Kollektív büntetést igen, kollektív jogokat nem?
A szlovák pártok ismét kétnyelvűen kampányolnak, de az előző három évben nem teljesítették, amit a magyaroknak ígértek. Nem született meg a kisebbségi kerettörvény és a módosított állampolgársági törvény mostanra kizárólag a magyarokat sújtja. A közösségi jogokról, a kétnyelvűség érvényesítéséről Bárdos Gyulát, a Csemadok országos elnökét, Nagy Dávid ügyvédet és Őry Pétert, a Pro Civis Polgári Társulás elnökét kérdeztük.
A 2020-as választásokat követően felálló kormány programjába több, a magyar közösség számára fontos jogbővítés is bekerült. A ciklus végéhez érve azonban egyértelmű, ezek üres ígéretek maradtak. Önök ezt mivel magyarázzák?
Bárdos Gyula: Ha nincs egy erős magyar képviselet a parlamentben, akkor ilyen eredménytelenségre van kárhoztatva a felvidéki magyar közösség. Ide kívánkozik, hogy szeptember 1-én, az alkotmány napján Szili Katalinnal, a magyar Országgyűlés korábbi elnökével Párkányban egy beszélgetésen vettünk részt.
Mondok egy példát, az alaptörvény egyértelműen kimondja, hogy senkit nem lehet megfosztani az állampolgárságától akarata ellenére, miközben egy sima törvénnyel ezt felülírták. Kérdezem, milyen jogállam az, ahol a parlament még az általa megszavazott alkotmányt sem tartja be? Vagyis, visszatérve a kérdésére, csakis akkor tudjuk érvényesíteni a jogainkat, lehetnek sikeresek a régióink, ha a parlamentbe olyan erős csapat kerül, amely a magyar közösség javára képes változtatásokat kialkudni. Jelen pillanatban erre kizárólag a Szövetségnek van esélye.
Az állampolgársági törvényt a most záruló ciklusban is módosították, még hátrányosabb helyzetbe hozva a magyar közösséget. Látnak esélyt ezek után kedvező változtatásra?
Nagy Dávid: Ahhoz csatlakoznék, amit az előbb Bárdos Gyula mondott. Az elmúlt három évben a parlament törvényalkotó bizottságának voltam tagja, mint szakértő. Jó tapasztalat volt, hiszen a bizottság tagjai közül rajtam kívül soha senki nem szólalt fel a magyar közösség, a régióink érdekében. Még csak nem is kell rosszindulatot feltételezni a részükről, a szlovák politikusoknak egyszerűen nem áll érdekében, hogy a magyarokat úgy képviseljék, ahogy azt esetleg ígérik a választásokat megelőzően. Így történt ez az állampolgársági törvény módosítása esetében is. A jogszabály még a korábbiaknál is diszkriminatívabb, most már kizárólag a magyar közösség ellen irányul.
Bárdos Gyula: Közbevetném, hogy 2010-ben kifejezetten a magyarok ellen született meg az állampolgársági törvény, tehát most tulajdonképpen a valódi célját valósítja meg, amely ráadásul, csak ismételni tudom, alkotmánysértő…
Nagy Dávid: A jogalkotók ezt azzal próbálják magyarázni, hogy a szlovák honosság elvesztéséhez kifejezetten a polgárok akaratnyilvánítása, azaz egy másik állampolgárság felvétele szükséges. Én ezzel az érveléssel kategorikusan nem értek egyet, és ennek hangot is adtam minden lehetséges fórumon.
A magyar közösség identitásának megőrzése szempontjából kiemelten fontos a kétnyelvűség kérdése. Mi az, ami az előző években megvalósult, és miben várható előrelépés, ha a Szövetség parlamenti erővé, kormánytényezővé válik?
Őry Péter: Fontos tisztázni, hogy a szlovák politika a nyelvhasználatot, mint egyéni jogot közelíti meg, míg szerintünk alapvetően más szemléletre lenne szükség. Felfogásunk szerint a nyelvhasználat közösségi jog. Két esetet tudok megnevezni, amelyben a kollektív jog megjelenik a szlovák jogalkotásban. Ilyen a közmédiáról szóló törvény, amely előírja, hogy az adott nemzeti közösség számarányának megfelelő műsoridőt kapjon – más kérdés, hogy a jogszabály a gyakorlatban nem érvényesül. A másik példa a Beneš-dekrétumok, amelyek a kollektív bűnösség elvéből indulnak ki. 2018-ban és 2019-ben ezekre a rendeletekre hivatkozva koboztak el utólag földterületeket az eredeti gazdáiktól. Miközben mindig elmondják, hogy az elnöki rendeletek már hatályukat vesztették.
A kormányprogramban a nyelvhasználat kérdésében konkrét ígéretek is voltak…
Őry Péter: Igen, sőt olyan mondat is volt, amelyet akár kollektív jogként értelmezhetünk. Utóbb nem valósult meg, de a kormányprogramban szerepelt, hogy Nyitra és Nagyszombat megyékben regionális hivatalos nyelv lesz a magyar. Más kérdés, hogy már a felvetés is árulkodó, mennyire nem érti a szlovák többség a problémát. Gondoljunk bele, Besztercebánya, Kassa vagy éppen Pozsony megyében a magyarokat már nem illeti meg, hogy az anyanyelvük egyenrangú legyen a szlovákkal?
Túlbonyolítják, túlbürokratizálják a kérdést, miközben Európa-szerte vannak jó példák. A múlt héten Dél-Tirolban jártam, ahol a maroknyi ladin közösség által lakott területen négynyelvűek a közlekedési táblák. A feliratok a ladin mellett olvashatóak a Dél-Tirolban többséget alkotó németek nyelvén, olaszul, hiszen Dél-Tirol Olaszország tartománya, és a turisták kedvéért angolul. Megjegyzem, ez ott így természetes, senkit sem zavar. A nyelvhasználat itt közösségi jogként van meghatározva, és úgy is működtetik. Ebbe az irányba kellene Szlovákiában is elmozdulni. A mostani ciklusban az egymást váltó kormányok ezen a téren is az előrelépés helyett csak a káoszt fokozták.
A kilencvenes években, a legsötétebb mečiari időkben megszüntették a Csemadok állami támogatását. Ebben a kérdésben a ciklusban történt előrelépés. Mennyire megnyugtató most a helyzet?
Bárdos Gyula: Tény, hogy mindenekelőtt Gyimesi György képviselőnek köszönhetően a törvényhozás visszaállította a Csemadok 1996-os szintnek megfelelő támogatását. Ha belegondolunk, hogy az azóta eltelt 27 évben mennyivel emelkedtek az árak, rögtön érzékelhetjük, hogy a helyzet semmiképpen sem megnyugtató. Azt is tegyük hozzá, a változtatás csak úgy ment át a parlamenten, hogy a Matica slovenská egyidejűleg jóval nagyobb támogatást kapott. Ezek után nehéz jóhiszeműséget feltételezni, az elmúlt harminc év példái sorra ezt mutatják. Ennyi véletlen egyszerűen nincs.
Ahol helyi szinten vagy a megyékben erősek vagyunk, ott nem tudják megkerülni a véleményünket. Nyilvánvaló, hogy a regionális szint mellett vissza kell kerülnünk a parlamentbe, hogy ott is hallathassuk a hangunkat. Meggyőződésem, ha a szeptember 30-i választásokon a Szövetség sikeresen szerepel, akkor jövő tavasszal újra küldhetünk a Felvidékről magyar képviselőt az Európai Parlamentbe is. Így elérhetővé válik az a kívánatos cél, hogy a helyi és a megyei önkormányzatok mellett országosan és a nemzetközi politikában ismét felkerüljön a térképre a felvidéki magyar érdekképviselet. Emlékeztetnék, amikor 2019-ben kiszorultunk az EP-ből, a PS képviselője tett ígéretet, hogy képviseli az itteni magyarokat. Ehhez képest nemhogy támogatott volna minket, hanem több fontos kérdésben az érdekeink ellen szavazott. Tudatosítanunk kell, csak rajtunk múlik, hogy legyen képviseletünk. Nagyon fontos lenne, hogy a közösségi jogokat végre keretbe foglalják, végre megszülessen egy ilyen jogszabály.
Ebben a ciklusban a kormányprogramba is bekerült a kisebbségi kerettörvény, de végül ez az ígéret sem valósult meg. Tegyük hozzá, cseppet sem mindegy, mi kerül a keretbe, hiszen az ördög a részletekben lakozik. Milyen lenne az ideális kerettörvény?
Nagy Dávid: A törvény előkészítése valóban elindult, de a legfőbb probléma az volt, hogy zárt ajtók mögött zajlott, éppen az érintettek, a nemzeti közösségek képviselői maradtak ki a folyamatból. A törvényjavaslat végül napirendre sem került, ami ugyancsak visszaigazolja, amit Bárdos Gyula mond, ha nincs ott a parlamentben a magyar képviselet, akkor az ilyen ígéretek soha nem teljesülnek.
Amíg ez nem elérhető, csak a különböző jogszabályokból tudjuk „összemozaikozni” a jogainkat – egyénre szabva és nem közösségben gondolkodva.
Elhangzott, hogy a magyar képviselet rajtunk, magyarokon múlik. Hozzátenném, a magyar nyelvhasználat is sok szempontból azon múlik, mennyire élünk a jogainkkal. Érzékelhető ebben a tekintetben előrelépés?
Őry Péter: Az ezredforduló tájékán a kétnyelvűség még hatodrendű kérdésnek számított, ehhez képest jól látszik az előrelépés. Ez annak köszönhető, hogy az elmúlt két évtizedben volt egy lassú, szisztematikus építkezés. Nyilván ehhez az is kell, hogy az emberek éljenek a jogaikkal. Azt látom, hogy lassan természetessé válik a magyar nyelvű felirat az üzleteken, a közösségi hálón szerveződtek olyan csoportok, amelyek felhívják a figyelmet ennek hiányára. A pandémia idején megszokottá vált, hogy a tesztelésről szóló igazolásokat két- vagy több nyelven állították ki az önkormányzatok. Nagy tartalékot látok ugyanakkor az államigazgatási szervek kommunikációjában, illetőleg a vizuális kétnyelvűségben, a közlekedési táblák ügyében.
Csak azt szeretném sugallni, a magyar szavazók ne dőljenek be az üres ígéreteknek. Vissza kell térni ahhoz az alaptézishez, magyar ember magyar pártot választ.
A beszélgetés a Nézőpont szeptember 5-i adásának szerkesztett átirata.
Megjelent a Magyar7 2023/36. számában.
