Festett égbolt Bodrogszentesen
Október 31-én a reformációra emlékeztünk, másnap pedig mindenszentek napját jelzi a naptár. Érdekes egybeesés, hogy Bodrogszentes több mint nyolcszáz éves templomának történetében ez a két vallási hagyomány találkozik. Az eredetileg Mindenszentek tiszteletére emelt középkori templom évszázadok óta a helyi református gyülekezet otthona. Falai között pedig olyan művészeti kincs rejtőzik, amelynek különlegességét talán még azok sem ismerik igazán, akik már sokszor megfordultak benne.
Pedig elegendő volna felnézni.
A templomhajó fölött ugyanis egy 1794-ben készült festett kazettás famennyezet húzódik. Mélykék és vörös színek, virágok, tulipánok, pálmafák, csillagok és különféle növényi díszítések váltakoznak rajta. A minták első pillantásra egyszerűen gyönyörűek, ám ha egy kicsit elidőzünk alattuk, felmerül a kérdés: vajon miért éppen ezek kerültek ide? Mit akartak kifejezni velük azok, akik több mint két évszázaddal ezelőtt megfestették őket?
Amikor a református templomok virágba borultak
A református templomokról általában egyszerű, fehérre meszelt falak, visszafogott díszítések jutnak eszünkbe. Nem volt ez azonban mindig így. A 17–18. században számos református templom belseje valósággal virágba borult. A festőasztalos mesterek gazdag növényi ornamentikával, csillagokkal, különféle jelképekkel díszítették a famennyezeteket, karzatokat, szószékeket és a templomi berendezéseket.
A reformáció nyomán háttérbe szorultak a szenteket és bibliai alakokat ábrázoló képek, szobrok, az emberek azonban továbbra is szerették volna széppé tenni Isten házát. Így vált különösen jelentőssé a festett díszítőművészet. A reneszánszból örökölt minták a helyi mesterek kezén új formákat kaptak, és idővel sajátos, népművészeti jellegű kifejezésmóddá alakultak.
Ezeknek a mennyezeteknek persze gyakorlati szerepük is volt. A faburkolat egyszerűbb és olcsóbb megoldást jelentett a drága kőboltozatoknál, a mesterek azonban a deszkákból valóságos műalkotásokat teremtettek.
Ilyen alkotásokat a történelmi Magyarország több vidékén, különösen Erdélyben és a Felső-Tisza mentén is találunk. Sok azonban az idők során elpusztult, eltűnt vagy későbbi átalakítások áldozatául esett. A megmaradt festett mennyezetek ezért ma már különösen becses emlékei ennek az egykor virágzó művészeti hagyománynak.
Egy darabka égbolt a templom fölött
De vajon mit jelentenek a festett kazettákon megjelenő ábrázolások?
A régi templommennyezetek díszítéseit tanulmányozó kutatók szerint a festett famennyezet sok esetben jelképes égboltként értelmezhető, amely a gyülekezet fölé borul. A csillagok az égi világot idézik, a virágok és a gazdagon burjánzó növények pedig a teremtett természet szépségét, a bibliai paradicsomkert képzetét is felidézhetik. Egyes motívumoknak kifejezetten bibliai vonatkozásuk van. A pálma például a 92. zsoltárban az igaz ember virágzásának jelképe. A virágok, indák és levelek az élet, a növekedés, a megújulás gondolatát is hordozhatják.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy minden egyes tulipánhoz vagy csillaghoz pontosan meghatározott üzenetet tudnánk rendelni. A régi mesterek a korukban ismert mintakincsből merítettek, saját képzeletükkel és kézügyességükkel alakítva azokat. A festett mennyezetek jelképrendszerének értelmezése ezért ma is érdekes kutatási terület.
Bodrogszentesen különösen figyelemre méltó a minták változatossága. Szopó Ferenc református lelkipásztor egy korábbi templombemutatóban arra is felhívta a figyelmet, hogy nincs két teljesen egyforma díszítőelem a mennyezeten. Vagyis a szemünk elé táruló gazdag mintavilág nem egyszerűen ugyanannak a díszítésnek a sokszorosítása.
Érdemes belegondolni: valamikor a 18. század végén egy festőasztalos mester vagy mesterek napokon, heteken át dolgozhattak ezeken a virágokon, csillagokon és különös alakzatokon. Olyasmit alkottak, amit a későbbi nemzedékek még évszázadokon keresztül szemlélhettek.
A gyülekezet, amely nem koldult
A mennyezet keletkezésének története legalább olyan érdekes, mint maga az alkotás. 1794-ben nagyszabású felújítást végeztek a bodrogszentesi templomban. Ekkor készült el a festett famennyezet és a karzat díszítése is. A korabeliek pedig gondoskodtak róla, hogy az utókor se felejtse el, milyen áldozatok árán valósult meg a munka.
A karzaton fennmaradt verses felirat szerint a gyülekezetnek „patronusa nem volt, de azért nem koldult”.
Milyen sokat elárul ez a néhány szó a korabeli emberekről! Nem állt mögöttük gazdag patrónus, mégsem mondtak le arról, hogy megújítsák és megszépítsék templomukat. A felújítást Veszprémi András prédikátor és Takács Mihály kurátor vezetésével valósították meg. A festett mennyezet arról a közösségről is árulkodik, amely fontosnak tartotta, hogy valami szépet és maradandót hagyjon maga után.
Hogy pontosan kik festették a kazettákat, honnan érkeztek a mesterek, milyen mintákat használtak, arra a jelenleg rendelkezésünkre álló források nem adnak biztos választ. Éppen ezért a mennyezet története még tartogathat felfedeznivalókat.
Nyolc évszázad egyetlen épületben
Bodrogszentes temploma egyébként önmagában is rendkívüli építészeti emlék. Legrégebbi részei még a 13. század elejéről származnak. Román kori tornya és bejárata az Árpád-kor világát idézi, gótikus szentélye pedig a 15. századi átépítés emléke. A későbbi századok is hozzátettek valamit az épülethez, míg kialakult a ma ismert templom.
A festett mennyezet és a karzat a 18. század végének öröksége. Ezeket a 2005-ben megkezdődött átfogó helyreállítás során gondosan restaurálták, a templomot pedig 2017 júniusában, éppen a reformáció ötszázadik évfordulójának esztendejében ünnepélyesen újra átadták. A bodrogszentesi templom ma is élő hitéleti helyszín, ugyanakkor olyan kulturális és művészeti örökséget őriz, amelynek jelentősége messze túlmutat a falu határain.
Sokszor hajlamosak vagyunk távoli tájakra utazni, híres műemlékeket felkeresni, miközben saját környezetünk értékeit alig ismerjük. Pedig a Bodrogközben is akadnak olyan kincsek, amelyek mellett érdemes volna hosszabban elidőznünk. A szentesi festett mennyezet ilyen gyöngyszem.
Nem kell hozzá minden egyes virág vagy csillag jelentését megfejtenünk, hogy felismerjük az értékét. Elég tudnunk, hogy egy több mint kétszáz éves művészeti hagyomány különleges emléke, amelyet az egykori gyülekezet összefogása teremtett meg, és amelyet az utódoknak sikerült megőrizniük.
