2020. november 5., 14:58

Vigyázzunk a mézesmadzaggal!

A 2019-ben tartott európai parlamenti választás volt az első, meghatározó voksolás, amelynek eredményeképp a felvidéki magyar közösség politikai képviselet nélkül maradt az uniós törvényhozásban. Ez egyben azt is jelentette, hogy a szlovák pártok ekkor tudatosították, hogy ha elég vonzó jelmezt öltenek, akár be is libeghetnek a képviselők nélkül maradt magyar választók látókörébe.

Fotó: TASR
Michal Šimečka másfél év után üzenetet küldött a szlovákiai magyarságnak – angolul

A legelső, aki ezt a bármilyen veszteség és rizikó nélküli lehetőséget felismerte,

Michal Šimečka, a Progresszív Szlovákia (PS) frissen megválasztott brüsszeli képviselője volt, aki a magyarok által elvesztett uniós választás után szinte azonnal bejelentette, mintegy kötelességének érzi, hogy átvegye a szabadon maradt stafétabotot, és felvállalja a magára maradt szlovákiai magyarság érdekképviseletét is.

(Csáky Pál és Nagy József voltak a leköszönő szlovákiai magyar képviselők). Ezzel párhuzamosan tavaly nyáron létrejött a PS párton belül a magyar platform is, ahova akár Šimečka várhatóan jó munkáján fellelkesülve beléphetnek a szlovákiai magyar szimpatizánsok.

Azóta eltelt majd másfél év, és idén október közepén a PS magyar nyelvű agitációs és propagandamunkáját végző magyar platform egy angol nyelvű videóüzenetet, illetve az azt ismertető magyar nyelvű közleményt juttatott el szerkesztőségünkbe, amelyben Michal Šimečka támogatásáról biztosítja a Minority SafePack kezdeményezés keretében az Unió elé kerülő javaslatcsomag elfogadását. A Minority SafePack angol elnevezést kisebbségi mentőcsomagként fordíthatjuk le. Lényege, hogy a kisebbségek érdekvédelme az európai jog része legyen (azaz ne csak tagállami szinten lehessen ezekkel a kérdésekkel foglalkozni).

A félreértés elkerülése végett el kell mondanunk, hogy a Minority SafePack természetesen nem szlovák vagy szlovákiai kezdeményezésből indult ki, annak fő kezdeményezője az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN). Šimečka arról adott ki nyilatkozatot, hogy a kezdeményezéssel egyetért.

A Šimečka-féle támogató üzenet annyiból mindenképpen jókor jött, hogy lassan már feledésbe merült ez a fiatal ambíciózus képviselő, hiszen a PS nem jutott be a pozsonyi parlamentbe, így a párt kikerült a hazai közvélemény látóköréből. Šimečka, a párt alelnöke úgy gondolhatta, talán ildomos jelentkezni magyar vonalon is, hiszen az idő szalad, a választók pedig felejtenek.

Számunkra sem merült fel ennél több, amit az elmúlt időszakban a progresszív szlovákiás képviselő nevéhez köthetünk e téren, így megfelelőnek tűnt az alkalom, hogy a kisebbségvédelmi mentőcsomag apropóján rövid leltárra kérjük a szlovák politikust, mit tartana fontosnak elmondani a tavalyi ígéreteket követő időszakról.

A meglepetés, és a kellemetlenebb fajtából, csak ezután ért bennünket: Michal Šimečka nem akart ezen a téren semmit sem mondani.

Először magyar hangját, a párt magyar platformját szólítottuk meg, hogy segítenének-e Šimečkához egy interjú erejéig eljutnunk. A képzeletbeli vonal túloldalán ülő propagandista úgy gondolhatta, hogy nem segítenek, s ezért a párt magyar platformjától visszajelzést nem kaptunk. Ezután tovább próbálkoztunk magánál Šimečkánál, hasonló eredménnyel. Süket fülekre találtunk.

Maradt még a képviselő sajtóügyeit intéző titkár, egy bizonyos Ondrej Gažovič megkeresése, aki, láss csodát, felvette a telefont. Miután meghallotta, hogy a Magyar7 hetilaptól keressük a magyar közösséggel kapcsolatos témában, arra kért bennünket, hogy kérdéseinket juttassuk el hozzá írásban, s majd a képviselő úrral megtanácskozzák, mi történjen. A kérdéseket írásban megküldtük, a válaszokat ma is várjuk, ugyanis semmilyen válasz nem érkezett.

Vártunk még pár napot, aztán ismét elkezdtük telefonon keresni Gažovič sajtótitkárt, aki ettől fogva már tudomást sem kívánt rólunk venni, hívásainkat nem fogadta, és vissza sem hívott.

Róla annyit mindenképpen elmondhatunk, hogy nyelvészként biztosan a tudatában van annak, hogy a magyarban a titkár kifejezés a titok szóból képződött, akárcsak a szlovákban használt sekretár is, amelynek alapszava a latin secret szó, ami szintét titkot jelent. Gažovič tehát kitűnően őrzi főnöke abbéli titkát, hogy mit is sikerült Brüsszelben az elmúlt majd másfél évben magyar érdekképviselet terén tennie.

Hogy a PS párt három különböző fórumán sem mutatnak hajlandóságot a magyar közösség témájával foglalkozni, nyilván önmagában sokat elárul, de bennünket nem a PS párt állami, köztük magyar adófizetői pénzen fenntartott rendszerének a bemutatása érdekelt, hanem az, hogy be tudjuk mutatni képviselőjüknek a kisebbségi érdekképviselet terén megkezdett, folytatott vagy akár be is fejezett tevékenységeit. Szóval, egy kis áttekintést.

Mivel az áttekintés helyett csak betekintést kaptunk, így a kérdéseinkkel tovább mentünk, és a legutóbbi választási időszak két magyar képviselőjét szólítottuk meg.

Csáky Pált és Nagy Józsefet kértük, be tudnának-e számolni Šimečkával történt találkozásról, esetleg találkozásokról, ahol a szimbolikus – és bízzunk benne, átmeneti – stafétabot-átadás megtörtént. Hányszor jöttek össze, hol találkoztak, miről beszéltek, mi érdekelte Šimečkát, tudtak-e a kérdéseire válaszolni, és hogy látják, érti-e, átlátja-e a nyilván nem egyszerű kisebbségi helyzetet.

Csáky Pál:

Nem vagyok benne biztos, hogy mindazok, akik most szlovák oldalon azt hangoztatják, hogy a kisebbségi jogokért kiállnak, készek lennének ezekért a jogokért küzdeni is.

Ezt majd akkor hiszem el, ha konkrét lépéseket tesznek akár Pozsonyban, akár Brüsszelben. Eddig ilyen nem történt.
csáky
Fotó:  Somogyi Szilárd
Csáky Pál: Šimečka ajánlata egy blöff volt. Mégis készen állok, hogy segítsek neki.

Természetesen megértő vagyok, és figyelembe veszem, hogy közbejött a vírushelyzet. Abban viszont elvi szempontból nem hiszek, hogy egy más közegből jött politikus hatékonyan tudná képviselni bárkinek a véleményét. Az ilyennek a közösség soraiból kell származnia, hogy értse a meglevő összefüggéseket. Konkrétan Šimečka úr ténykedését illetően el kell mondanom, hogy nem történt semmi, amiről beszámolhatnék. Van legalább öt olyan szlovákiai magyar ügy, amivel kapcsolatban hallatnia kellene a hangját. Ilyenek a Beneš-dekrétumok, a párkányi hulladékégető, a csallóközi ivóvíz, a vereknyei hulladéklerakó és a kétnyelvűség problémája. Ezekkel kapcsolatban konkrét dokumentumok vannak az Európai Parlamentben. Attól tartok, hogy Šimečka úr nem is tud ezeknek a létezéséről. Az ő személye és a néhány pozsonyi magyar nemzetiségű képviselő kapcsán el kell mondanom, ők most azt látják, hogy a szlovákiai magyar politika térden van. Nincs rá garancia, hogy a magyar képviselet visszajut a parlamentbe, és a szlovák pártokra átszavazó magyarok száma növekedhet az ilyen szirénhangok hallatán. Ezeknek a kijelentéseknek mézesmadzag szerepük van. Nem kisebbségvédelem ez, hanem már készítik elő a terepet a következő kampányra, amelyben a magyar szekcióknak kell majd átvenniük a magyar pártoktól a képviseleti szerepet. Permanens, állandó kampány folyik a magyar választók szavazataiért, most már egyre több szlovák párt részéről. Kezdte a PS, folytatta az SaS, és most bekapcsolódott az OĽaNO is. Visszatérve Šimečka beharangozott ígéretéhez, engem nem keresett egyszer sem, sem telefonon, sem személyesen, annak ellenére, hogy a szlovák sajtóban elmondtam, kész leltárat vagyok hajlandó készíteni neki a felvidéki magyarságot érintő folyó ügyekről. Szerintem nem volt ez több a részéről, mint egy blöff. Az együttműködési hajlandóság a részemről ennek ellenére továbbra is fennáll.

Nagy József:

Šimečka képviselővel az uniós választások utáni naptól nem találkoztam. Azóta, hogy megígérte, felvállalja a magyar közösség képviseletét. Ha jól tudom, ez volt az első és ez idáig az utolsó megnyilvánulása ezen a vonalon. Most előállt a Minority SafePack-kel való egyetértéssel.

nagy józsef
Fotó:  Somogyi Szilárd
Nagy József: Továbbra is készen állok az együttműködésre, bár az ajánlat komolytalan!
Folyamatosan figyelem a képviselő tevékenységét vagy a közleményeit a közösségi hálón, de nem találtam semmi arra utaló nyomot, hogy az érdekvédelem irányában bármilyen lépést is tett volna.

Az a politika, amelyet a pártjuk folytat, éppen az ellenkező irányba tart, ezért tűnik bizarrnak az ígérete. Nem tudok róla, hogy a közösségünket érintő témák (Beneš-dekrétumok, Dél-Szlovákia egyenrangúsítása, környezetvédelem stb.) bármelyikével foglalkozott volna. Ennek ellenére részemről továbbra is megvan a pozitív hozzáállás, hogy a tapasztalataimat átadjam, megosszam Šimečka úrral. Naiv viszont nem vagyok. Ha lett volna valós igény a részéről, akkor a kapcsolat már réges-rég létrejött volna. Azt hiszem, hogy a magyar közösség érdekeinek a brüsszeli felvállalása a részéről egy komolytalan ígéret volt. Ezt ő maga sem gondolta komolyan.

Eddig a két magyar exképviselő. Nagy Józseffel és Csáky Pállal külön-külön beszélgettünk, egymás beszámolóját nem ismerték, tapasztalásuk mégis egybecseng.

Azt hiszem, Michal Šimečka esetében a tökéletes példáját látjuk annak, hogyan huzigálják a felvidéki magyarság előtt a szlovák pártok magyar tagozatai a képviselet mézesmadzagját. Nagy József Šimečka ígéretét komolytalannak, Csáky Pál egyenesen blöffnek tartja. Talán még időben figyelmeztetnek ezek a kijelentések a magyarságra leselkedő csábítások buktatóira és veszélyeire!

Megjelent a Magyar7 2020/44. számában. 

Megosztás
Címkék