2021. február 28., 12:05

Visegrád #30! Visegrád #100?

„Az Úr ezerháromszázharmincötödik évében, Szent Márton ünnepe körül János cseh király és fia, Károly, meg a lengyelek királya Magyarországra, Visegrád várába jött Károly királyhoz, hogy ott örök békeegyezséget kössenek. (…) Elhatározták itt azt is, hogy ha e királyok közül bármelyiket vagy országukat valami ellenség támadná meg, a többiek kötelesek segítségére sietni. És ezt egymás között nagy eskükötéssel is megerősítették.”

Fotó: MTI

Az elmúlt évszázadokban királyok, birodalmak, megszállók és felszabadítók jöttek, hogy aztán menjenek is, de Thuróczi János krónikás a 15. században leírt sorai hatszáz év távlatából is jól mutatják annak az 1335-ös nagy visegrádi királytalálkozónak a jelentőségét.

A V4-es együttműködés elmúlt harminc éve kapcsán ilyen történelmi jelentőségről még korai beszélni, de ahogy most a dolgaink állnak, nagyon úgy tűnik, egy-két évtized kérdése csak, s egy közép-európai, hatvanötmilliós politikai erőtér tulajdonképpen életet vagy halált jelenthet az itt élő népeknek.

Harminc év után

A visegrádi szövetség felélesztésének gondolatát először Antall József magyar miniszterelnök váltotta tettre, aki 1990 novemberében egy párizsi integrációs konferencián egy asztalhoz ültette Václav Havelt és Lech Walesát. A Visegrádi Hármak néven indult kezdeményezés mind a csehszlovák, mind a lengyel elnök érdeklődését felkeltette, néhány hónapon belül, 1991. február 15-én alá is írták a nyilatkozatot a visegrádi vár egyik pincehelyiségében. Pontosan ott, ahol 656 évvel korábban a három uralkodó szövetséget kötött. Ennek a diplomáciai bikkfanyelven szövegezett dokumentumnak érdemes idéznünk az egyik bekezdését, ugyanis harminc év távlatából is tűpontosan szemlélteti, miről is szól tulajdonképpen a visegrádi államok hol lazább, hol szorosabb együttműködése.

A célokban megmutatkozó azonosság, az azok megvalósításához való utak hasonlósága sok területen azonos feladat elé állítja a három szomszédos államot. Erőfeszítéseik – nemzeti sajátosságaikat szem előtt tartva – összehangolása növeli a kívánt eredmények elérésének esélyeit és közelebb hozza céljaik megvalósulását.”

Mindezt még annak fényében is igaznak kell elfogadnunk, hogy az elmúlt évtizedek tapasztalata alapján világosan látszik, a tagállamok, különösen az integrációs folyamatok kezdetén, gyakran egymás riválisaiként is viselkedtek, legyen szó gazdasági vagy külpolitikai kérdésekről.

A három államból azóta négy lett. Az erőfeszítések összehangolásába is hiba csúszott itt-ott, de a visegrádi együttműködés ennek ellenére töretlennek tűnik. Egy-egy rosszul megválasztott miniszterelnök miatt, lásd Gyurcsány Ferencet vagy Vladimir Mečiart, előfordult, hogy évekig nem történt értékelhető előrelépés, de az elmúlt években, köszönhetően főként a magyar és a lengyel kormány határozottságának, új erőre kapott az együttműködés. E két, mondhatjuk nyugodtan, történelmi barátságot ápoló állam a kezdetektől fogva a Visegrádi Négyek motorjaként funkcionált.

Visegrád 30
Fotó: TASR

A gyakran különutas csehek és a pillanatnyi érdekek mentén hánykolódó szlovákok V4-es működése, kis túlzással ugyan, de tulajdonképpen elhanyagolható. Ez világosan megmutatkozott a 2015-ös migránsválság idején és tavaly is, a jogállamisági vita idején. Akkor az összezárt lengyel–magyar kettős cseh–szlovák közönnyel és néhány semmitmondó nyilatkozattal találta szemben magát.

Ami összeköt

Olvasóinkban joggal merülhet fel a kérdés, mi az, ami nemcsak harminc, de tulajdonképpen 650 év után is összeköti ezt a négy nemzetet. Erre Antall József miniszterelnök egy 1992-es prágai V3-konferencián már megadta a választ.

Felvetődik a kérdés mindenkor – fogalmazott Antall –, hogy mi köt bennünket össze? Először, összeköt bennünket a történelmi tradíció, jó és rossz emlékeivel együtt. Másodszor, összeköt bennünket a földrajzi kapcsolat, ami egyben gazdasági együttműködési lehetőséget is nyújt. A harmadik, ami összeköt bennünket, az euroatlanti biztonsági rendszer, amire feltétlenül szükségünk van.”

Antall ebben a beszédében megjelölt még egy negyedik okot is, az európai integráció közös célját, amelyet, ennyi év távlatából már világosan látszik, sosem érhetünk el teljesen, s látva a nyugat-európai viszonyokat, talán ez nem is baj. Az első három pont azonban tökéletesen összefoglalja mindazt, amiről a visegrádi együttműködésnek szólnia kell.

Az első nem is érdemel különösebb magyarázatot. Történelmi sérelemből van elég Pozsonyban, Prágában, Varsóban és Budapesten is, sőt nyugodtan állíthatjuk, hogy nekünk, magyaroknak talán több is jutott a kelleténél, de mindez nem jelenti azt, hogy a közös múlt alapjain ne közös jövőt kellene építenünk. Többek között éppen azért, amit Antall a második pontban nagyon röviden megfogalmazott.

A történelmi tradíciók mellett a földrajz is összeköt bennünket. Kemény gazdasági érdekek diktálják a minél szorosabb együttműködést, egy 65 milliós piac gazdasági és politikai lobbiereje. Nem véletlenül mondta Orbán Viktor néhány nappal ezelőtt, hogy a V4 országai között a csővezetékek, a villamos vezetékek és a közlekedési útvonalak kiépítése alapvető stratégiai érdekünk.

Szlovákián át Lengyelországig ki kell építeni ezt a hálózatot, mert az észak–déli összeköttetések teszik lehetővé, hogy Magyarország hozzáférjen a negyvenmilliós lengyel piachoz, és a lengyelek is érdekeltek a Balkán elérésében”

– fogalmazott a magyar miniszterelnök.

Visegrád 30
Fotó: MTI

A kelleténél sajnos jóval kisebb sajtóvisszhangot kapott a magyar miniszterelnök autópálya-építésre vonatkozó kijelentése ebből a múlt hét pénteki rádiós interjúból. Létszükséglet, hogy Lengyelországot Kassán át autópálya kösse össze Magyarországgal, mondta a kormányfő, sőt, odáig ment, hogy kijelentette, ha Szlovákia erőforrásai ehhez kevésnek bizonyulnak, akkor Magyarország kész segíteni az összeköttetés kialakításában. Azt hiszem, ezt nevezik stratégiai gondolkodásnak.

Kihívások előtt, kihívások után

Az elmúlt harminc évben nem egyszer tűnhetett úgy, hogy a visegrádi együttműködés nem több puszta protokolláris nyűgnél. (…)

A teljes cikk megjelent a Magyar7 2021/8. számában.

Köszönjük, ha megvásárolja vagy előfizeti a Felvidék egyetlen közéleti hetilapját. A Magyar7-et hétről hétre megtalálja a trafikokban és a postán.  
Megosztás
Címkék