2022. január 29., 09:37

Bukovszky László: Nincs köztünk verseny Gyimesi képviselővel

Bukovszky László, a kormány kisebbségi biztosa már csak hivatalából adódóan is fokozott figyelemmel kísérte a 2021-es népszámlálás eredményeit. Egy héttel az eredmények bejelentése után már egy konferencián elnökölt, amelynek egyebek mellett témája volt a készülő kisebbségi törvény is. Így a népszámlálás mellett egy további apropója is volt, hogy kérdéseinkkel megkeressük. 

bukovszky-laszlo.jpg
Fotó: TASR
Bukovszky László: A kisebbségi pártok esetében a törvény eltörölné az 5%-os küszöböt

Mi volt az első benyomása a népszámlálási eredmények közzététele után?

Felemás érzéseim voltak, hiszen ha csak az első helyen megadott nemzetiséghez való tartozást nézzük, az mindenütt csökkenést mutat a szlovákiai kisebbségek esetében. Ez a második helyen megadott válasszal összevonva már egy pozitívabb eredményt mutat. A kisebbségi közélet szereplői ezt pozitívan értékelik. Ennek alapján kijelenthetem, hogy a két nemzetiséget megengedő új rendszer egy előremutató változást jelent.

Létezik a kettős identitás, és nekünk az a feladatunk, hogy az ide tartozó embereket integráljuk a nemzeti kisebbség soraiba, ne pedig kizárjuk onnét.

A magyart 34 ezer ember jelölte meg második helyen. Ön szerint ezek az emberek a magyarság felé tartanak, vagy éppen távolodnak a magyarságtól?

Pontos válasz még nem adható erre, hiszen nincsenek meg a népszámlálás részletes eredményei; úgy gondolom, hogy ebbe a csoportba azokat sorolhatjuk, akik a többségi nemzethez tartozva próbáltak meg valamiféle kötődést kifejezni az eredeti nemzetiségükhöz. Ez nem csak a magyar, hanem az egyéb más kisebbségekre is érvényes. A pontos képhez viszont tudnunk kell a részletes adatokat.

A második nemzetiség megjelölése egy lehetőség a már a többségi nemzethez tartozók számára, hogy pozitívan nyilatkozzanak korábbi nemzetiségükről?

Elképzelhetőnek tartom ezt, de minden ember döntése egyéni, s mélyebb szociológiai kutatások nélkül nehéz lenne egy általános kijelentést megfogalmazni. Az eredményeket én azért is értékelem pozitívan, mivel egy olyan közösségben, amelyben már évtizedek óta azt próbálják belénk sulykolni, hogy folyamatos vesztesei vagyunk az elmúlt évtizedeknek és megfeledkezik a saját sikereiről, nem biztos, hogy vonzóvá válik egy kisebbségi számára, hogy kötődjön a nemzetiségéhez.

Még a népszámlálás megkezdése előtt, amikor elég parázs viták alakultak ki az egy nemzetiség – két nemzetiség kérdésében, már azon az állásponton voltam, hogy ennek a kérdésnek nem szabad kirekesztőnek lennie.

Ha a szociológusok, demográfusok előrejelzéseiből indulunk ki, akkor az első nemzetiségre érkezett magyar jelölések a realitás talaján állnak, így a második helyen megjelölt 34 ezer jelölés a mostani népszámlálásnak egy plusz hozadéka a szlovákiai magyar kisebbség számára.

Gyurgyík László szociológus-demográfus visszafogottságra intett, hogy az első és második helyen megjelölt magyar nemzetiséget összeadva (456 ezer) örüljünk, hogy alig csökkent a számunk a tíz évvel ezelőtti eredmény (458 ezer) óta. Szerinte az akkor adott egyetlen válasz a mostani első helyen jegyzett adattal (422 ezer) hasonlítható össze. Nem sokkal utána viszont Zuzana Čaputová államfő azt jelentette ki, hogy a két adatot összeadva kell nyilvántartani a kisebbségek számát. Ön szerint nem lenne praktikus, ha tudományos célra a Gyurgyík-féle megközelítést, a törvényeknél viszont a Čaputová-nézetet alkalmaznánk?

Jó a felvetés, benne van, hogy a szakma csak olyan számszerű adatokat tud értékelni, amelyek azonos kérdésre leadott válaszokból von le következtetéseket. A két kérdéssel felborult az ilyen összehasonlítás lehetősége, nekünk viszont ezekkel a számokkal kell dolgoznunk.

Az elnökasszony nem mondott mást, mint amit a kisebbségek már egy éve ismételgetnek, s én is többször megfogalmaztam, hogy ezekből a számokból olyan kiindulópontot kell teremteni, ami a kisebbségek szempontjából a jogaik érvényesítésénél a legkedvezőbb.

Problémát az jelenthet, ha az adott kisebbség politikai vezetése megkérdőjelezi ezeket a közösséghez jelentkező polgárokat.

Ha jól tudom, éppen indulóban van egy munkacsoport, amelynek az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy ajánlást, ami alapján a döntéshozók úgy módosíthatják az előírásokat, hogy a nemzeti közösségek létszámánál a második kérdésre leadott válaszok is beszámítsanak.

A munkacsoportnak 13 tagja van, s hamarosan megkezdi a munkáját. Szerepelnek benne a három legnagyobb kisebbség, a magyar, roma és a ruszin közösség szakemberei, illetve külső szakértőket és az államigazgatás képviselőit is szeretnénk bevonni. Magyar részről Mrva Marianna és Ravasz Ábel lesznek a tagok, őket a Kisebbségi Bizottság magyar tagjai delegálták ide.

A cél az, hogy egységes magyarázatot vigyünk a politikumba, hogy ne tudja senki kétségbe vonni azokat az elvárásokat, amelyeket a kisebbségek megfogalmaztak.

A munkacsoportnak a megnevezése is tükrözi majd, hogy a népszámlálás adatainak értelmezési kereteit határozza meg. A cél az, hogy akár egy kormányhatározat formájában visszatükröződjön majd ennek a munkacsoportnak az egységes álláspontja.

Szlovákiában jelenleg a nyelvhasználati törvénynél van jelentősége a nemzeti kisebbségek százalékarányának, s egy ilyen határozat egyértelművé teszi, hogy a kisebbségek számát mindkét válasz összevonásával kell megállapítani. Továbbá egy ilyen határozat kitűnő ajánlásként szerepelhet az önkormányzatok számára a helyi és regionális stratégiák meghatározásához.

Engedjen meg egy szubjektív kérdést ezzel az összeadással kapcsolatban. Ha második kérdésre a mostani 34 ezer helyett annak tízszerese, 340 ezer ember válaszolta volna, hogy magyar, a többségi politika akkor is ilyen pozitívan állt volna a két kérdés összevonásához?

Erre nem tudok válaszolni, olyan adatokról beszélünk, aminek nem tudom a relevanciáját.

Akkor úgy kérdezem, hogy a 34 ezer plusz magyar még a szlovák politika tűréshatárán belül van?

Ez a kérdés többet jelent a szlovák-magyar viszonynál. Látnunk kell, hogy milyen arányok jöttek ki a többi kisebbség esetáben. A roma és a ruszin közösségben is óriási kampány folyt, számukra kedvező adatok mégis csak úgy jönnek ki, ha a második kérdésre adott válaszok is beleszámítanak az összlétszámba, sőt, ha jól emlékszem, a ruszinoknál és a romáknál is a második helyen jelölték meg többen a roma, illetve a ruszin identitást, nem az első helyen. Megjegyzem, a ruszinok körében volt a leghangsúlyosabb annak a kommunikálása, hogy az állampolgárság nem egyenlő a nemzetiséggel.

A népszámlálás és a munkacsoport kérdése után van egy harmadik, nagyon jelentős témakör, a kisebbségi törvény tervezete. Az ön hivatala január utolsó péntekén egy szakmai konferenciát szervezett, amelyen egyebek mellett szerepelt ez a téma is. Annak ellenére, hogy maga a tervezet még nem került nyilvánosságra.

A törvény fő felelősétől, a kormányhivataltól nem kaptam meg az engedélyt, hogy a tervezetet nyilvánosságra hozzam, így akik részt vettek az elkészítés folyamatában vagy valamilyen közük volt ahhoz, mondtak beszámolót.

Magyar részről én a törvényalkotási folyamatról, Fiala-Butora János pedig a tervezet sarkalatos részeiről beszélt. A konferencia fő célja az volt, hogy bevigyük a kisebbségi jogok iránt érdeklődők köztudatába, hogy milyen helyzet előtt állunk.

A konferencián elhangzottak negatív reakciók is a tervezettel kapcsolatban. Mire vonatkoztak ezek?

Nem konkrétumokat jelentettek ezek, inkább a kifejezése volt annak a negatív történelmi tapasztalatnak, amely a kisebbségi jogok fogadtatását illeti már a múlt század hatvanas éveitől. Azaz kételkednek benne, hogy egy ilyen törvény elfogadásra kerülhet. Hogy ez a kétely mennyire reális vagy nem, azzal kapcsolatban azt tudom mondani, bár talán udvarlásnak hangzik, hogy a Matovič-kormány egy történelmi helyzetet állított elő azzal, hogy a kormányprogram részévé tette egy széleskörű törvény elfogadását, azzal a magyarázattal, hogy meg kell állítani a kisebbségi közösségek asszimilációját, illetve magasabb szintre kell emelni az alkotmányos jogaik gyakorlását. Ilyenre még nem volt eddig példa. Mint ahogy arra sem, hogy a kormány saját kezdeményezésből konkrét határidőt szabott a törvény elkészültére, 2022. május 31-ei dátummal.

A törvényről néhány részletet sikerült megtudnunk, például könnyítené a kisebbségi pártok parlamentbe jutását azzal, hogy eltörölné a mostani öt százalékos küszöböt. Tényleg szerepel benne ilyen rendelkezés?

Igen, van egy ilyen része, de ezt a tervezet csak kijelenti, deklarálja. A konkrét rendelkezést majd a választási törvény módosításával lehet végrehajtani.

Január 20-án Gyimesi György (OĽaNO) képviselő is bejelentette, hogy javasolni fogja a kisebbségi pártok esetében a parlamenti küszöb leszállítását 3%-ra. Azt, hogy Gyimesi képviselő is most kezdte ezt kommunikálni, az az önök egyeztetett, közös fellépésének az eredménye a korábban már említett célból, hogy a közvélemény tudatába bekerüljön ez a gondolat?

Nem, ez nem egy közös fellépés. Gyimesi György a saját javaslatát tőlünk függetlenül tette meg.

Nincs semmiféle versengés e téren, nekem személy szerint az a célom, hogy egy olyan helyzet jöjjön létre, amely elősegíti a kisebbségi jogok érvényesítését Szlovákiában.

Ennek része a közügyekben való részvétel alkotmányos joga. Ha tartani akarjuk a kormányprogramban előirányzott határidőt, akkor február végén, március elején már nyilvános lesz a tervezet, s be kell vallanom, hogy nem csak kisebbségi-többségi vonalon, hanem a kisebbségeken belül is élénk vitát várhatunk, hiszen több olyan rendelkezés van benne, ami teljesen új alapra helyezi a mostani kisebbségi jogalkalmazást.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.