Hangácsi István elemző: Vízió és misszió is kell egy eredményes Szövetséghez

2021. szeptember 13., 18:21
Pomichal Krisztián

A pártegyesülés margójára készített interjúsorozatunkban ezúttal a rimaszombati illetőségű Hangácsi Istvánt, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőjét kérdeztük a Szövetség megalakulásával kapcsolatban.

hangácsi istván
Fotó: Méltányosság Központ

A pártszövetség bejelentése óta rendre felmerül a kérdés, volt-e bármiféle alternatíva.

A szlovákiai magyar politikai jövő szempontjából a hatékony, hosszútávú parlamenti képviselet elengedhetetlen, ez nem lehet vita tárgya. Ehhez mindenképp szükség volt arra, hogy a különböző hátterű és ideológiájú pártok összefogjanak egy fontosabb cél érdekében. Ne felejtsük el, a felvidéki magyar politizálás történetében ez nem példa nélküli jelenség, az első csehszlovák köztársaság idején is más utakon jártak a magyar pártok, külön-külön nem voltak elég hatékonyak, erősek. Trianon után 16 év kellett az egyesüléshez. Most is errefelé mutatott minden, az MKP sorozatos parlamenti kudarca, a Most-Híd tavalyi bukása, az Összefogás megalakulása. Ha nincs a mečiari választási törvény, 1998-ban talán nem alakul meg a közös párt, most 23 évvel később végre ott tartunk, a politikusaink talán már nem csak kényszer hatására húznak egy irányba.

Mihez kezdenek majd a pártok a köztük feszülő ellentétekkel?

A belső viszonyokat legfeljebb csak híresztelések alapján ismerjük, muszáj kiindulnunk abból, amit kifelé kommunikálnak a pártok. Ezek alapján szemléleti és személyi különbségekről érdemes beszélni, ideológiaiakról szerintem felesleges, ezeknek egyébként is kevés szerep jut és jutott a hazai politikában. Hogy példákat is mondjak, szemléleti különbségek lehetnek például abban, miként viszonyulnak a mindenkori magyar vagy a szlovák kormányhoz, egyes politikusaikhoz, bizonyos eseményekhez. Ha a személyi különbségeket nézzük, akkor elsősorban Bugár Béla előtti és utáni korszakról érdemes beszélni. Akárhogy is nézzük, Bugár korszakos politikus, az által fémjelzett korszak megítélése azonban nagyon vegyes.

Azzal viszont, hogy Bugár kivonult a politikából, jelenlétének terhe tulajdonképpen megszűnt, a legfontosabb személyi ellentét eltűnt. A pártvezetés szintjén egység van, kifelé legalábbis mindenképp így látszik.

Más kérdés a helyi szint. Egyelőre nem tudjuk, hogy regionális, de akár települési léptékben, helyi alapszervezetekben milyen személyi ellentétek feszülnek majd az új párton belül, lesz-e például polgármester, aki azt mondja, ezzel vagy ezzel én nem vagyok hajlandó együttdolgozni. Az egyesülés szempontjából talán ez az egyik legfontosabb kérdés.

Mely párt lesz kénytelen a legnagyobbat hátralépni? Kinek kell leginkább engednie saját igazából?

Ez szerintem eseti kérdés. Az Összefogás például bármennyire is szerette volna, végül kénytelen volt elengedni az előválasztásos ötletét. A Most-Híd a multietnicitásos vonalból vett vissza, bár kicsit faramuci végeredménnyel. „A magyarokra is fókuszálunk, de más nemzetiségekre is, a magyarok a fontosak, de más nemzetiségek is.” Aztán hogy mindezekért cserébe milyen ellenszolgáltatást kapnak, megint egy más kérdés. Egyelőre nem ismerjük az alakuló párt alapszabályát. Nem tudjuk például, hogyan működnek majd a platformok. Mennyire lesznek önállóak? Lesz-e valódi befolyásoló erejük, vagy csak szimbolikus struktúrák lesznek? Láthatóan mindhárom párt engedett, ki keveset, ki többet, de a releváns kérdésekre csak akkor tudunk válaszolni, ha az új párt valóban megkezdi a működését, megméretteti magát egy választáson. A gyakorlat mutatja meg a gesztusok, engedmények, visszalépések valódi értelmét. Addig erről korai beszélni. Három lovat kell majd egy irányba hajtani, ez biztosan nem lesz könnyű.

Mi a helyzet a közös programmal? Az egész több lesz-e a részek összességénél?

Elsősorban két dologra lesz szükség. Vízióra és misszióra! Az előbbi egy hosszútávú, valahol távoli jövőben rejlő, nagyformátumú cél, jogi és gyakorlati haszonnal. Például a felvidéki magyarság teljes egyenjogúsítása a többségi nemzettel. Az MKP-nak és a Most-Hídnak is volt víziója, ezt nem lehet elvitatni, más kérdés, hogy ebből mit sikerült megvalósítani. Most kell egy új, egy aktuális, ami a következő 10-15 évet határozza majd meg. A misszió pedig a tulajdonképpeni programot jelenti.

Hogyan zárkóztassuk fel a magyarlakta régiók gazdaságát? Hogyan erősítsük az anyanyelvi oktatást? Miként támogassuk a magyar nyelvhasználatot?

Mindazonáltal hiba lenne kizárólag magyar relációban gondolkodni, országos szempontok szerint is kell. A szűkebb és tágabb közösségnek is kínálni kell valamit. Konkrétumokba ugyanakkor nem szeretnék belemenni, ez még korai. A helyhatósági és megyei választásokon dől el, sikerül-e közös üzenetet megfogalmaznia az egységesülő pártoknak, nem csak helyi, de országos szinten is.

Kövesse facebook oldalunkat is!