Gyérítenék a farkasállományt, de valóban szükség van rá?
A farkasok megítélése rendkívül eltérő az országban. A természetvédők szerint populációjuk nincs azon a szinten, hogy évről évre több tucat egyeddel gyérítsék az állományt, míg a gazdák pont az elharapózó támadások miatt sürgetik a kilövésüket. Most úgy tűnik, a szaktárca a gazdák oldalára áll.
Fontos tudni, hogy mostani kvótát nem a környezetvédelmi, hanem a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium határozta meg. A tárca szerint a 68-as szám nem véletlenszerű, a farkaspopuláció éves nettó növekedésének 20 százalékát jelenti.
A hivatalos érvelés szerint a farkaspopuláció folyamatosan nő, így annak számát mérsékelni kell. A minisztérium szerint a 68 példány a természetes szaporulat egy részét jelenti, vagyis nem a teljes állomány jelentős csökkentéséről, hanem annak szabályozásáról van szó. A döntés mögött ott van a vidéki gazdák problémája is. A hegyvidéki gazdák egyre gyakrabban számolnak be farkastámadásokról, mely jelentős anyagi kárt jelentenek a számukra.
A természetvédők viszont másképp gondolják ezt. Szerintük a farkasok kilövése önmagában nem bizonyítottan csökkenti a haszonállatokban keletkező károkat.
Az olyan szervezetek, mint a WWF Slovensko, a My sme les és az Aevis azt állítja, hogy a korábbi vadászati időszakok tapasztalatai sem támasztják alá egyértelműen a kvótarendszer hatékonyságát. Szerintük sokkal többet érhetnek a megfelelő villanypásztorok, a pásztorkutyák, az éjszakai elkerítés és az ezekhez nyújtott állami támogatás.
A farkasok jelentős csökkenése azonban komoly hatással lenne az élővilágra. Ez a ragadozó jobbára kisebb emlősökre, de őzekre és szarvasokra is vadászik, és jelenléte hatással lehet arra is, hogyan mozognak és hol táplálkoznak a patások. Egy egészséges ragadozópopuláció tehát nemcsak a farkasokról szól.
Ha túl sok farkas tűnik el egy adott térségből, annak következményei lehetnek az egész ökoszisztémára nézve. A kevesebb ragadozó nagyobb vadállományt jelenthet, ami pedig fokozhatja az erdő újulatának károsítását. A természetben ritkán lehet egyetlen állat számát úgy megváltoztatni, hogy annak ne legyenek következményei.
Talán ez a legnehezebb kérdés. Nincsenek pontos adatok arról, hány farkas él Szlovákiában, az állomány pontos nagyságának meghatározása nem egyszerű. A különböző becslések jelentősen eltérnek, éppen ezért minden kvóta mögött ott kellene lennie a lehető legpontosabb tudományos elemzésnek.
Ráadásul a minisztérium maga is kiterjedt védett területeket határozott meg, ahol a farkas kilövése tilos. Nem lehet vadászni többek között az ötödik védelmi fokozatú területeken (Szlovák Paradicsom), bizonyos európai jelentőségű természetvédelmi területeken, egyes határ menti térségekben és a Pannon biogeográfiai régióban.
Talán éppen ezért nem az a valódi kérdés, hogy 68 farkas sok-e vagy kevés, hanem, hogy ez segít a hegyvidéki gazdák helyzetén. Leginkább ők érintettek a farkaskérdésben, az anyagi károkkal nekik kell szembenézniük. Ha viszont a farkasok száma csökken, miközben a gazdák veszteségei nem mérséklődnek, akkor néhány év múlva ugyanitt fogunk tartani, csak kevesebb ragadozóval.
