2020. június 14., 10:58

Ne a vakcinában bízzunk, inkább magunkban!

Legutóbb április elején, a koronavírus-járvány zenitjéhez közeledve készítettünk interjút Pásztor László doktorral. Júniusra túl leszünk a nehezén, mondta akkor, az élet lassacskán visszatérhet a megszokott kerékvágásba. Nos, igaza lett! Időszerű hát egy újabb számvetés.

Pásztor László doktor

Doktor úr, kötelező is, elcsépelt is, de ilyenkor illik megkérdezni, hogyan viselte a karantén időszakát.

Én is és úgy tűnik, talán az ország is komolyan vette a fenyegetést. Hatvanhat évesen, bár úgy érzem, jó testi és szellemi kondícióban vagyok, azért szigorúan betartottam az összes szabályt, amit be kellett. Kivártam, amíg túljutunk a nehezén.

Valóban túljutottunk? Egyre többen hangoztatják ugyanezt. Ön is említette nekünk legutóbb, hogy kora nyárra várja az enyhülést.

Az első tapasztalatok alapján február végén, március elején már sejteni lehetett, júniusra azért nagyjából rendbe jönnek a dolgok.

Hála istennek, a sejtésem igazolódni látszik, persze ehhez az is kellett, hogy Szlovákia példásan kezelje a járványt. Már látható, a gyökeresen eltérő utat választó országok csúnyán ráfizettek. Igaz, ezt három hónappal ezelőtt még nem lehetett tudni, a szlovák járványügy is eltúlzott forgatókönyvekkel számolt. Ez hiba volt. Nem kellett volna ezres nagyságrendű elhalálozásokkal ijesztgetni a polgárokat.

Ön szerint hiba volt a legrosszabb forgatókönyvet előhúzni?

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a velünk született ellenálló képességünket, immunitásunkat mennyire rombolja a stressz és a negatív közérzet.

Ez az általános félelemkeltés ugyan arra jó volt, hogy a lakosság komolyan vegye a járványhelyzetet, de hibának tartom, hogy erről annyit beszéltek. Elég lett volna azt mondani, hogy az egészségügyi ellátórendszer készen áll. Divat szidni a szlovák egészségügyet, de az utóbbi években sokat fejlődött. Jól kiépített intenzív osztályaink vannak, lecserélték a régi gépeket, kiváló orvosok és szakápolók állnak rendelkezésre. Teljesen feleslegesnek érzem, hogy mindenféle horrorisztikus forgatókönyvvel rukkoltak elő, több ezer intenzív ápolásra szoruló betegről és elhunytról. Nagyon komoly szervezési kérdéseket kellett megoldani, ez rendben is volt, de akkor is annak tartottam és most is kontraproduktívnak tartom, hogy boldog-boldogtalan idézgette azt az egyetlen dokumentumot. (Az Egészségpolitikai Intézet március közepén megjelent tanulmánya három forgatókönyvet vázolt fel, a legmegengedőbb is félmillió feletti fertőzésszámmal kalkulált. (A szerk. megj.)

Mit gondol arról az egyre terjedő vélekedésről, hogy a koronavírusnak rengeteg járulékos áldozata lesz az egészségügyi ellátás korlátozása miatt? Nem öntöttük ki a fürdővízzel a gyereket?

Ennyire durván nem fogalmaznék. Biztos voltak olyanok, akik kárát látták. Az, hogy valakinek hetekkel később műtik meg a sérvét vagy a térdszalagját, persze kellemetlen, de nem volt más út, ezt meg kell érteni. A kemoterápiás kezelések ugyanakkor nem maradtak el, azt azért emeljük ki. Ugyanakkor az egészségügyi ellátásnak minél hamarabb vissza kell térnie a korábbi állapotokhoz. A műtétek egyre torlódnak, ebből soha nem látott erőforráshiány adódhat. Mind anyagi, mind emberi szempontból. A biztosítóknak óriási szerepük van a megoldásban. Ha szükséges, jogszabállyal kell rávenni őket, hogy időben és kivétel nélkül kifizessék az elmaradt műtéteket, különben tényleg nagy baj lesz.

Beszéljünk akkor a pozitívumokról. A legoptimistább jóslatokat is felülmúlva sikerült túljutnunk a járvány nehezén. Minek köszönhető ez? Mi volt a kulcslépés ön szerint?

Meglepő lesz, amit mondok, de a politikusok viselkedését tartom az egyik legfontosabb tényezőnek. A szlovák közszereplők egész egyszerűen nem mutatkoztak maszk nélkül. A politikusok nem csak beszéltek arról, hogy hordani kell a maszkot, hordták is.

Amikor Branislav Gröhling egy alkalommal valahol maszk nélkül szerepelt, meg is bírságolták. Persze az sem véletlen, hogy számos országban hangoztatták, nem kell a maszk. Egész egyszerűen nem volt belőle elég, kellett az orvosoknak, az ápolóknak. Erre nem az a megoldás, hogy meggyőzzük az embereket, felesleges azt hordani. A helyes megoldás az, ami Szlovákiában történt. Megoldottuk házilag a kérdést, a lakosság nekiállt otthon arcmaszkokat készíteni. Ki zsírpapírból, ki régi ruhákból, de a dolog működött. Legalább ennyire fontosnak tartom, hogy a döntéshozók világosan elmondták, mit kell tenni ahhoz, hogy minimalizáljuk a fertőzés kockázatát.

A végletekig leegyszerűsítették a kérdést. Viselj arcmaszkot! Moss kezet! Maradj otthon! Három egyszerű utasítás, a sajtó segítségével mindenkihez eljutott, és a túlnyomó többség be is tartotta.

Minden, ami ezen kívül történt, tulajdonképpen másodlagos. Fontos, de másodlagos.

 Azért a fenti három utasítás ereje lassan megkopni látszik. Nem tart tőle, hogy a rendelkezések enyhítése és a veszélyérzetünk csökkenése miatt újra rossz irányba fordulnak a dolgok? Akár a közeljövőben, akár később?

Maradjunk egyelőre a következő heteknél. Ahogy egyre melegszik az idő, egyre nagyobb teher lesz viselni az arcmaszkot. A szűrős félálarcok még egy fokkal jobbak, de az egyszerű maszkokat melegben igen nehéz elviselni. Néhány kivételt leszámítva különösebb értelme sincs már, hiszen a hőségben óhatatlanul át fognak nedvesedni. Akkor pedig megette a fene az egészet. Per pillanat minimális az esélye annak, hogy koronavírussal találkozzunk, de más vírusokkal, kórokozókkal összefutni talán nem is lenne akkora baj. Erősítené az immunitásunkat. Szükség lesz rá!

Miért? A vakcina nem oldja meg a járványkérdést?

Attól még messze vagyunk. Szkeptikus vagyok az oltóanyagokkal kapcsolatban. Eleve három-öt év az átfutási idő, de tegyük fel, hogy eltekintenek az ilyenkor szokásos menetrendtől.

Őszre, télre még akkor sem lesz gyakorlatban is alkalmazható vakcina. Mondom is, miért. Egy megfázást, ha pechünk van, akár hetente is elkaphatunk, annyiféle vírustörzs okozza, nem szerezhető védettség mindegyik ellen. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, az új koronavírusból is több törzs fertőzött. Különböző tünetek, más és más lappangási idő a világ különböző pontjain. Az észak-amerikai lakosságot megvédő vakcina nem biztos, hogy jó lesz Európában, a japánok által kifejlesztett oltás haszontalan lehet Törökországban, és így tovább. Hogy világos legyen, ha nem az a törzs okozza a járványt, amelyik ellen készült a vakcina, akkor a specifikus immunitásunk, a szerzett immunitásunk szempontjából az haszontalan lesz.

Ne a vakcinában bízzunk! Törődjünk inkább az ún. velünk született immunitásunkkal! Maradjunk testileg és szellemileg is frissek, egészségesek, táplálkozzunk egészségesen, szedjünk vitaminokat!

Nem mellesleg az előbb elmondottak miatt van az, hogy a sokat emlegetett svéd modell tulajdonképpen kudarcra van ítélve. Kollektív immunitás felé menni az új koronavírus esetében nem visz előre, túl keveset tudunk még ehhez. Úgy is mondhatnám, túl sok a kérdés.

Akkor engedjen meg egy újabbat: visszatér a vírus?

Ebben formában ezt a kérdést nem lehet egyértelműen megválaszolni.

Ha az a kérdés, fel kell-e készülnünk rá, a válaszom, igen.

Néhány héten belül elöntik a piacot az olcsó szájmaszkok, részecskeszűrős félálarcok, kézfertőtlenítők. Szerezzünk be párat, ne akkor kelljen venni, amikor ismét negyven euró lesz darabja. Ha tényleg újra kitör a járvány, már felkészülten várhatjuk, betartjuk az előbb emlegetett három alapszabályt, és akkor joggal bízhatunk benne, hogy nem lesz a mostanihoz mérhető járvány. Dán és német kutatók legújabb tanulmányai is ezt erősítik meg. Már tudjuk, mit kell tenni, felkészülünk rá, nem kell, hogy leálljon megint az ország. Felhúzzuk a kesztyűt, felvesszük a maszkot, és mehetünk dolgozni.

Tartjuk a távolságot. Az nem elég?

Értelmetlennek tartom ezeket a megszorításokat. Öt méter, két méter, másfél méter? A vírus nem kiskecske, hogy össze-vissza ugráljon, ráadásul az ember nem hord maga körül 15 köbméternyi légbuborékot.

A közös tereken keresztül kell mennie, ha tetszik, ha nem. A megoldás nem az, hogy nem megyünk közel a másikhoz. Társadalmilag sem így vagyunk berendezkedve. A három alapszabály, és a jó egészségi, illetve szellemi állapot. Ez a megoldás.

Hagyjuk is akkor a légbuborékokat. Tegyünk a beszélgetés végén egy globális kitekintést. Volt, ami csalódást okozott önnek a járvány kezelésével kapcsolatban?

Volt.

Nagyon nagy baklövésnek tartom, hogy a járvány kitörése után perceken belül eltűnt az Európai Unió.

Most látni például, mekkora hiba volt az egységes fellépés hiánya, gondoljunk csak a maszkviselésre. Nincsenek egységes irányelvek sem, az uniós csatlakozáshoz sem támasztanak egészségpolitikai feltételeket. Kitört a járvány, és mindenki ment a maga útján, szépen bezárkóztak. Ez óriási gazdasági károkat okozott. Nézzük csak  meg, mi lett az idegenforgalommal. Elkerülhető lett volna, ha van egy központi irányelv. Kijelöljük, hogy mind a 28 tagország ezt és ezt csinálja, nincs szükség ekkora izolációra, és a gazdaság sem sínyli meg ennyire a járványt.

Bízom benne, amennyiben a vírus visszatér, rendelkezésünkre állnak majd központi akciótervek, és abban is, hogy nem követjük el még egyszer ezt a hibát!

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/24. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.