2020. február 9., 17:37

Zsapka Zsolt: Öröm és felelősség

A magyar kultúra napja alkalmából minden év januárjában megrendezik a Csemadok országos emlékműsorát Galántán. Ezen hagyományosan a Csemadok-díjak átadására is sor kerül. Január 19-én a Kor-Zár alapító tagja és a Vásárúti Dalárda vezetője, Zsapka Zsolt is átvehette a Csemadok közművelődési díjat.

Az alig negyvenkilenc éves pedagógus, zenész és karvezető már kicsi korában kapcsolatba került a zenével. Édesapja kedvtelésből sokat gitározott, és Zsoltnak is a gitár lett a legkedveltebb hangszere. Tízévesen édesapja fénymásolt akkordos könyvéből önszorgalomból tanulgatott. Zsolt unokatestvére, Zsapka Attila is akkor kezdett gitáron tanulni. 2-3 hetente találkozott a két Zsapka család a karvai szülői házban, olyankor az unokafivérek mutogatták egymásnak a megtanult akkordokat. Az idősebb Attila segítette a gitározás elsajátításában Zsoltot, aki zongorázni tanult a zeneiskolában.  Tizenegy, illetve tizenöt évesek voltak akkor. Szóltak a Hungária, az Edda és a Korál számai a karvai portán.

Zsolt első megzenésített költeménye Heine Mint egy virág, olyan vagy című verse volt. Megtetszett a vers, és elkezdett rá dallamot faragni, meséli az első próbálkozását a költeményekkel. Ezzel szinte egy időben Attila is hozott egy dallamot, ami teljesen ráillett Tompa Mihály A gólyához című versére. Éppen akkor tanulták az iskolában. Attilának is tetszett, ő pedig mindenkinek eldicsekedett vele a kollégiumban, idézi fel a középiskolás emléket a zenész. Ez volt az első megzenésített költeményük, ami színpadra került, bár nem ők játszották először közönség előtt. Valakinek annyira megtetszett, hogy az akkori dalfesztiválon elénekelte.

A Kor-Zár

A rendszerváltás idején, ’89-ben nyitrai főiskolás, ekkor már kicsit hiányzik neki, hogy nem iskolában, hanem autodidakta módon tanult gitározni. Így még több szorgalomra és kitartásra volt szüksége, vallja be.

A zeneiskolában zongorázni tanultam három évig, de nem éreztem a sajátomnak azt a nagy hangszert, és abbahagytam a zongoraórákat. Az én hangszerem a gitár maradt, ahogy Attilának is, aki szintén Nyitrán tanult, és így gyakrabban muzsikálhattunk együtt.

A Zsapka fiúk közös gitározgatásának eredményeként megszülettek az első saját dalok. Zenésztársak jöttek, és megalakult a zenekar, amit akkor még Zsapka Attila és barátai néven ismertek a nyitrai főiskolások. A Kor-Zár nevet csak az 1991-es Kaláka fesztivál után vették fel. Itt megszerezték a fesztivál különdíját, ami az első nagy szakmai sikerüknek számított. Nevük a megalakulásuk évét, a bársonyos forradalom időszakát idézi (egy Kor leZárult).

A harminc év alatt nyolc lemez született, és emellett sok elismerést szerzett a vers-éneklő együttes; a legrangosabbak közé a Külhoni Magyarságért díj (2015) és az Ex Libris díj (2019) tartozik.

A tanító bácsi, aki énekel

Zsapka Zsolt Vásárútra nősült, és az egyetem befejezése óta a helyi alapiskolában tanít. A testnevelés–biológia szakos tanár természetesen zenét is oktat. Az itteni népdalokat igyekszik bevinni az órákra, mert a lényeg, hogy énekeljenek a gyerekek, mondja a tanári hitvallásáról.

Mindig elmagyarázom nekik, hogy mennyire jó dolog, ha az ember énekel. Nálunk nem gond a nyolcadikban sem, hogy népdalt énekeljenek a kamaszok, itt nem ciki népdalt énekelni. Talán azért is van ez így, mert látják, hogy a tanító bácsi is énekel.

Vásárútra kerülésekor a faluban nagy múltú, többszólamú vegyes kar működött, amelyet hajdan Ág Tibor is vezetett. Zsoltot is hívták a kórusba, és bár különösebben nem fűlt hozzá a foga, mégis elment egy próbára. Aztán a következőre, majd az összes többire, mert megkedvelte a karéneklést. Mikor 2007-ben a vegyes karban csak férfiak maradtak, megalakult a Vásárúti Dalárda, amelynek vezetője azóta is Zsapka Zsolt.

Először világháborús katonadalokat énekeltünk, majd elkezdtem a népdalok iránt érdeklődni. E tekintetben sok segítséget kapunk a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézettől. A népzenei adattárból Huszár László és Huszár Ágnes jóvoltából bármilyen tematikában kapunk népdalokat, amelyekből összeállítjuk a repertoárunkat.

Zsolt örülne, ha a fiatalokat is be tudnák vonzani a Dalárdába, mert az átlag-életkor a hetven felé közelít. Jelenleg tizenhárman vannak, heti rendszerességgel próbálnak, és 25-30 fellépésük van évente. Két önálló hanghordozót adtak ki, és egy harmadikon is szerepelnek. Szorosan együttműködnek a királyrévi Fürge Ujjak citerazenekarral, több közös műsoruk is van.

Ezeket jó lenne kiadni egy lemezen,

mondja Zsolt, amikor a további tervekről kérdezzük. Elárulja, hogy önálló műsort is tervez, természetesen magyar költők megzenésített műveiből, hiszen ez az a műfaj, amely végigkíséri az életét. Bízik benne, hogy a Kor-Zár előtt is még sok fellépés áll, bár elismeri, a verséneklés nem éppen az a műfaj, ami a falunapokon eladható. De van befogadó közönség, főleg a fiatalok között akadnak sokan, akik a dalaik által szerették meg, és kezdték olvasni a magyar költők műveit, mondja a frissen díjazott zenész-énekes.

Tenni kell tovább

Zsapka Zsolt úgy érzi, ötven év alatti korban díjat kapni nemcsak öröm, de nagy felelősség is. Benne van, hogy jól csinálod, gratulálunk, de az is benne van, hogy csak így tovább, magyarázza Zsolt.

Hozzáteszi, másképp nem is tudná elképzelni a jövőjét. Csinálni kell tovább, amíg egészség, erő és társak is vannak hozzá.

Ez egy belső késztetés, a Kor-Zár, az önálló zenélés és a Dalárda is, és ez a leginkább az, amelyik igazán csak a belső indíttatásból ered, hiszen egyedüli fizetség érte az együtt éneklésből származó öröm.  

Megosztás
Címkék