2021. augusztus 15., 08:25

Mi legyen a konyhai hulladékkal?

A vicc szerint környezetvédők látogattak el a csángók közé, ahol azt látták, nincsen szemét. Megkérdezték a mezőről hazatérő öreg csángót: Maguk itt hová teszik a szemetet? Nálunk olyan nincs. Amit nem eszünk meg, azt megeszi az állat. Amit se ember, se állat nem eszik meg, a’ jó lesz a fődbe. Ami a fődbe nem jó, jó lesz a tűzre. Ami a tűzre se jó, azt elrakom, mer a’ még jó lesz valamire.

élelmiszer hulladék
Fotó: Lamos Csaba
Komposztálóedények Felsőpatonyban

Röviden ezzel is jellemezhetnénk azt a törekvést, amelyet az Európai Unió szeretne meghonosítani a hulladékgazdálkodásban. Hol állunk ezzel Szlovákiában?

Felmentés az önkormányzatoknak

A rendszerváltozás előtti időszak egyik emblematikus környezetvédője, Ján Budaj ül a jelenlegi szlovák kormány környezetvédelmi miniszteri székében.

A 2020 óta hivatalban levő kormány zöldpolitikáját a koronavírus ugyanúgy megnehezítette, akárcsak a többi tárcáét. Így a Budaj vezette hivatal ez év júliusáig adott bírságolás alóli felmentést azoknak az önkormányzatoknak, amelyek nem biztosították már az év elején a konyhai hulladék elkülönített gyűjtésének és elszállításának a lehetőségét.

Ezzel mindjárt érintjük a hulladékgazdálkodás legújabb fejezetének első felszültségforrását is, hiszen amikor az állam az önkormányzatokkal kerül kapcsolatba, annak ritkán problémamentes a lefolyása.

Az állami hivatalok, a sokéves tapasztalatok alapján, abból indulnak ki, hogy a falvak és a városok vezetése olyan hátországa a közigazgatásnak, amely szinte a végtelenségig terhelhető, így bármilyen lakossággal kapcsolatos teendőt ezek hatáskörébe lehet utalni.

Feltalálták a spanyolviaszt?

Az Európai Unió tervének a lényege a hulladék, azon belül a háztartási hulladék mennyiségének a csökkentése, illetve feldolgozásának a legkörnyezetkímélőbb bevezetése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az eddig legismertebb, és olcsósága miatt a legelterjedtebb módszerre, a hulladéklerakatok létesítésére, illetve fenntartására csak a legvégső esetben kerülhetne sor. Ennél a megoldásnál ugyanis szinte minden más feldolgozási módszer jobb.

Az Unió szerint a legjobb megoldás az lenne, ha alig, vagy egyáltalán nem keletkezne hulladék. Vagyis a vásárlásra, az új termékek beszerzésére minél hosszabb időközönként kerüljön sor. Ehhez az Unió azt is szeretné elérni, hogy a termékek javíthatók és újrahasználhatók legyenek.

Az EU ezzel, mondhatnánk, feltalálta a spanyolviaszt. Ám akik emlékeznek a ’89-es rendszerváltás előtti korszakra, tudják, hogy a javítás mennyire jellemző volt az akkori gazdálkodásra, hiszen egy-egy új termék beszerzésére gazdasági okok miatt inkább csak elméleti lehetőség volt. A fejlett piacgazdaság ugyanakkor már a hetvenes évektől egyre inkább áttért a „nyerd ki, állítsd elő, használd, dobd el” folyamatra, amely egyre drasztikusabban aknázta ki a természeti javakat és növelte a szeméthegyeket. A fogyasztói társadalom most a saját tapasztalatából jutott el oda, amit a szocialista államgazdaság már évtizedekkel előbb praktizált: kidobni valamit és újjal helyettesíteni csak a végső megoldás lehet.

A környezetvédelmi tárca, az uniós előírások alapján most ezt a folyamatot váltja aprópénzre, és próbál rendet tenni, de legfőképpen rendszert bevezetni a hulladék további sorsát illetően. Attól ugyanis, hogy csak a minimális mennyiségű hulladékot hozzuk létre, még nagyon messze járunk.

Napjaink környezetvédelmi törvényeinek a megalkotói azt szeretnék elérni, hogy ha már létrejön a szemét, az legyen elsősorban újrahasznosítható, vagyis körforgás alakuljon ki a gazdaságban, amely során az egyszer már felhasznált alapanyag ismét visszakerüljön a termelésbe.

Ennek alapján várható, hogy az elkövetkező évek egyik leggyakoribb kifejezése a körforgásos gazdaság lesz. Ahhoz, hogy a kidobott szemét ismét alapanyaggá váljék, elsősorban válogatni kell, de legjobb, ha már maga a kidobás jelent szelekciót, amikor külön helyre kerül a papír, az üveg, a műanyag, az elektromos készülék, vagy legújabban a konyhai hulladék.

Az élelmiszer egyharmada a kukában végzi

Ján Budaj miniszter becslése szerint Szlovákia lakossága a megvásárolt élelmiszernek nagyjából az egyharmadát nem használja fel, s ez a mennyiség a kukákba kerül. Ehhez hozzá kell számítani azt a konyhai hulladékot is, amely a felhasználás során keletkezik, illetve a felhasználás maradványaként jelenik meg. Azaz a tojáshéjtól a lerágott csontig egy hosszú és színes, leginkább bűzös halmazt kapunk.

Ezeket az összetevőket szerette volna már ez év január elsejétől külön tárolókban látni az Unió. A rendelkezéseket felügyelő környezetvédelmi tárca azonban belátta, hogy ez a cél pandémia nélkül is teljesíthetetlen, így a mulasztások bírságolására hat hónapos moratóriumot hirdetett. Elsősorban azért, mert az ilyen, össztársadalmi aktivitást igénylő eljárásoknál elengedhetetlen a felvilágosítás, a lakosság időben történő informálása, a témával ismertetésének a támogatása, és természetesen a technikai háttér biztosítása.

A szeparált gyűjtés egyik alapfeltétele ugyanis, hogy a lakosság a konyhai hulladékot külön kezelje és külön szemétgyűjtőbe helyezze. De nem csak ez. Biztosítani kell az elszállítást, és főképpen a megfelelő, a további felhasználást lehetővé tevő feldolgozást.

Ha ennek lehetőségét az önkormányzat nem teremti meg, bírságra számíthat. Bírság kiszabására az állami környezetvédelmi felügyelet, illetve az állam nevében eljáró járási hivatalok jogosultak.

Két-három évtizedre lesz szükség

Mint azt Michal Deraj, a dunaszerdahelyi járási hivatal elöljárója, aki korábban maga is környezetvédelemmel foglalkozott, lapunknak nyilatkozta, hivatalvezetőként belátja, hogy a korábbi kormányok által elhanyagolt felkészülést és felvilágosító kampányt nem lehet pár hónap alatt kiegyenlíteni, így jelenlegi posztján elsősorban erre és nem az azonnali bírságolásra helyezné a hangsúlyt.

Tapasztalt környezetvédőként azt is belátja, hogy az ideális, körforgásos gazdaság jelentős megerősödéséig éveknek, de inkább évtizedeknek kell eltelnie. És bár alapból nem támogatja a szemétégetők működését, megfelelő környezeti hatások mellett 2-3 évtizedes átmeneti időszakra el tudja képzelni azok működését.

élelmiszer hulladék
Fotó:  Tóth Tibor
Komposztáló telep és rostáló Füleken

Ján Budaj miniszter, akárcsak az Unió, számol a szemétnek égetéssel való feldolgozásával, hő-, illetve elektromos áram termelése céljából. Ezt viszont azzal a kitétellel szeretnék fenntartani, hogy égetésre csak az a hulladék kerülhet, amelyet más módszerrel már nem lehet újrahasznosítani. Olvasóink számára ez annyiban lehet érdekes, hogy nemrég foglalkoztunk lapunkban a témával: Vágsellyén nagy kapacitású szemétégetőt akarnak építeni, ahol a környezetvédelmi minisztérium engedélyére vár a befektető.

A balkonon nem lehet hulladékot tárolni

De térjünk vissza a konyhai hulladék szeparált gyűjtésének és feldolgozásának a kérdéséhez. A 2021-es türelmi félév természetesen serkentően hatott az önkormányzatokra. Hamar kiderült azonban, hogy elsősorban a városok birkóznak meg nehezen a feladattal. Ennek két oka van.

Az egyik, hogy a falvakban könnyebben megoldható a szerves hulladék gyűjtése, akár annak komposztálása is, míg a városi, főképpen lakótelepeken élő emberek számára maga a gyűjtés is problematikus.

Egy hatodik emeleti, erkéllyel nem rendelkező lakásban, főképpen meleg időben nyilván nehezebb ellenállni a kísértésnek, hogy a konyhai hulladékot a többi szeméttel a vegyes hulladék közé dobják.

Föld alatt vagy föld felett

A városok vezetői azonban bizakodók. Ezt erősítette meg a lapunknak nyilatkozó Agócs Attila füleki, illetve Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármester. Mindkét városvezető elmondta, hogy lokális megoldásokban gondolkodnak.

Füleken például saját hatáskörben oldják meg a gyűjtéstől a feldolgozásig terjedő folyamatot, Dunaszerdahelyen pedig egy országhatáron átnyúló, uniós pályázati támogatásnak köszönhetően föld alatti tárolók kialakításába fognak.

Mindkét megoldás végeredménye a komposzt előállítása. Ezt a szerves hulladékból lebomló, humuszos anyagot aztán a földekre hordva talajjavító adalékként használják fel.

Az elején említett csángó viccben elmondott hozzáállás talán megvalósul a modern Európában is. Persze sokkal több adminisztrációval, óriási költségekkel és egy jó nagy vargabetűvel eljuthat a nyugati társadalom hulladékfeldolgozása a józan, paraszti ésszel már korábban kitalált módszerekhez. Szimbolikusan József Attila sorait említhetjük: „Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot.”

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/32. számában.

 

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.