2021. július 17., 11:38

Gerillák és vállalkozók a felvidéki könyvpiacon

Írásunk eredeti témája egy országos léptékű cégösszeolvadás lett volna. A Dél-Szlovákiából indult Panta Rhei könyvterjesztő hálózat egyesült Szlovákia talán legnagyobb kiadójával, az Ikarral. Bár annyira meghatározó eseményről van szó, hogy a versenyhivatal is több évig rágódott az ügyön, vizsgálódásaink során rájöttünk, hogy a nagy összeolvadásnak csekély hatása lenne a felvidéki magyar könyvek sorsára, ezért figyelmünket inkább a szlovákiai magyar könyvterjesztésre irányítottuk.

Már ha egyáltalán lehet beszélni egységes szlovákiai magyar könyvterjesztésről. A Lilium Aurum kiadóval immár harminc éve a könyvpiacon jelen levő Hodossy Gyula lapunknak határozottan kijelenti, hogy ilyesmiről már jó ideje szó sincs, főképpen abban az értelemben, ahogyan az a ’89-es rendszerváltás előtt működött.

Az akkori egyeduralkodó Slovenská kniha vállalat szinte mindegyik városban tartott fenn könyvesboltot, melyekben a magyarok lakta vidékeken a múlt század ’60-as éveinek végétől egyre nagyobb számban megjelenő szlovákiai magyar szerzők művei mellett az élénkké váló csehszlovák–magyar közös könyvkiadási egyezmény keretében magyarországi könyvek is elérhetők voltak. Természetesen minden a kommunista párt által támogatott, vagy legalább megtűrt kereteken belül.

Az összeomlott hálózat

Hodossy szinte a rendszerváltás kezdeteitől jelen volt a könyvpiac átalakulásánál. Élénken emlékszik arra a kezdeményezésre, amikor a neves író, Dobos László jelentős magyarországi segítséggel próbálta a magyar közösség számára megmenteni, azaz a privatizáció során megvásárolni a Slovenská kniha dél-szlovákiai legjelentősebb boltjait. A legjelentősebb magyarlakta városokban megvalósult terv napjainkra ma már a múlté, mindössze évekkel kitolta a szlovákiai magyar könyvterjesztés agóniáját. Hodossy arról is beszámol, hogy az 1990-es évek során egyéb árusítási helyekkel együtt több mint 200 olyan pontja volt az országnak, ahol magyar könyvekhez lehetett jutni, és a könyvterjesztés során a szlovákiai magyar szerző egy rendkívül jó hívószó volt, a kereskedők a kezdeti eufóriában szívesen vásároltak a hazai szerzők műveiből.

Egy falu, egy könyv

Az azóta eltelt három évtizedben szinte mindegyik állítás megváltozott. A könyv ugyanolyan árucikké vált, mint minden más termék, a piaci viszonyok nemcsak az értékesítésre nyomták rá a bélyegüket, de a szlovákiai magyar könyvkiadók számát is megritkították. Hodossy több országos akciót is indított az eredeti szlovákiai magyar irodalom olvasókhoz való eljuttatására. Ezek közül a legismertebb, az Egy falu, egy könyv mozgalom arra irányult, hogy minden új hazai magyar könyvből minden település rendel a saját könyvtára számára. A nagy erkölcsi támogatás ellenére az önkormányzatok cserélődésével a kezdeményezés elhalt.

A települési könyvtárak hálózata sem mutat egységes képet. Az egykor központi irányítás alá tartozó könyvtárak a helyi önkormányzatok hatáskörébe kerültek, és támogatottságuk a helyi testületek jóindulatától vált függővé. Ahol tisztességes költségvetést szavaztak meg a helyi képviselők, ott is inkább az lett a gyakorlat, hogy inkább a közönségigényt kielégítő lektűrt, az igénytelenebb irodalmat vásárolták. Hodossy szerint a közkönyvtárak gyűjteményét nem a sikerlisták alapján kell összeállítani, hanem a népművelés szempontjait kell figyelembe venni.

A felvidéki magyar könyvterjesztés kapcsán folyamatosan szembesülünk a kérdéssel, hogy minden magyar könyvre vonatkoztatjuk-e ezt, vagy csak a szlovákiai magyar szerzők és kiadók könyveire. Ha az előbbi megállapításból indulunk ki, a könyvterjesztésbe a teljes magyar nyelvterület termését bele kell számítanunk, amely szinte kizárólagosan a magyarországi kiadók könyveit jelenti. Ezzel egy jelentős problémához jutunk el, amelynek lényege, hogy a szlovákiai bolthálózatba sokkal könnyebben jut be egy magyarországi kiadó könyve, mint egy szlovákiai magyar kiadóé. Ezt a nekünk nyilatkozó magyar kiadók is igazolják. Lukáš Bonk, az elején említett Panta Rhei vállalat marketingigazgatója egyértelműsíti, hogy több tucat bolttal rendelkező hálózatuk a magyarlakta vidékek boltjaiba kizárólag magyarországi forgalmazóktól vásárol könyveket.

Utaztatott könyvek

E furcsaság kirívó példája, hogy a dunaszerdahelyi székhelyű Lilium Aurum kiadónak a városról kiadott albumát el kellett vinni egy magyarországi forgalmazóhoz, hogy annak a közvetítésével juthasson be a dunaszerdahelyi könyvesbolt polcaira. A Panta Rhei hálózat marketingigazgatója szerint igyekszik odafigyelni a szlovákiai magyar vásárlók igényeinek a kielégítésére. Bonk igazgató elmondja, van olyan dél-szlovákiai boltjuk, ahol a kínálat 60%-át magyar könyvek teszik ki.

Azt viszont elismeri, hogy az egész cég forgalmának a tíz százalékát sem éri el a magyar nyelvű kiadványok forgalma, s az eredetileg Nagymegyeren nyílt bolttal induló hálózat mára inkább a vevőknek nyújtott szolgáltatásként fogja fel a magyar könyvek forgalmazását. Hozzáteszi, Dunaszerdahelyen, Komáromban, Érsekújváron, Somorján, Szencen és Nagymegyeren levő boltjaikon kívül elsősorban Pozsonyban, a Posta utcai könyváruházukban és Kassán forgalmaznak magyar könyveket. A jelenlegi helyzetet kielégítőnek tartják, és nem tervezik annak változtatását.

A dzsungelharcos gerilla

A klasszikus kiadó–nagykereskedő–könyvesbolt rendszerén kívül is van élet, még ha sokkal göröngyösebb is. Erről két vállalkozó, Győry Attila és Szomolai Tibor mesél – bár mindkettőjük neve mellé azonnal oda is kell tennünk, hogy nemcsak vállalkozók, írók is. Könyvterjesztési tapasztalataikat a saját alkotásaik eladásával szerezték. Győry mára egy, a maga nemében egyedülálló vállalkozást, a Családi Könyvklubot működteti feleségével, Nagy Andreával, Szomolai pedig egyszemélyes vállalkozásként maga végzi a könyvei kiadásával és terjesztésével kapcsolatos összes tevékenységet, olykor emberfeletti teljesítményt produkálva.

Győry Attila
Győry Attila: Több mint húsz éve vagyunk a könyvpiacon külső segítség nélkül
Fotó:  Somogyi Szilárd

Győry Attila magát dzsungelharcos gerillaként határozza meg a felvidéki könyvpiacon. Dzsungel alatt a már említett viszonyokat értve, gerillaként pedig a saját értékesítési módszert. Ennek lényege, hogy rendszeresen, több tízezer példányban kiadott katalógusaival közvetlenül szólítja meg a vásárlókat, akik a Családi Könyvklub tagjaiként annak számtalan kedvezményét és akcióját élvezhetik. Az immár több mint 20 éve, bármiféle állami támogatás nélkül működő rendszer a már említett vidéki könyvtárak tagságára alapozta a tevékenységét. Ők jelentették az első címlistát, ami a csomagküldő szakmában kiemelt értéknek számít. Az egykori punk Győry már a kezdetekkor is rendhagyó módon, középiskolákban tartott irodalomórákon értékesítette a saját könyveit. Akkori sikerein felbuzdulva döntött úgy, hogy hajóskapitányi állását feladva a könyvterjesztésben kezd vállalkozni.

Író vállalkozó, vállalkozó író

Az immár a negyedik könyvét is megjelentetett rimaszombati Szomolai Tibor olyan teljesítménnyel mutatkozott be a szlovákiai magyar könyvpiacon, amelyhez fogható talán nemzetközi viszonylatban sem túl sok akad. Az eredetileg és máig gombakereskedéssel foglalkozó vállalkozó a gombaszezonon kívüli időszakot könyvírásra fordította. Először egy szlovákiai magyar kiadónál jelentkezett a kéziratával, amely a színvonalat kiadásra alkalmasnak találva a szokásos módon pályázott a kiadás költségeire, s az írónak 900 eurós honoráriumot helyezett kilátásba. A pályázatot, amely talán nem megfelelő kezekbe került, vagy hátrább szorult a rendszer útvesztőiben, elutasították, azzal a megjegyzéssel, hogy évente próbálkozzon újra.

Szomolai Tibor
Szomolai Tibor: Jó terepmunkával még Buddha gondolataiból is el lehet adni ezer kötetet
Fotó:  Archívum

Szomolait a pályáztatási rendszer visszásságai, illetve a több hónapos munkájáért járó aránytalanul alacsony honorárium elgondolkodásra késztette. Vérbeli vállalkozóként hamar eljutott a kérdésig, vajon egy könyvkiadó mi olyat tud, amit ő ne tudna? Így lett Szomolai külső, felkért szakemberek munkáját igénybe véve az önmaga kiadója. A kész könyvvel aztán a könyvterjesztés lehetőségeiről érdeklődött. Amikor szembesült a siralmas (keveset rendelnek, és azt sem fizetik ki azonnal), de drága terjesztés tényével, ismét adódott a konklúzió: a terjesztést is magának kell megoldania.

Állandóan úton

A megoldást az író-olvasó találkozók, a könyvbemutatók jelentették, ahol a közönség közvetlenül a szerzőtől vásárolhatta meg a könyvet. Szomolai ezt olyan szintre fejlesztette, hogy egyik évben a gombaszezonon kívüli öt hónap alatt 117 ilyen találkozót szervezett Szlovákia magyarlakta településein. 150 nap alatt 117 találkozót! A terv meghozta az eredményét: volt olyan könyve, amelyből 13 ezer példányt sikerült eladnia. (Egy-egy szlovákiai magyar könyv általában 300–500 példányban jelenik meg.)

Szomolai biztos abban, hogy minden téren túlszárnyalta azt, amit egy könyvkiadón keresztül egy könyvterjesztő vállalattal elért volna. Persze azt is elismerte, nem általános, hogy egy íróban a tisztességes színvonalú tehetség mellett vállalkozói hajlam, kommunikációs és fellépési készség és szervezési tehetség is megvan. Ezért aztán lapunkkal egyetemben, úgy gondoljuk, hogy bár Szomolai Tibor teljesítményét megilleti az egyedi teljesítménynek járó csodálat, nem valószínű, hogy ez lenne a megoldás az alacsony honoráriumokkal küzdő írótársadalom és a beszűkült lehetőségek közt tengődő szlovákiai magyar könyvkiadás számára.

Mi a megoldás?

A nekünk nyilatkozók közül Hodossy Gyula előrelépésnek tartaná, ha nyugat-európai szokáshoz hasonlóan nálunk is törvény szabályozná, hogy a nagy, szinte egyeduralkodó könyvterjesztők ne adhassanak ki maguk is könyveket. Így nem szívnák el a levegőt a kisebb, de minőségi kiadványokat megjelentető kiadók elől. Úgy gondolja, állami támogatás kellene ahhoz, hogy a terjesztőket motiválni lehessen a kisebbségi könyvek forgalmazására. Győry Attila szintén nehéznek látja a progresszív, magaskultúrát képviselő könyvek helyzetét, hiszen ezen a piacon is nagy a konkurencia. Még Magyarországon is elismerésre méltó, ha egy-egy ilyen kiadványból 1000 példányt el tudnak eladni.

Hodossy Gyula
Hodossy Gyula: A könyvtárakba népművelő könyvek kellenek a bestsellerek helyett
Fotó:  Somogyi Szilárd

Abban azonban hisz, hogy lehet érdekesen is írni komoly témákról, s ebben az esetben nem lehetetlen, hogy szlovákiai magyar szerzők tollából is bestsellerek szülessenek. A már említett Szomolai Tibor mellett példa erre Durica Katarina munkássága is. Szomolai a saját módszerében hisz, és lehetségesnek tartja, hogy az olvasókkal közvetlenül kapcsoltba kerülve, a befektetett energiát nem sajnálva, akár magvasabb, elvontabb témákkal is ezer példány körüli eladást lehessen produkálni olyan könyvekkel, amelyek a napjainkban a könyvesboltok alsó polcain porosodnának.

Csak magyarul
A Családi Könyvklub egyik sajátossága, hogy a kínálatában kizárólag magyar nyelvű könyveket forgalmaz. Ezért nem meglepő, hogy a két dunaszerdahelyi boltjukban a könyvek mellett csak magyar feliratokkal találkozhat a vásárló. Hasonló példát nemigen találni a Felvidéken. Győry Attila ezt teljesen természetesnek tartja, hiszen egy könyvklubról van szó, ahol csak magyar vásárlók vannak, s ha például a szépirodalmi állványok fölé kiírnák szlovákul is, hogy „beletria”, azzal megtévesztenék a szlovák közönséget, hiszen a polcokon csak magyar könyveket találna. Ezt részletesen el kellett magyarázniuk az egyik boltnak helyet adó bevásárlóközpont vezetésének is, amely ezt a gyakorlatot kifogásolta. Győryék azzal érveltek, hogy a New Yorker vagy a Merkury Market sem fordítja le szlovákra a boltjai nevét. Azóta nem zaklatják ilyen kérdésekkel a Családi Könyvklubot.

Megjelent a Magyar7 2021/28.számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.