Csáky Pál: A magyar pártnak egyetlen ideológiája lehet, mégpedig a közösség érdeke
Közéleti személyiségeket kérdezünk, miként látják a magyar párt jövőjét, és mit gondolnak az etnikai politizálásról. Ezúttal Csáky Pál, korábbi miniszterelnök-helyettes, európai parlamenti képviselő véleményére voltunk kíváncsiak.
„Természetesen van létjogosultsága az etnikai politikának, s mindaddig marad is létjogosultsága, amíg azt a felvidéki magyarság jelentős része támogatja. Képzeljük el, hogy jönnek a helyhatósági választások: mi történne, ha a felvidéki magyar párt darabokra hullana. Nem szabad a felvidéki politizálást csakis az országos szinten keresztül tekinteni” – hangsúlyozta Csáky Pál.
A korábbi miniszterelnök-helyettes hozzátette, „a felvidéki magyar politika válsága 2009 óta húzódik, egyértelmű, hogy a pártszakadással kezdődött, és ennek a következményeit isszuk ma is. Kiemelném,
Csáky aláhúzta, „fontos a személyiségek kérdése, olyan felkészült politikusokra lenne szükség, akik nem széthúznak, hanem képesek egymást erősítve dolgozni. Ami az elmúlt három évben történt, nyilvánvalóan öngyilkos politika volt: mindez sajnos sokakban rögzült és rombolta a párt hitelességét”.
„Jelenleg arra lenne szükség, hogy menedzselni tudja a kialakult válságot a párt vezetése – nem tudom, erre képes lesz-e. Össze kellene hozni a felvidéki magyarság húsz legjobb koponyáját, nem abban gondolkodni, melyik faluból, járásból hány elnökségi tag lesz. Vagyis nem posztokat kellene szétosztani, hanem víziót, terveket kellene alkotni” – emlékeztetett Csáky.
Hozzátette, „a legnagyobb problémát abban látom, hogy a megnyilvánulások alapján a pártvezetés ideológiai pártban gondolkodik.
Csáky kiemelte, „az elmúlt három év legfontosabb tanulsága az, hogy a 2021-es pártegyesítés nem volt őszinte, hazugságon alapult. Voltak csoportok, amelyek nem ismerték el a legfőbb prioritást, hogy a felvidéki magyar közösség érdekeinek megfelelően kell cselekedni, személyes- és csoportérdekek mozgatták őket. Ha továbbra is ez fog folytatódni, akkor mindegy, ki milyen poszton lesz, sikertelen lesz a folyamat. Ez a sikertelenség ráadásul egyre nagyobb veszélyekkel jár, hiszen most már hosszú ideje éli meg az ismétlődő kudarcokat a felvidéki magyarság”.
Bármilyen irányú erős ideológiai elköteleződés lefarag a másik oldalról támogatókat, és küszöb alá szorul a párt. Gyűjtőpártot kellene működtetni, esetleg el kellene menni Erdélybe megnézni, hogyan működik az ottani magyar párt. Úgy néz ki, az RMDSZ politikusai rutinosabbak, politikailag érettebbek” – szögezte le Csáky.
Hozzátette, „a szlovák pártok valamelyikével kötött választási koalíciót és a regionális párt lehetőségét sem vetném el, de komoly kételyeim vannak, hogy ezek megvalósíthatók. Közös választási listát eddig kizárólag 2019-ben kínált nekünk az akkori OĽaNO nevében Igor Matovič. Ezzel csak azt akarom hangsúlyozni, a választási koalícióhoz a másik félre is szükség van. A szlovákoknak is be kellene látniuk, s nekünk azzal kellene érvelnünk, hogy nélkülünk nem megy. Nélkülünk nem ment Mečiar leváltása, nem ment volna sem a NATO-, sem az EU-tagság”.
Csáky hangsúlyozta,
Hangsúlyozom, egy ilyen együttműködésben sem az elveinkből, sem a programunkból nem adnánk fel semmit. Azokat a pártokat kellene megkeresni, amelyek a veszélyzónában, az öt százalékos küszöb környékén állnak”.
„A regionális párt esetében a probléma ott van, hogy a szlovák politikum, tetszik vagy sem, nemzeti alapon szerveződik. A déli régiókban élő szlovákok miért szavaznának egy bizonytalan sorsú magyar kezdeményezésű pártra, ha választhatnak a meglévő kínálatból? Meg lehet ugyan próbálni, de sajnos én éppen az ellenkezőjét látom. Mindenféle modernizációs maszlagtól megvezetve egyre több magyar látja a jövőjét szlovák pártokban, és adja a szavazatát egy ilyen politikára – gondoljunk az Ódor-jelenségre, a PS-re” – hangsúlyozta Csáky.
Hozzátette, „károsnak tartom ugyanakkor áthozni a magyarországi belpolitikai vitákat és a megosztottságot gondolatiságban és a politikában is. A belső vitákat Magyarországon játszák le egymás között, és ebből lehetőleg maradjunk ki.
„Fontos a politikai vezető személye, de legalább ennyire fontos, hogy legyen víziója, hogyan cselekedne, mit tenne. Ebből a szempontból én látok hiányosságot, a tisztújítás előtt úgy tűnik, mintha ismét csak a posztokért menne a küzdelem, nem a jövőképek versenye zajlik. A következő hetekben arra kellene fókuszálni, hogy minden olyan személyiség, aki bármilyen posztra jelöltetné magát, már most mutassa meg, milyen irányba szeretné vinni a pártot” – húzta alá Csáky Pál.
