2021. június 19., 10:09

Az a bizonyos vörös vonal

Lapunk megjelenése napján, kedden szavaz a magyar Országgyűlés az egyszerűen csak pedofiltörvénynek nevezett jogszabályról. Emlékezve arra, hogy a magyar kormány kénytelen volt az alkotmányban rögzíteni a család definícióját is, felmerülhet a kérdés: miért van minderre szükség?

meseorszag_3

Kell-e drákói szigor ahhoz, hogy megakadályozzák a – nevezzük finoman – ferde hajlamú emberek számára a gyermekek zaklatását, és miért fontos a klasszikus család modelljét alkotmánnyal védeni?

Szinte naponta tapasztaljuk, hogy Nyugatról ezerrel terjesztik a „szivárványcsalád” (értsd: egyneműek házassága és gyermeknevelése) modelljét. Az is közismert, hogy az Európai Parlament mellszélességgel kiállt a meleg-, a szivárványos, az LMBTQ-lobbi érdekei mellett. Az egyes kormányok magukra maradnak a védekezésben, miközben ezért nem kapnak dicséretet.

Pedofil az óvodában
Többször is megesett, hogy néhány gyerek lehúzta a sliccemet, és elkezdtek simogatni. (…) Ha kitartóak voltak, én is visszasimogattam

 – írta pedofil élménybeszámolójában az Európai Parlament francia zöldpárti exképviselője, Daniel Kohn-Bendit A nagy bazár című könyvében.

Emlékszünk, kiről van szó. Ő volt az a képviselő, aki magából kikelve, ordítozva szidta Magyarországot az EP-ben. Szerencsére már nem tagja a testületnek, de elvtársai tovább folytatják „áldásos” munkáját. A feddhetetlen múltú egykori képviselő, az igazság bajnoka 1975-ben szerezte a fent leírt élményeit, amikor egy óvodában volt felügyelő pedagógus.

Van ennél durvább is.

Egy gyerekkel lefeküdni szent élmény, keresztelési esemény, megszentelt kaland

– írta 1974-ben egy bizonyos Gabriel Matzneff nevű francia író A 16 év alattiak című könyvében. Ez a szent életű ember (a baloldal közkedvelt alakja) többek közt aláírója volt annak az 1977-ben fogalmazott petíciónak, amelyben azt követelték, hogy

a szexuális aktusba való beleegyezés korhatárát tizenöt (15) év alá szorítsák.

Az író gusztustalan történeteit mellőzve elég annyit megemlíteni, hogy naplót írt Fülöp-szigeteki kalandjairól, ahol 10-11 éves gyerekeket erőszakolt meg. A francia liberális baloldali sajtó kedvencét egyébként Mitterand szocialista elnök is barátjaként védelmezte, a párizsi főpolgármester-helyettes, Christophe Girard pedig úgy segítette a pedofil író tevékenységét, hogy évekig fizette a hotelszámláit és életjáradékot is intézett neki.

Ne legyenek illúzióink!

De miért kell elővenni ilyen régi történeteket, kérdezhetné valaki. A válasz egyszerű:

az internet térhódítása óta a helyzet radikálisan romlott, hiszen a mai gyerekek számára nem jelent akadályt (legfeljebb a figyelmes szülő sasszeme), hogy szabadon bejussanak akár a legperverzebb internetoldalakra.

És számtalan példáját tapasztaljuk annak, hogy a mindenféle devianciát támogató, nagyon nyitott embertársaink egyre sűrűbben próbálkoznak a pedofília „befogadóbb” társadalmi megítélésének erőltetésével.

Ne ringassuk magunkat abban a balga hitben, hogy ez a kórság csak tőlünk nyugatra hódít. Szlovákiában például tavaly több, a közéletet „érzékenyítő” cikk jelent meg az egyik liberális napilapban, ahol többek közt „szegény üldözött” pedofilok panaszkodtak, s a lap egyértelműen a védelmükre kelt, mert úgymond nem tehetnek a hajlamaikról, és a legtöbb esetben nem is veszélyesek.

Előznék a bajt

A szaporodó negatív példák nyomán a magyar kormány szeretné útját állni a káros folyamatnak, és törvényben szabályozná, hogy ne lehessen iskolai előadást tartani a homoszexualitás vagy a nemváltás népszerűsítéséről, csak nyilvántartásba vett személyek és szervezetek tarthassanak szexuális felvilágosítást az iskolákban, tilos legyen olyan reklámokat elérhetővé tenni 18 éven aluliaknak, amely öncélúan ábrázolja a szexualitást, illetve a homoszexualitást és a nemváltást népszerűsíti. Ez csak néhány pont a törvénytervezetből, ahol természetesen azt is szabályoznák, hogy nyilvántartott pedofilok ne dolgozhassanak gyerekek környezetében (iskola, óvoda stb.).

A „kegyetlen kormány”

A kérdés komolyságával tisztában van a szivárványos társaság is, ezért hétfő este, a parlamenti vita napján, a végszavazás előtt tüntetést tartottak a parlament előtt. A tüntetés támogatói a közismert szervezetek: a Szivárványcsaládokért Alapítvány, a Háttér Társaság, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Prizma Közösség, a Budapest Pride, az Amnesty International és a Társaság a Szabadságjogokért. S természetesen a nagyágyú, a Magyar Helsinki Bizottság.

Mivel érvelnek ezek a jóemberek? Például ezzel a nyomós indokkal: „Ha nem teszünk valamit, diákok, szülők és fiatalok eshetnek áldozatul a kormány kegyetlen politikai játékának.”

A fenti szervezetek az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb jogfosztásának tartják, hogy „a törvényjavaslat elfogadásával teljesen eltüntetnék az LMBTQI-embereket a nyilvánosságból, és betiltanák azokat az iskolai programokat, amelyek segítik a fiatalokat információhoz és támogatáshoz jutni”.

Mivel ez esetben ún. kétharmados törvényről van szó, a végszavazás eredménye kétséges. Csak remélhető, hogy néhány nem kormánypárti honatyánál is leesik a tantusz, vagy a gyereke, unokája révén van féltenivalója.

meseorszag_1
A Matić-jelentés

Teljes nevén: Jelentés a szexuális reprodukciós egészség és jogok helyzetéről az EU-ban a nők egészségével összefüggésben.

Ez az eddigi legradikálisabb élet- és családellenes kísérlet az Európai Parlamentben, amely szembemegy a tagállamok szuverenitásával.

Célja: kiiktatni az abortusz minden akadályát.

A jelentésről június 23-án fog szavazni az Európai Parlament. Az EP balos és liberális szárnya a jelentés alapján határozatot szeretne elfogadtatni a képviselőkkel. Habár az Európai Parlament határozatai nem bírnak jogerővel, a radikális javaslat idővel irányadóvá léphetne elő.

Tudjuk, hány besurranó, szép szándékokat kidomborító és az apró betűs függelékben eldugott sanda szándékot tartalmazó nemzetközi szerződésből lett idővel kötelező direktíva.

Tavaly például nálunk is nagy vihart kavart az isztambuli egyezmény ratifikálása körüli vita, amely szintén ketyegő bombákat tartalmaz.

Nemváltó műtétek a közös kasszából

A jelentés (reményeik szerint előbb-utóbb határozat) kiiktatná az abortusz minden akadályát; felszólít az általános iskolások LMBTQ-irányú szexuális nevelésére (amelynek tükröznie kell a nemi identitások és a nemi jellemzők sokféleségét), az államok társadalombiztosításából pénzeltetné a transzgender „nemváltó” műtéteket és a hormonkezeléseket, az abortuszt alapvető emberi jognak, míg az élet védelmét „nemi alapú erőszak egyik formájának” állítaná be. Korlátozná az orvosok lelkiismereti szabadságához való jogát az abortusz végzésének megtagadására. És csak a legdurvább pontokat említettük.

Mint arra a The European Centre for Law and Justice nevű konzervatív civil szervezet rámutat, nincs másról szó, mint hogy

az EP egyes politikusai a puha jogi eszközökben rejlő lehetőségeket akarják kiaknázni azzal, hogy új normát vezetnek be oly módon, hogy jogalkotási szempontból mégsem beszélhetünk klasszikus jogi normáról.

A lobbi célja egyelőre az, hogy a politikai diskurzus szintjére emelje a témát. Ha a határozatot elfogadják, politikai szempontból legitimálhat egy diskurzust, amelyet később tényleges jogalkotás követhet az egyes tagállamokban. Vagyis a jövőben tényleges joghatása legyen.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/24. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.