Bárdos Gyula: Hiszem, hogy ez a csapat át fogja lépni a parlamenti küszöböt

Az MKP Országos Tanácsa szombati ülése után szlovákiai magyar politizálás korszakváltásáról beszélt. Ezt ma is megismételte. Mit ért az alatt, hogy új korszak kezdődött a felvidéki magyar politikában?

Az 1989-es rendszerváltozás során és azt követően a felvidéki magyarok a jó oldalon álltak és hozzájárultak azokhoz a változásokhoz, amelyeknek köszönhetően egyáltalán választásokat írhatnak ki ma az országban. Ez még akkor is igaz, ha nem is olyan mértékben sikerült megváltoztatni az akkori egypártrendszert, mint ahogyan azt elképzeltük. De mi, felvidéki magyarok ezt követően is hosszú ideig a demokrácia, a jogállamiság és az igazság oldalán álltunk. Ez azonban az utóbbi időszakban – különösen a Kuciak-gyilkosságot követően – mintha megváltozott volna. Joggal tehetik fel nekünk, magyaroknak a kérdést: az elmúlt évek, hónapok botrányait tétlenül szemléltük? Tudjuk jól, hogy azok, akik erről dönthettek volna, nem léptek, és arra jutottak, hogy minden maradjon a régiben. Azt, ami történik ebben az országban, kis kozmetikai változtatásokkal elfogadhatónak tartják. A Magyar Közösségi Összefogás ezt nem tartja elfogadhatónak. Úgy gondoljuk, hogy ez így nem mehet tovább: éppen ezért beszélek korszakváltásról. Mi nem bizonyos vállalatoknak, egyéneknek az érdekében politizálunk, hanem egy közösség érdekében. Ezért nem fogunk olyan elvtelen alkukat kötni, ahol a pénz és biznisz dominál.

Hogyan tudják majd felrázni és megszólítani a politikától egyre inkább elforduló és a politikusokkal szemben egyre inkább bizalmatlan felvidéki magyar választókat? Az az ember érzése, hogy korszakváltás ide, korszakváltás oda, nem igazán van a felvidéki magyar társadalom korszakváltó hangulatban.

Bár nem lehet a mostani parlamenti választásokat összehasonlítani az öt évvel ezelőtti, 2014-es államfőválasztással, mégis azt gondolom, hogy vannak párhuzamok a kettő között. Akkor nekem mint az első szlovákiai magyar elnökjelöltnek sikerült megugranom az ötszázalékos küszöböt. Ez persze nem az én érdemem volt, hanem a közösségé. Azt hiszem, hogy ehhez hasonló összefogásra van most is szükség, mert akkor is voltak olyanok, akik magyarként más jelöltet támogattak, megvolt tehát a megosztottság, és akkor sem csak az MKP szavazótábora fogott össze, mégis sikerült a felvidéki magyar közösségnek egy jó eredményt elérnie. Ami pedig a szlovákiai magyar társadalom hangulatát illeti: azt gondolom, hogy a felvidéki magyarok nagyon megunták a szembenállást, a családon belüli megosztottságot, és összefogást akarnak. Mi ezt, akivel lehetett, megcsináltuk, ezért nem lehet kérdés számomra, hogy a választók ezt megértik, és támogatni fogják a Magyar Közösségi Összefogás listáját. Hiszem, hogy ez a csapat át fogja lépni a parlamenti küszöböt.

Minden öt százalék feletti eredménnyel elégedett lesz, vagy vannak merészebb céljaik?

A felvidéki magyar közösségnek parlamenti képviseletre van szüksége, ezt a Magyar Közösségi Összefogás biztosítani fogja. Ez azonban csak úgy sikerülhet, ha nem egyéni és párt-, hanem a közösségi érdekeket tartjuk szem előtt.