2023. február 22., 14:02

Matovič, mint kapunyitó drog?

A múlt héten az első tavaszias napsugarakkal a választási kampány is felpörgött Szlovákiában. A bukott kormány legnagyobb pártjának elnöke, ahogy az várható volt, ígéretcunamival feledtetné a személye által meghatározott kabinetek botladozásait.

matovic
Matovič korábbi ellenzéki önmagát idézve érte el, hogy a komplett szlovákiai sajtó az ő feldobott témáit ragozza
Fotó: TASR

Noha Igor Matovič kormányfőként és pénzügyminiszterként is alulmúlta a vele szemben támasztott legpesszimistább várakozásokat, az elmúlt napokban ismét róla szóltak a hírek. Mezei képviselőként, a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező OĽaNO elnöki székéből, korábbi ellenzéki önmagát idézve érte el, hogy a komplett szlovákiai sajtó az ő feldobott témáit ragozza. A választáson való részvételt honoráló ötszáz eurós prémium olyan meghökkentő, a politika üzemszerű működésétől kilométerekre eső felvetés, amely pontosan arra jó, hogy uralja a közbeszédet.

Államfői öngól
Matovič számára hab a tortán, hogy a népboldogító ötlerohamára reagáló Zuzana Čaputová méretes öngólt rúgott. Az államfő első reakciójában még arról beszélt, a szavazatvásárlással felérő javaslatok fenyegetést jelentenek az alkotmányos elvekre és az államháztartásra, ami elviselhetetlen Szlovákia számára, és szükségessé teszi az előrehozott választás korábbi megtartását.

A köztársasági elnök egy nappal később már széttárta a karját, kijelentette, nem tervezi hivatalnokkormány felállítását, hogy nyomást gyakorolva a képviselőkre, kikényszerítse az előrehozott választások korábbi időpontjának elfogadását. A bukott koalíció, az SaS-szel karöltve pedig köszönte szépen, napirendre sem vette az ellenzék javaslatát a júniusi választásokról.

Čaputovától nem szokatlan, hogy az egyébként szűk közjogi mozgásteret biztosító elnöki székből a hivatala tekintélyével foglaljon állást aktuálpolitikai kérdésekben. Az államfőtől, és nyilván a tanácsadói csapatától, a fősodratú sajtó rokonszenvével felerősített marketingpolitika sem áll távol – a székét is nagyrészt ennek köszönheti.

Čaputová ezúttal azonban árnyékra vetődött, leleplezve saját szűk mozgásterét, amely már rövidtávon is érzékeny tekintélyvesztést okoz az államfő gondosan felépített imázsán.

Az ilyenkor szokásos taktikai megfontolásokon túl az államfő pillanatnyi elbizonytalanodása is közrejátszhatott abban, hogy múlt szombaton egy televízióműsorban nem erősítette meg, hogy a jövőre esedékes köztársaságielnök-választáson ismételten megcélozná a Grassalkovich-palotát.

caputova
Čaputová ezúttal árnyékra vetődött, leleplezve saját szűk mozgásterét
Fotó:  TASR
Liberális útvesztő

Čaputová visszatáncolásában van logika, hiszen egy hivatalnokkormány garantáltan a béna kacsa szerepére lenne kárhoztatva, a fokozódó káoszért pedig az azt kinevező államfőnek, és az őt az elnöki palotába juttató PS-nek kellene megfizetnie a politikai árat. A koalíciót megbuktató, majd az előrehozott választások lehető legtávolabbi időpontját támogató Szabadság és Szolidaritás (SaS) lépéseiben azonban elemző legyen a talpán, aki a szimpla túlélési ösztönön túl bármilyen koherens logikát képes felfedezni.

Sulíkék a saját maguk által megásott csapdában vergődnek, a párt támogatottsága a koalícióból való kiugrás és a decemberi bizalmatlansági szavazás után a földbe állt, s nem is látszik, mitől indulhatna meg felfelé. Vagyis a Richard Sulík vezette liberálisok hiába dobbantottak a kormányból, kénytelenek odakötni magukat a bukott koalícióhoz, és még legalább szeptember végéig elodázni a választóik előtti elkerülhetetlen számadást.

Az SaS számára a kilátások cseppet sem kedvezőek, a liberálisok szavazóiért bejelentkeztek Dzurindáék éppúgy – igaz a Kék Koalíció startja meglehetősen harmatosra sikeredett –, mint a PS. A legutóbb a parlamentből kiszorult, de most újra a népszerűségi listák dobogóját kibérlő progresszív balliberálisok miatt jobban fájhat Sulíkék feje. A szlovák liberális véleményelit számára Sulík a Matovičcsal vívott konfliktusaiban még a napfényes oldalon volt, a PS-szel szemben azonban a sajtó már legfeljebb a vízhordó szerepét osztja neki.

A koalíciós szerepvállalás és a félszívű kormánybuktatás az előrehozott választáson akár meg is pecsételheti az SaS sorsát, miközben a koalíción belüli vitákat állandóan forrponton tartó Igor Matovič javában hajt a politikai túlélésért.

Az első számú egyszerű embernek szeptemberben a parlamenti küszöb átlépéséhez elég lehet, hogy bár mára az ország talán legmegosztóbb politikusává vált, szektásodó követőtábora a túléléshez elégséges hátteret biztosít számára.

Újracsomagolt marketingpolitika

Amikor a felbomlott koalíció pártjai nyolc hónap időt adtak maguknak az előrehozott választásokig, sejteni lehetett, hogy Igor Matovič, a kormányból kibukva, a számára sokkal hálásabb képviselői szerepben új fejezetet nyit a politikai sikereit kikövező marketingpolitikában. Hangzatos, de legtöbbször a valós lehetőségekkel köszönőviszonyban sem lévő javaslatokból éppen eleget láttunk tőle kormányfőként és pénzügyminiszterként is, de az elmúlt hetekben a kormányzati pozíció korábban még némileg visszatartó gátja is átszakadt Matovičnál.

A népboldogító javaslatokat az OĽaNO elnöke különösebb politikai kockázat nélkül terjesztheti be, kizárólag azzal a céllal, hogy a riválisait megelőzve megnyerje a hírversenyt. A választási kampányra fordulva az osztogató javaslatokkal aligha szállhatnak nyíltan szembe a nép kegyeiért versenyző politikai szereplők, miközben az ígéretek valójában számon sem kérhetőek az ötletgazdán. Ha definíciót keresünk a fedezet nélküli politika fogalmára, nem is kell tovább kutakodnunk.

Ahogy azt már az elmúlt napokban láthattuk, és jó eséllyel a következő hónapokban ugyancsak látni fogjuk, Igor Matovič sorra előáll olyan jól hangzó, de a közélet üzemszerű működésétől rendszeridegen javaslatokkal, amely mögött fedezetként nem áll politikai felelősség, kizárólag a tematizálás szándéka, a rövidtávú marketingelőnyök motiválják.
Kik jönnek a szlovák Messiás nyomában?

Fedezet nélküli politika persze valójában nem létezik, legfeljebb nem a reális lehetőségekkel, a valósággal szembeforduló ötletgazda fizeti meg az árát, ha úgy tetszik, a fedezetét, hanem a teljes politikai elit, miután a választók szükségszerű csalódása általános ellenérzésben, rendszerellenességben mutatkozik meg.

Bölcs Salamon szkepszisével mondhatnánk, semmi új a Nap alatt, fedezet nélküli politika, vagyis a Matovičhoz hasonló ügyeletes népboldogítók és vajákosok ötletrohamai törvényszerűen a demokratikus intézmények iránti bizalom megrendüléséhez, a radikális megoldásokat hirdető pártok megerősödéséhez vezetnek.

Ha innen nézzük, Igor Matovič ötszáz eurója, amelyet azért kapnánk, ha szeptemberben jó demokrataként elmennénk szavazni, nyilván megfeledkezve pártja katasztrofális teljesítményéről, nem több kapunyitó drognál. A helyzetet csak tovább bonyolítja, hogy a bukott szlovák Messiás nyomában ott sorakoznak a korábbi ciklusokban már kiérdemesült feketeöves népboldogítók.

Őszintén reméljük, hogy a szlovákiai politikai verseny nem vezet oda, hogy miközben az alanyi jogon járó infraszauna előnyeit élvezhetjük, kitűnő politikusaink annál is kiválóbb válságkezelésének eredményeképp egy euró lesz a kifli és húsz euró a kenyér kilója. Ha így történne, nagy árat kellene fizetnünk a fedezet nélküli politikáért.

Megjelent a Magyar7 2023/8. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.