2021. szeptember 17., 19:01

Lehet-e még kormányfő Robert Fico?

A tavaly februári választások után úgy tűnt, hosszú ideig Igor Matovič és Peter Pellegrini fog versengeni a kormányfői székért. Matovič lemondása után azonban az első számú kihívó szerepéért folytatott küzdelem is újra nyílttá vált.

fico
Fotó: TASR
Fico aligha fog számára is elfogadható alku nélkül hátralépni Pellegrini javára.

Az elmúlt hónapokban a Peter Pellegrini vezette Hlas-SD, ami gyakorlatilag megalakulása óta vezeti a pártok népszerűségi versenyét, fokozatosan veszített előnyéből. A párt támogatottsága a nyári hónapokra húsz százalék alá esett, miközben fokozatosan felzárkózott a Pellegriniék által faképnél hagyott anyapárt, a Smer-SD. A tendenciák aligha elválaszthatók attól, hogy míg az utóbbi hónapokban Robert Fico újra mind aktívabban vetette bele magát a közéletbe, addig Pellegrini egyre inkább elszürkült.

Matovič lemondása az ellenzék mozgásterét is befolyásolta

A múlt héten fejtegettük, hogy az Igor Matovič és Richard Sulík közötti csörtékből a kormánypártok közül leginkább a Sme rodina profitálhatott, a kompromisszumkészebb Heger kormányfői kinevezése érzékelhetően szűkítette Kollárék mozgásterét. Matovič lemondása azonban nemcsak a kormányoldal erőviszonyait rendezte át, láthatóan hatással volt az ellenzéki térfélre is.

Pellegrini a Matovič-kabinet megalakulását követően az első adandó alkalommal maga mögött hagyta a Smer terhesnek érzett örökségét, s egy csapásra az első számú kihívó székében érezhette magát. A koronavírus-járvány árnyékában hosszú hónapokig megtehette, hogy kivárásra játszon, vagyis ne kelljen állást foglalnia a választókat megosztó politikai kérdésekben.

Ellenzéki kihívóként ugyancsak Pellegrini pozícióját erősítette, hogy a belső vitáktól hangos kormánykoalíció a járványkezelés kapcsán meghozott intézkedéseivel egyre inkább szembe találta magát a választók többségének akaratával.

Pellegrini, leköszönő kormányfőként mutatott határozott válságkezelésével a háta mögött, hosszú ideig nem kényszerült arra, hogy nyíltan bírálja a kormány vitatott intézkedéseit,

így sikerült olyan választók bizalmát is megnyernie, akik soha korábban nem szavaztak a Smer-SD-re.

Pellegrini: Kivárás és tanácstalanság

Matovič hadakozása az SaS-szel is kapóra jött a Hlas-SD első emberének, hiszen a liberális politikai szalonokban Pellegrini az akkori kormányfő ellenében egyre elfogadottabbá vált. Ha a választók többségében ez még nem is tudatosult, a politika boszorkánykonyhájában elkészült az SaS, a parlamenten kívüli progresszívek és a Hlas-SD házasságának receptje. 

A Matovič lemondásához vezető koalíciós válság mutatta meg, hogy az SaS választói számára rövid távon elfogadhatatlan a baloldallal való összebútorozás, a Heger-kabinet megalakulását követően az SaS szinte azonnal visszaszerezte elbizonytalanodott támogatóit.

Múlt ősszel a Hlas-SD még nagyobb veszteségek nélkül tudta magát távol tartani a Kotleba-párt által szervezett és a Smer által inkább csak félszívvel felvállalt utcai demonstrációktól. A társadalom többsége által elutasított tömeges tesztelések kapcsán mutatkozott meg igazán először, hogy a kivárásra játszó Hlas-SD inkább tűnik tanácstalannak, mint megfontoltnak.

A párt a járványkezelés kapcsán később sem tudott határozott, jól megjegyezhető üzeneteket megfogalmazni, s adós maradt azzal az ígéretével is, hogy a politikában korábban még ismeretlen új arcokat és a fiatal választók számára is vonzó programot mutasson be. Az előrehozott választásokat célzó népszavazási kezdeményezés is inkább csak félsiker volt Pellegriniék számára, hiszen az Alkotmánybíróság által elkaszált referendum kapcsán legalább annyi reflektorfény jutott Robert Fico Smer-SD-jére, mint a Hlasra.

A Heger-kabinet megalakulása az ellenzéki pártok mozgásterét is alaposan átrajzolta.

A koalíciós csatazaj csillapodása ráirányította a figyelmet az ellenzéki térfélre, amit Robert Fico sokkal jobb érzékkel használt ki, mint sármosabb, de láthatóan tapasztalatlanabb riválisa, Peter Pellegrini.

pelle
Fotó: TASR
A józan ész azt diktálja, hogy ellenzéki győzelem esetén a következő kormány Peter Pellegrini vezetésével álljon fel.
Fico balról előz?

A korábbi kormányfő, Robert Fico számára a 2020. februári választást követő időszak hosszú hónapokig valóságos vesszőfutásnak tűnhetett. Pellegriniék kiválása nemcsak meggyengítette, de egy időre láthatóan meg is bénította a Smer-SD-t. Ez a bénultság Robert Ficóra is átragadt, aki egy időre a szlovák politikai élet páriájának érezhette magát, ahonnan aligha van visszaút számára a politika első vonalába.

A Smer-SD teljes súlyával hurcolta magával korrupcióval átszőtt kormányzati ciklusainak politikai és akár büntetőjogi következményeit,

Pellegriniék ezzel szemben a közvélemény görbe tükrében, legalábbis egy időre, kiszabadultak a fekete bárány szerepéből. Ebben a helyzetben Robert Fico számára legfeljebb az tűnhetett reális alternatívának, hogy végképp búcsút mondva a Smer-SD egykori balközép szavazóinak, egyesítheti a nemzeti baloldali szavazótábort, s így kapaszkodik meg a parlamenti patkóban.

A parlamenten kívül ragadt Harabinék és a Szlovák Nemzeti Párt eljelentéktelenedésével, illetve a Kotleba-párt belső viszályai miatt a mélyszlovák voksok becsatornázásának esélye szinte magától hullott Fico ölébe. A Smer-SD támogatottsága Pellegriniék távozása után az egyszámjegyű tartományba süllyedt, de nem omlott össze: tartósan a parlamenti küszöb fölött stabilizálódott. Ficónak sikerült megállítania a pártszervezetek erózióját is, s ezzel újrakezdenie a politikai építkezést.

Ahogy pártját sikerült stabilizálnia, Fico hamarosan nyilvánvalóvá tette, hogy nem fogadja el a másodhegedűs szerepét az ellenzéki térfélen.

Pellegrini a baloldali háziversenynek előnyösebb helyzetből futhatott neki, köszönhetően az önálló arcélt felmutató miniszterelnöki tevékenységének, s a leköszönő kormányfőként mutatott határozott válságkezelés még friss élményének. Fico abban reménykedhetett, hogy riválisával szemben jóval beágyazottabb politikus a baloldali szavazótáborban, és a tőle ideiglenesen elfordulókat is képes lehet újra megszólítani.

Fico várakozásait igazolja, hogy az elmúlt hónapok aktívabb politikai szerepvállalásának köszönhetően a Smer-SD preferenciái lassú, de folyamatos növekedésnek indultak. A Smer-SD elnöke Pellegrininél jóval határozottabban állt bele a kormánnyal szembeni konfliktusokba, ami láthatóan visszaigazolást nyert az ellenzéki szavazótáborban.

A felmérések arról tanúskodnak, hogy a Smer-SD új támogatói javarészt Pellegriniéktől érkeztek, vagyis visszataláltak korábbi pártjukhoz.

Pellegrini és Fico: egymásra utalva

Az Igor Matovič távozásához vezető koalíciós válság tanulságait leszűrve lényegesen csökkent az esélye, hogy egy soron következő választás után a kialakult törésvonalakon átnyúló koalíció alakuljon, vagyis reálisan számolni lehessen egy HlasSaS(PS) kormány lehetőségével. Azaz Pellegrini hiába folytat középutas politikát, az SaS aligha fog nyíltan szembefordulni a választóival, hogy a Hlas szövetségét keresse.

Vagyis a Hlas-SD koalíciós potenciálja lényegében ugyanakkora, mint a Smeré – ebből adódóan Fico és Pellegrini voltaképpen egymásra vannak utalva.

A két párt a parlamenti többség megszerzésében viszont jól kiegészítheti egymást, hiszen ketten együtt potenciálisan több választót tudnak megszólítani, mint ha továbbra is egy pártot alkotnának. Kettejük rivalizálása ebből a szempontból még hozhat is a konyhára, hiszen amellett, hogy mobilizálják az elkötelezett szimpatizánsaikat, egymással akár szöges ellentétben álló üzeneteket is meg tudnak fogalmazni a választók felé.

A Smer és a Hlas háziversenyének mindemellett komoly tétje van, hiszen Fico aligha fog számára is elfogadható alku nélkül hátralépni Pellegrini javára.

Ehhez viszont a lehető legjobb helyzetbe kell hoznia a pártját, hogy növelni tudja az alkupozícióját. A józan ész persze azt diktálja, hogy ellenzéki győzelem esetén a következő kormány Peter Pellegrini vezetésével álljon fel, akinek jóval nagyobb esélye van megszólítani a nem elkötelezett, esetleg középen álló választókat, mint Ficónak valaha lenne. Pellegrini azonban a kormányfői széket jó eséllyel nem fogja ingyen megkapni – ha Fico le is tesz a kormányfői ambícióiról, a parlamenti többség biztosításának árát vastagon meg fogja kérni.

Azzal, hogy a ciklus elején várható tendenciákkal szemben sem az OĽaNO, sem a Hlas-SD nem tudott tartósan a nagypárti térben megkapaszkodni, jó eséllyel kijelenthető, a következő kormány szintén koalíciós alkuk és kölcsönös engedmények után alakulhat meg.

A szlovák politika tömbösödése a jelenlegi, nagy valószínűséggel előrehozott választással végződő parlamenti ciklusban már nehezen elképzelhető:

a kétpárti versengő baloldal nem érdekelt a szervezeti egységben, a jobboldalról pedig hiányzik az egységet megteremteni hivatott szervező erő. A kialakult helyzet kulcsszereplővé emeli a Sme rodinát – azt a pártot, amelynek a szavazótábora egyedüliként fogadja el az átjárást a jelenlegi kormányoldal és az ellenzék közötti törésvonalon.

Megjelent a Magyar7 2021/37. számában.

Megosztás
Címkék