Schmidthauer Lajosra, az 1956-os forradalom egyik komáromi áldozatára emlékeztek – KÉPEKKEL
A Komáromi Művészeti Alapiskola és a Concordia Vegyeskar szervezésében, november 4-én Komáromban méltó módon emlékeztek meg a gyógyszerészből lett orgonaművész, zeneszerző és orgonatervező, Schmidthauer Lajos halálának 70. évfordulójáról. Előbb a hegedűjátékkal és az alkotó tragikus végű életútjának ismertetésével párosuló koszorúzásra került sor a korábban emléktáblával megjelölt szülőházánál, amelyben jelenleg a művészeti alapiskola működik. Majd a Szent András-bazilikában emlékére szentmisét mutattak be, amelyen a zenei szolgálatot Nagy István, gútai orgonaművész és a Concordia Vegyeskar tartotta. A lélekemelő esemény során az 1956-os magyar forradalom következményeit elviselni képtelen, érzékeny művészlélek szerzeményei is felcsendültek.
A megemlékezés a Komáromi Művészeti Alapiskola két pedagógusának, Kulin Eduardnak és Pastorek Ferdinándnak a hegedűjátékával kezdődött. Majd Schmidthauer Lajos (1882 - 1956) életútját Barkóci Alexander, az intézmény igazgatója szlovákul, helyettese, Pfeiferlik Lajos pedig magyar nyelven ismertette.
Az iskola vezetőin kívül Stubendek István, a Magyar Kultúra Lovagja és a Concordia Vegyeskar alapító karnagya, valamint Komárom város képviseletében Keszegh Béla polgármester és új helyettese, Szénássy Tímea, valamint Keszegh Margit városi képviselő koszorúzta meg a hajdani szülőház homlokzatán található Schmidthauer-emléktáblát. Azon magyar és szlovák nyelven ez olvasható: „Ebben a házban élt és alkotott Schmidthauer Lajos (1882 - 1956) orgonaművész és zeneszerző”.
A szabadtéri megemlékezés után az egybegyűltek a Szent András-bazilikában rótták le tiszteletüket a sokoldalú alkotó személye és munkássága előtt.
Hetven évvel ezelőtt bekövetkezett haláláról Németh István korábban a Dunatáj hetilapban egyebek mellett ezt írta: „...most összeomlani látszik minden. Ezt meggyötört emberként már nem képes elviselni. „Le kell vonni a konzekvenciát” – motyogta szinte önkívületben, s a kézitáskájába készített gyógyszerekhez nyúlt, majd lefeküdt. Az eszméletét vesztő sorsüldözte művész kanapéja mellett egy nagy halom üres gyógyszeres doboz és fiola hevert a földön. Ezerkilencszázötvenhat november negyedikét mutatott a naptár. A bukásában is dicsőséges forradalom és szabadságharc, valamint Schmidthauer Lajos orgonaművész, zeneszerző és orgonaépítő a haláltusájukat vívták”.
A szülővárosában 70 évvel később emlékére bemutatott szentmisén szívvel-lélekkel játszott a tehetséges orgonaművész, Nagy István és dalolt a nagymúltú Concordia Vegyeskar, Stubendek István karnagy vezényletével. Köszönet nekik a művészi élményért és a méltó emlékezésért!
Schmidthauer Lajos (Komárom, 1882. március. 3 - Budapest, 1956. november 4.) gyógyszerész, orgonaművész, orgonatervező, Schmidthauer Antal gyógyszerész, gyógyforrásfelfedező fia. 1905-ben szerzett gyógyszerészeti oklevelet a Budapesti Tudományegyetemen. Később inkább a zenei tanulmányaira fókuszált: azokat a Budapesti Zeneakadémián kezdte, 1906–1907-ben a berlini Zeneakadémián végezte, majd Párizsban is tanult. Hazatérve eleinte mint gyógyszerész működött, édesapja, Schmidthauer Antal ugyanis a valamikor oly´ híres Igmándi keserűvíz felfedezője és forgalmazója volt. Apja visszavonulása után Lajos fia vezette az üzemet, akinek a nevéhez fűződik a termelés felfuttatása is.
Később, kiváló orgonaművészként teljesen a zenének szentelte életét. A budapesti Zeneakadémia és a Nemzeti Zenede tanára is volt. Hangversenyútjain Európa csaknem minden országában megfordult. Több kortárs szerző orgonaművét elsőként mutatta be. Orgonatervezéssel is foglalkozott, több magyarországi orgonát avatott fel. Orgonaműveket, scherzókat és pasztorálokat szerzett. Az egyik legismeretebb szerzeménye a Vihar a Balatonon című orgonafantázia. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc egyik komáromi áldozata volt. 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonulását nem bírta művészlelkével elviselni, állítólag önkezével vetett véget életének.
