2020. november 21., 14:15

Dr. Horváth Zoltán: A véleményéhez mindenkinek joga van, de arra figyelni kell, másokat ne sodorjon veszélybe!

Horváth Zoltán egyike a legismertebb orvosoknak Dunaszerdahelyen. A városi kézilabda klub elnökeként neve azoknak is ismerős lehet, akik sebészként vagy (korábban) kórházigazgatóként nem találkoztak vele. Néhány nappal ezelőtt közzétett, a járvány második hullámának keserű tapasztalatairól szóló bejegyzése hatalmas érdeklődést generált közösségi oldalán, rengeteg támogató üzenetet kapott, bár a vírustagadók is megtalálták. Horváth Zoltánnal a járvány alakulásáról és a koronaszkepticizmus okairól beszélgettünk.

Fotó: dunaszerdahelyi.sk

Doktor úr, bejegyzésének központi gondolata, hogy az első hullám idején tapasztalt felelősségvállalás mintha mostanra eltűnt volna az emberekből, kevésbé vesszük komolyan a vírust, holott a helyzet jóval súlyosabb. Ön szerint mi lehet ennek az oka?

Érzésem szerint az, hogy a tavasszal kialakult komoly félelmek, fenntartások nem igazolódtak be. Tegyük hozzá gyorsan, hála Istennek! Annak persze megvan a maga oka, miért tűnhet úgy, az első hullámnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Az emberek mostanra úgy vannak vele, március-áprilisban megvolt a nagy készülődés, mindent lezártak, ehhez képest a járvány nem okozott komoly gondokat. „Akkor a félelmeink alaptalannak bizonyultak, ez bizonyára most is így van, csak túlreagáljuk a dolgot”, gondolhatják sokan. Azt azonban már sokan nem tudatosítják, éppen a szigornak köszönhető, hogy nem történt nagyobb baj. A sokkal veszélyesebb, komolyabb második hullámot is az első tapasztalatai alapján értékelik, a félelmekből lazaság lett. Ez nagy baj!

Csak nézzük meg a mobilitást, a tavaszi az a mostani töredéke.

Orvosként, szakemberként milyen érzés látni azokat a bejegyzése alatt megjelent kommenteket, amelyek teljesen elbagatellizálják a járványt? „Minek maszkot hordani?” „Nincs is vírus!” „Ez csak egy influenza!” Mind ismerjük ezeket. Még azt is megkapta, hogy megrendelésre írta a bejegyzést…

Sőt, valaki azt is odaírta, hogy politikai szándék vezérelt. Erre mit mondjon az ember?! Nem tudom és nem is akarom megmagyarázni ezeket a hozzászólásokat. Annyit azért megjegyeznék, ezek a vélemények általában olyanoktól jönnek, akik közvetlenül még nem találkoztak a vírussal, nincs a családjukban, barátaik között súlyos beteg. Vegyük észre, ha nem vigyázunk, egyre kevesebb ilyen család lesz.

Abban biztos vagyok, az ember legfeljebb addig lehet koronaszkeptikus, amíg nem találkozik a betegséggel.

Senkinek nem kívánom, hogy megismerkedjen vele. Én a tapasztalataimból indultam ki, abból, amit magam körül látok. A saját véleményéhez mindenkinek joga van, ez nem vitakérdés, de korántsem biztos, ezek a vélemények nem veszélyeztetnek másokat. Ezt kellene belátni!

A szerdai járványügyi statisztikák szerint a Dunaszerdahelyi járásban találták a legtöbb fertőzöttet.

Végtelenül sajnálom, hogy igazam lett. Pláne, hogy ilyen hamar. Ráadásul ezek PCR-es eredmények, az antigén-tesztelés mutatói nem vagy még nem számítanak bele. Az ok-okozati összefüggésekről én nem szívesen beszélnék, nem az én szakterületem megítélni, miért éppen a Dunaszerdahelyi járásban van ennyi fertőzött. A közegészségügyi hatóságok látják pontosan a járási járványgócokat, az uralkodó tendenciákat.

Ezt a kérdést nem lehet annyival elintézni, hogy felelőtlenek vagyunk!

Hétfő óta van antigénes-gyorstesztelés Dunaszerdahelyen, a kórház volt rehabilitációs részlegén. A hivatalos adatok közlése nem az én dolgom, de annyit elárulhatok, nem túl jók a számok.

A kórház COVID-osztálya bírja a terhelést?

Fontos leszögeznünk, az osztályra azok a betegek kerülnek, akiknél légzési nehézségeket okoz a betegség lefolyása. Nagy részük oxigénterápiát kap, néhányukat viszont lélegeztetőgépre kell tenni. Egy régió fertőzöttségét jól szemlélteti, hányan szorulnak ellátásra, ez egy egyszerű egyenes arányosság.

Minél több a fertőzött, annál nehezebb a helyzet a kórházban.

Főleg úgy, hogy lehet akármilyen profi a stáb, akármilyen jó a védőfelszerelés, egy-egy fertőzés óhatatlanul becsúszik a dolgozók között is. Azt azonban leszögezném, a dunaszerdahelyi kórház, köszönhetően kiváló szakembergárdájának, eddig mindig mindenben helytállt, biztos vagyok benne, most is  így lesz!

Ha százalékban kellene meghatároznia, hogyan áll most a kórház teljesítőképessége? A határon vagyunk vagy akadnak még tartalékok?

Október 18-án nyitottuk a COVID-osztályt, amely  rövid időn belül már két ellátóegységen működött. Pozitív az, hogy egyelőre nem kellett újabb ellátóegységet kialakítanunk, remélem, ez így is marad. Egyszerű összefüggés ez, minél többen mennek el teszteltetni, annál több pozitív embert sikerül kiszűrnünk, annál kevesebb lesz az utcán a vírusterjesztő, kevesebb lesz az új fertőzött és kisebb lesz a teher az ország kórházain is. De, hogy a kérdését ne kerüljem meg: intézményünk nagyjából a kapacitásai kétharmadánál jár.

Van még valamennyi tartalék, de Isten ments, hogy tovább súlyosbodjon a járvány.

Doktor úr, szinte minden hasonló témájú interjú ezzel a kérdéssel zárul mostanában, mégis muszáj feltennem: mit vár a következő hónapoktól?

Örök optimista ember vagyok. Bízom abban, hogy előbb-utóbb javulunk, nem lesz hosszan tartó ez az állapot. Most azt mondanám, karácsonyig még  nehéz hetek jönnek, az ünnepek után azonban remélem ott lesz az igazi javulás lehetősége.

Megosztás
Címkék