saját szemével látni, hogy ettől lehessen egyedi a végeredmény.  Tudatosan próbál nem tenni különbséget híradós munkái és más, akár mindennapi filmes produkciói között. Azonos megközelítéssel, szellemiséggel nyúl minden feladathoz.

A közös munkájukat illetően elárulta, hogy Tünde az, aki megtalálja a témákat, a történeten belüli hangsúlyozandó mondanivalót, megszerkeszti az egyes részek egymásra épülését majd mindezt felvázolja  neki. Ő beáll a kamerái mögé és mindent kicsit másképp, saját optikáján keresztül képez le.

Tavaly a zsűri elnöke, Koltay Gábor ( Balázs Béla díjas) filmrendező a fesztivál különdíjával jutalmazta operatőri munkáját.

Az alkotó méltán lehet büszke arra, hogy a szakma is észreveszi és elismeri sajátos látásmódját.

Az idén a beérkezett alkotásokból a zsűri 25-öt juttatott tovább a döntőbe, közöttük Tomojka Vojtko Béla mindhárom benevezett kisfilmjét. Az eredményhirdetés még várat magára.

Természetesen, mint minden saját kézjeggyel bíró alkotónak, neki is jólesik a munkáját illető visszajelzés, elismerés – a fesztivál youtube csatornáján a videó alatti tetszik gomb megnyomásával  bátoríthatjuk az alkotót. Reméljük, töretlen lelkesedéssel folytatja munkáját és még sok értékes alkotással lep meg bennünket. 

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.