2020. július 16., 18:41

Őry Péter: a magyarok megoldatlan problémáival kell foglalkoznunk, nem egymás lejáratásával

Szombaton tartja tisztújító kongresszusát az MKP. Hét jelölt méreti meg magát az elnöki tisztségért, közülük az előzetes várakozások szerint Őry Péter lehet az egyik esélyes. Az MKP Országos Tanácsának elnökét terveiről, s a következő elnökre váró kihívásokról kérdeztük.

Őry Péter_9. onk szabadegyetem
Fotó: Katona Tamás

Néhány nap van már csak hátra a tisztújító kongresszusig. Nem lepődnénk meg, ha azt érezné, jó lenne felpörgetni a napokat. Izgul?

Nem… (nevet). Izgatottság nincs bennem, a pártelnöki megbízásra is egy elvégzendő feladatként tekintek. Nem az ezzel járó tisztség a fontos. Így volt ez már 2010-ben is, amikor jelöltek a közigazgatási alelnöki tisztségre. Azóta eltelt tíz év, s talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, a kollégáimmal van mire visszatekintenünk.

Egy olyan háttérintézményt vázoltam fel akkor, amellyel a magyar önkormányzatoknak elemzéseket, jogi tudást, nyelvhasználati kérdésekben segítséget tudunk nyújtani. A munkatársaimmal a Pro Civis Polgári Társulásban ezért dolgozunk.

Hét jelölt indul az MKP elnöki tisztségéért a szombati kongresszuson. Azt mivel magyarázza, hogy az elmúlt napokban, hetekben a legtöbb támadás talán éppen Önt érte a jelöltek közül?

Szerintem ennek alapvetően két oka van. Egyrészt az MKP egy vesztes választáson van túl, ilyenkor természetes, hogy sokan nem az elvégzett munkát teszik mérlegre, hanem felelősöket keresnek, s azt egy-két emberben meg is találják. A másik ok pedig az lehet, hogy én nagyon határozottan letettem a voksomat a teljes magyar egység mellett. A februári választás szerintem világosan mutatja, hogy nem fogunk tudni előre lépni, ha a magyar közösség megosztott marad. Azt is gondolom, hogy ma már jóval könnyebb megteremteni a teljes egységet, hiszen azóta a Most-Hídban elindult egy tisztulási folyamat. Ráadásul ma már mindenki a magyar egységről beszél, de ezzel ellentétes érdekek is maradtak jócskán. Emiatt

sok esetben még most is hiányzik az őszinteség az egységesülést hangoztató törekvések mögül, márpedig ezzel kudarcra is ítélik a vállalkozást. Akik így tesznek, azoknak egyetlen célja az, hogy fenntartsák a viszályrendszert a felvidéki magyar közegben.

Látjuk, láttuk, hogy ez hova vezet. Kényszerpályán marad a felvidéki magyar politika, ahelyett, hogy végre újra erőt gyűjtene ahhoz, hogy hatékonyan képviselje a magyar emberek érdekét. Szeretném elkerülni, hogy olyan helyzetben találjuk magunkat, amiben az egyik magyar párt rácsatlakozik egy szlovák pártra, a másik pedig egy másikra. Meg kell őriznünk a felvidéki magyar politika önállóságát!

Teljes egységről beszél, miközben aligha hihetjük, hogy a Most-Híddal való összefogás kérdése a mai napig ne osztaná meg a felvidéki magyarságot. Nem jól látom?

Persze, megosztja. Ahogy megosztottság érzékelhető a többi magyar formáció között is. Sőt a tisztújítás kiélezte az MKP-n belül is létező törésvonalakat. Ilyen a régebb óta lappangó kelet-nyugat konfliktus, újabban tanúi vagyunk egy Komárom és Dunaszerdahely közötti megosztási kísérletnek. A harmadik törésvonal pedig a magyar közösség megoldatlan problémáit felsoroló memorandumra adott reakciókból látható a párton belül is.

Jól látható, hogy nem pusztán a Most-Híddal való megegyezés kérdésében vannak törésvonalak. Ha működő egységet akarunk, akkor a világnézeti különbségeken túl a régiók érdekeit is össze kell hangolni, s akkor végre képesek leszünk felsorakozni az egyébként mindenki által hangsúlyozott közös érdekek mellett.

Mert, ha a viszályrendszer fennmarad, változatlanul kígyót-békát kiabálunk egymásra, ahelyett, hogy végre a közösség megoldatlan problémáira hívnánk fel a figyelmet.

Nem tart attól, hogy ezek a törésvonalak végül szétfeszítik az MKP-t, s a párt még inkább eljelentéktelenedik?

Éppen ma olvastam Martin Hanus kommentárját, elég szókimondó, és számunkra tanulságos. Szerinte

a szlovák politika érdeke az, hogy miután meggyengült a vegyespárt, valahogy fenntartsák a szlovákiai magyarok megosztottságát.

Ez világos beszéd.

Jó, de ha ez így is van, a magyarok még cselekedhetnének az érdekeiknek megfelelően…

Szerintem az a kérdés, mekkora az opportunizmus, a megfelelési kényszer az itteni magyar közösségben, s az őket képviselő politikusokban. Ha a szlovák pártokkal való együttműködés kimerül egyes államigazgatási funkciók betöltésében, komoly gond lesz a társadalmi szerepvállalásunkkal. Ezzel megint csak azt érjük el, hogy a magyar egység helyett fennmarad a viszály az egyes szereplők között.

Polgármesterként pontosan tudom, könnyű viszályt szítani, egymásnak ugrasztani az embereket. Ez öt perc műve, rendezni az így kialakult konfliktusokat pedig évekbe telik.

Van a másik út, ami eleinte jóval nehezebb: összehangolni az érdekeket, hogy együtt cselekedjünk. Én ezen az úton járok településvezetőként, s meggyőződésem, hogy ez a jó irány egy pártelnöknek is.

Igen, csakhogy a megosztottságra is igaz: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Ki a felelős érte?

Egyben biztos vagyok, ha egységet akarunk teremteni, akkor nem a múltban kell vájkálnunk…

De a felvetés mégis jogos, ráadásul az előző négy évben felelős tisztsége volt az MKP-ban: az Országos Tanácsot vezette. Vagyis részese, alakítója volt a folyamatoknak.

Anélkül, hogy eltolnám magamtól a felelősséget, meg kell jegyeznem: ha nem csapatként működünk, s az elnökség sok esetben nem áll ki konzekvensen a döntései mellett, ezzel azok, akik a legnagyobb felelősséget viselik, sokszor nehezen magyarázható helyzetbe kerülnek.

Akárki lesz szombattól az MKP elnöke, ebből a hibából tanulnia kell.

Az előbb úgy fogalmazott, a magyar közösségben jelen van a megfelelési kényszer a többségi társadalom irányába. Talán nem véletlenül, hiszen, Ön is és a jelölttársai is nem egyszer elmondták már, hogy túl sok kudarcélménye volt az itteni magyaroknak, sikerre lenne szükségük. Mégis hogyan?

És az sem mindegy, hogy mikorra találjuk meg a válaszokat. Jövőre népszámlálást rendeznek, ahol megmérik a súlyunkat. 2022-ben pedig összevont helyhatósági és megyei választást rendeznek, ami döntően fogja meghatározni a felvidéki magyar érdekképviselet jövőjét.

Ezek a kihívások elég egyértelműen meghatározzák, mi a siker mércéje.

A jó példa is adott, a magyar érdekképviselet a Délvidéken néhány hete történelmi sikert tudott elérni, annak köszönhetően, hogy lényegében teljes egységet teremtettek meg.

Erre mondhatja most némi joggal az olvasó, hogy ez hatalomtechnika. Miközben a februári választás azt is jól mutatja, hogy az itteni magyarok egy jelentős része már szlovák pártra szavazott. Őket hogyan hozhatja vissza a magyar érdekképviselet?

Nálam hivatottabbak már kielemezték, hogy az aNO sikerének legfőbb oka a korrupcióellenesség felvállalása volt. A Smeres kormányok évei után az emberek ezzel azonosulni tudtak, megjegyzem, sok magyar is. Hozzátenném, mi magunk is ezt mondtuk, abszolút helyesen, de a választó végül osztott szorzott, s végül az esélyesre adta a voksát, mert nem bízott abban, hogy mi bejutunk a parlamentbe. Mondhatja, hogy századszor is ezt ragozom, de ebből is az következik, hogy

teljes magyar egységre van szükség – arra, hogy a választók erősnek lássák a magyar pártot.

Csak visszakanyarodtunk a magyar egységhez. Senkinél sem látjuk a varázspálcát, Önnek van receptje?

Varázspálcám nekem sincs, de azt látom, hogy eddig miért nem sikerült. Csapatként kell dolgoznunk, ez rám is igaz. Akárhogyan alakul a tisztújítás, annak eredményét alázattal el kell fogadnunk.

Én a magam részéről mindenkivel kész vagyok együttműködni, egyúttal beállni a csatasorba, ha úgy adódik.

Ha újra erős MKP-t akarunk, egyszerűen nem tehetünk másként. Egymás kiszorítása, lejáratása helyett, végre a magyarok megoldatlan problémáival kell foglalkoznunk.

Megkérdeztük Forró Krisztián Nagyszombat megyei képviselőt is terveiről, s a következő elnökre váró kihívásokról.
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.