2022. június 25., 11:36

Vegetariánus medvetánc

Bevezető helyett: „A medvék nem ölnek embereket, hisz vegetáriánusok. De ha mégis baleset történik, az biztosan ritkább a vadászok egymás közti baleseteinél!”

medvebocsok
Médialapozó
Fotó: TASR
Medvebocsok a kassai állatkertben

A medvekérdésből kibontakozó, immár országos politikai témává duzzadt vita egyik jellemző momentuma a fenti kijelentés, amely, legyen bármilyen nehéz is elhinni, Szlovákia környezetvédelmi miniszterétől származik. Ján Budaj, a rendszerváltó szlovák értelmiség egyik néptribunja a Markíza vitaműsorában állította a feje tetejére a biológiát. Csak a rend, illetve e sorok biológus írójának lelki békéje kedvéért mondjuk el, a medve rendszertanilag a ragadozók (Carnivora) közé tartozik, étrendjét illetően pedig főleg növényi táplálékon élő mindenevő. 

Az élő adásban elmondott ostobaságok mellett jellemzően szlovákiai jelenség az is, hogy egy tisztán szakmai kérdést sikerült társadalmi, sőt nagypolitikai üggyé duzzasztani. Budaj minősíthetetlen sugalmazásaival a vadászokat támadta, a vadászok jóval finomabban, de szintén kritizálták a minisztert, néhány ellenzéki politikus meg köszönte szépen a lehetőséget, és kezdeményezték a tárcavezető leváltását. A sok bába közt meg elveszett a gyerek. Pontosabban a medve.

A medve nem játék

Nincs könnyű dolga az egyszeri újságírónak, ha tényanyagot szeretne közölni az itt élő medvepopulációról. Komoly kihívás összekapirgálni a helyi medveállományra vonatkozó adatokat, bár néhány dolgot azért különösebb háttérkutatás nélkül kijelenthetünk. Az egyik, hogy rengeteg a medve. Jóval több, mint amennyit az ország elbír. Amikor a Zsitva vagy a Kis-Duna mentén medvelábnyomokat találnak a vadászok, akkor a természetvédelmi szakembereknek is el kell fogadniuk, valami nincs rendjén. 

Más kérdés, hogy nem tudjuk, mennyire. Nincs tudományosan értékelhető adatunk arról, hány medve él az országban.

Az állami erdészet 2021-es számítása szerint közel 3000, de az egyszerű vizuális megfigyelésen alapuló felmérés (Jé, ott a medve! Ez egy!) tudományos megalapozottsága minimum kétséges. A bevett, szőrből vagy ürülékből származó DNS-mintákat használó legutóbbi felmérés már majd’ tízéves, 2014-ben 1256 egyedet számoltak össze.

Az elmúlt években elkészült ugyan egy új vizsgálat, de ennek eredményei csak év végére várhatók. Addig marad a tapasztalati tény, nem tudjuk mennyivel, de biztosan több a medve, mint egy évtizeddel korábban. A Covid-évek után menekülnek az emberek a szabadba, így óhatatlanul gyakoribbak a találkozások az erdő vadjaival, ez igaz, de a különösen a Polyána-Hegyalja régióban kritikus helyzetet akkor sem szabad félvállról venni. 

Vigyázz, támadni akar!

Ahogy az állományról, úgy a medvetámadásokról sem állnak rendelkezésünkre pontos statisztikák. Egy 2020-as erdészeti kiadvány mindössze 38 ember–medve „találkozásról” tud, ebből három esetben került sor „fizikai kontaktusra”, egy másik forrás tavaly 7 medvetámadást említ. Ez elsőre nem tűnik soknak, de a valós szám, különösen a tragédia lehetőségét óhatatlanul magában hordó „találkozásoké” 2021-ben és 2022-ben valószínűleg jóval magasabb. 

A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint a medvetámadások gyakorisága globálisan megnőtt, a szlovákiai trendek az egész világon megfigyelhetők.

Ahogy nálunk, úgy máshol is elsősorban bocsait gondozó anyamedve támad emberre, s habár a barna medve tipikusan kerüli az embert, az állomány felszaporodása és a turizmus elterjedése olyan kombináció, amely óhatatlanul tragédiákhoz vezet. Bár a medve védelme európai szinten is szigorúan szabályozott, azokat az egyedeket, amelyek emberre támadtak, az állami természetvédelem erre kiképzett munkatársai likvidálják. 2015 és 2022 között 53 példányt lőttek ki, így Budaj azzal érvel, a vadászok kérése eleve tárgytalan, felesleges lenne engedélyezni a további gyérítést, az nem jelent megoldást.

Süketek párbeszéde

Talán az eddigiekből is nyilvánvaló, a vadásztársadalom és a környezetvédők között zajló diskurzus teljesen félrement. Nem csak azért, mert politikai ügy lett a medvekérdésből. A felek sajnos teljesen elbeszélnek egymás mellett. Míg a vadászok a medveállomány ritkításában látják a megoldást, addig a környezetvédők a túlszaporodás okát keresik és találják meg a vadászokban (Budaj szerint a nagyvadaknak kihordott eleség zabrálása miatt szaporodtak el a medvék). Sajnos egyik fél sem veszi észre, hogy nem egymásnak ellentmondó, sokkal inkább párhuzamos, sőt egymást kiegészítő megoldásokat kínálnak ugyanarra a problémára.

Mintha Budaj és a természetvédők egy jelentős része nem akarná megérteni, túlságosan beleavatkozunk már a természetes folyamatokba ahhoz, hogy hirtelen a lovak közé dobjuk a gyeplőt. Éppen ez adja a vadászszakma létjogosultságát.

Dunaszerdahelyen nőttem fel, elég horrorsztorit hallottam a Kalasnyikovval vadászó maffiózókról, pontosan tudom, nem attól lesz valaki vadász, hogy állatokat gyilkol. A szakma becsületét, a vadgazdálkodás szükségességét elvitatni ugyanakkor ostobaság. 

Teljesen mindegy, hogy a vadászok által az erdőbe kihordott gabona (ahogy Budaj állítja), a medvék által olyannyira szeretett kukorica termőterületének növekedése, vagy az elhibázott természetvédelmi intézkedések (ez meg a vadászok álláspontja) miatt szaporodtak túl a medvék. Leginkább mindhárom.

Ha tetszik, ha nem, előbb-utóbb kénytelenek leszünk gyéríteni az állományt. Ugyanis, ha Ján Budaj miniszter akarata érvényesül és a vadászok, gyérítés nélkül, hirtelen kénytelenek csökkenteni a vadaknak kihordott eleség mennyiségét, a medvék bizony új élelemforrást keresnek. Találékony, okos állatok, ha nem találnak az erdőn eleséget, hát majd szétnéznek a falvak és városok környékén. 

Azt kell belátnunk, az állomány gyérítése nélkül önmagában egyetlen intézkedés sem kínál végleges megoldást. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy kettesével kell hozzávágni a kilövési engedélyeket mindenféle újgazdag „vadászhoz”.

Személyeskedő vita helyett éppen arra lenne szükség, hogy a környezetvédelmi és a mezőgazdasági-erdészeti tárca a vadászkamarával együttműködve dolgozza ki a gyérítés részleteit, majd azokat a természetvédelmi intézkedéseket, amelyekkel elkerülhető, hogy néhány éven belül újra túlszaporodjon az állomány. A problémára ugyanis önmagában sem a vadásztársadalom, sem a természetvédők nem kínálnak megoldást, addig meg maradnak a medvék. Jó sokan…

A témában felmerült egy fogalmi vita is: a természetvédők szerint a medve Szlovákiában nincs „túlszaporodva”. A túlszaporodás populációbiológiai értelemben valóban csak akkor következik be, ha a rendelkezésre álló terület és források szűkössé válnak, a környezet eltartóképessége összeomlik, így az óhatatlanul az egyedszám csökkenésével jár. Ez nálunk még nem következett be, de amikor az ótátrafüredi kocsmák teraszán esténként medvék üldögélnek, meggyőződésünk, a túlszaporodás kifejezés egész nyugodtan használható a közbeszédben.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/25. számában.

turistaparadicsom, medveveszély
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.