cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2024. április 30., 18:40

Csintalan Márk, a sokoldalú előadó (3. rész)

A nagymegyeri fiatalember még csak pár éve múlt 30 esztendős, de már komoly sikerekkel és tapasztalatokkal a háta mögött nevezett be A dal műsorába. Alanyi jogon ugyan nem sikerült továbbjutnia a középdöntőbe, de a Phoenix RT világzenés crossover produkcióját harmonikán segítette. Nem olyan régen, amikor leültünk beszélgetni egy jót, és egy csomó érdekes történet előkerült, közben elröppent másfél óra, így terjedelmi okok miatt részekre kellett szednem beszélgetésünk leírt változatát. Ennek harmadik része alább olvasható, és egy kis kitérővel arról szól, hogy a Kőbányai Zenei Stúdiótól és a Kodolányi János Főiskolától elköszönve merre vezetett tovább az útja a MobilMánia zenekarig.

mobilmania-femforgacs.hu_
Galéria
+6 kép a galériában
MobilMánia (itt éppen dobos nélkül)
Fotó: femforgacs.hu

Tudom, hogy te zenei mindenevő vagy, de például ugyanolyan kedves neked a dzsessz is, mint mondjuk a könnyűzene?

Ugyanolyan kedves, de kevesebbet játszom dzsesszes dolgokat. Persze meg tudom tanulni.

És hallgatás szintjén?

Úgy nagyon szeretem, nyilván. Minden műfajban van valami, ami megragad. Talán a nagyon-nagyon kemény death és black metalt mondanám, amit ugyan meg tudok hallgatni, de engem valamiért „lehúz”, egy idő után elkezdem rosszul érezni magam tőle.

Annyira depresszív?

Igen. A tesóm szokott játszani egy Svoid nevű zenekarral, ami ilyen melodic death vagy hasonló stílust „nyomat”. Meghallgattam, de a szövegeik is mindig az elmúlásról meg ilyesmikről szólnak, és ez rám rossz hatással van, és rájöttem, hogy én ilyet nem tudnék játszani, mert én teljesen elkedvetlenednék tőle (közben nevet). Nem ilyen típusú ember vagyok.

Alapjában véve pozitív beállítottságú ember vagy?

Igen, és azért nem szeretem az olyasmit, ami nagyon-nagyon negatív.

csintalan-mark
Csintalan Márk
Fotó:  Csintalan Márk Facebook oldala

Erre majd visszatérünk, de most beugrott nekem a szerzeményed, amellyel indultál A Dal versenyén, és annak a szövege is. Az viszont eléggé melankolikus...

Az melankolikus, ugyanis pont egy olyan időszakban írtam, amikor nem sikerült valamit megcsinálnom, és akkor valahogy ki kellett ebből jönnöm. Egy csomó pályázatra szoktam jelentkezni, tavaly ugyanígy jelentkeztem A dalba is. Az egyik dalom például konkrétan arról szól, hogy nem jutott be A Dalba a szerzeményem.

A videoklipedben egy hölgy szerepel, de nekem pont azért tetszett ez a szöveg, mert A Dalban már röhögtek azon, hogy egy újabb szakító szöveget írtak a nem tudom hányadik nótához. A te szöveged viszont nem az. Lényegében azért tetszik nekem, mert mindenki belegondolhatja a saját dolgait is. És az sem biztos, hogy egy lányról szól az egész. Bele lehet gondolni azt is, hogy ez egy plátói szerelem, de bele lehet gondolni egészen mást is, például amit az előbb is érintettünk, az élet buktatóit.

Pontosan.

De végül is az egész nem is konkrét, igaz?

Nem. Mikor valami tényleg nagyon nem akar sikerülni, akkor olyanra szoktam gondolni, hogy hátha majd jön valami „felsőbb” erő, és „megpöccenti” a dolgaimat, és akkor mégiscsak sikerül átlendülnöm ezen a holtponton. Talán emiatt is lett a dal címe az, hogy Számítottam Rád. Van egy pillanat, amikor számítasz rá, hogy valami jön. És ez lehet akár egy felsőbb erő is. És ha kell, akkor jön is. Múltkor jutott pont eszembe, hogy lehet, tavaly azért nem jutottam be, mert idén kellett eljönnie ennek az egésznek. Én hiszek az ilyen dolgokban, hogy ha valamiért elég sokat dolgozom, akkor az be fog következni, csak nem biztos, hogy most következik be, hanem majd akkor, amikor annak eljött az ideje.

Mindenféleképpen van egy fejlődési folyamat.

Igen, én hiszek ebben.

csintalan-mark_
Csintalan Márk
Fotó:  Csintalan Márk Facebook oldala

Most kicsit érintettük a vadonatúj dalodat, de ugorjunk vissza abba az időbe, amikor „leszereltél” Kőbányán.

Utána még jött három év a Kodolányi Egyetemen, ahol Birta Miki volt az egyik gitártanár. Egyszer pont Dunaszerdahelyen játszottunk a jazz klubban, amit a Vida Igor szervezett. Ott volt a Birta Miki a zenekara, és mi is játszottunk ott vele a Fools' Day-jel, akkor találkoztunk először. A másik gitártanár pedig a Gyafi (Gyárfás István) volt, aki évek óta az év dzsesszgitárosa Magyarországon (bár ő mindig azt mondja, hogy nagyon köszöni, de azért vannak jobbak). Egyébként a Kodolányinak rögtön az első évében, 2014-ben jött aztán az első igazi nagy zenekarozás, amikor csatlakoztunk a MobilMániához.

És itt érkezünk el ahhoz a történethez, ami után tényleg azt gondoltam, hogy nincsenek véletlenek. A nagybátyám, akitől a második gitáromat kaptam (ez egy Jolana Diamant volt), ha jól emlékszem, nálunk volt, amikor apukám születésnapját tartottuk, és valahogy szóba jött, neki a P. Mobil volt a mindenek feletti legkedvencebb zenekara, de a mai napig nem tudom, hogy ezt miért hozta elő. Szerintem valami felsőbb erő megsugallta neki, amikor azt kérdezte tőlem, hogy ugye volt a zenekarban az a billentyűs, hogy is hívták? Ceffer. Nem Ceffer? Mondom neki, Zeffer. És képzeld el – persze én se hinném el magamnak se –, hogy miután elmentek haza, megcsörrent a telefonom és fölhívott a Zefi (Zeffer András ex P. Mobil /ma MobilMánia/ billentyűs). Konkrétan így történt.

Zefi azzal keresett meg, hogy mivel az előző gitárosa, Kozma Tomi elhagyja a zenekart, mindenképpen szüksége lenne valakire és az egyik kőbányai osztálytársam, Nagy Máté, aki most a Kalapács zenekarban gitározik, engem ajánlott. Eredetileg őt szerették volna gitárosnak, de nem vállalta.

Addig nem is ismertétek egymást személyesen?

Nem. De aztán találkoztunk és bekerültem a zenekarba. Az első pillanattól kezdve jól tudtunk együtt dolgozni. Megkért, hogy rakjunk össze egy új lemezt, mert ő nem ért annyira a számítógéphez, meg nem tud gitározni, és akkor velem földemózná az egészet, de addig csak egy közös koncertünk volt előtte, vagy kettő. Tehát mindenképpen meglepődtem.

Gondolom, ez a szakmai fejlődésed szempontjából is egy ugrás volt.

Persze. Én nagyon szerettem azt a zenekart. A legelső koncertünk még a régi Barba Negrában volt.

csintalan-mark__0
Csintalan Márk
Fotó:  Csintalan Márk Facebook oldala

Egy album és egy DVD is megjelent, amin muzsikálsz.

A DVD-t lényegében én kevertem, és az egészet a Zefivel közösen csináltuk a próbateremben, így az egészen tudtunk spórolni. Az volt a komoly benne, hogy valahogy olyan könnyedén mentek a dolgok. Megbeszéltük a Zefivel, hogy jó, akkor neki most van három ötlete. Egy kis Boss-felvevővel rögzítettük a témát, aztán áttértünk a számítógépre és a szoftverből fölvettük. Aztán mondta, hogy figyelj, ha van ötleted, akkor hozz te is valami dalt. És akkor találkoztunk két nappal később. Csodák csodája, jött is valami ötlet, aztán felgitároztam. Egy-két naponta összejöttünk, ötleteltünk. Mondta, hogy ő szöveget szándékosan nem ír, mert együtt dolgozik Horváth Attilával, és demózzunk fel 10-12 dalt, amit majd elküldünk Attilának, aki ír rá szövegeket. Így is történt. A basszusgitárosunknak, Kékesi Bajnok Lászlónak is volt egy-két dala, s az ő szerzeményeit is velem demóztuk föl. Ők ketten általában azt csinálták, hogy voltak nekik otthon régi angol nyelvű könyveik, és szándékosan abból próbáltak ráolvasni szövegeket, csak amiatt, hogy az énekdallamot kipróbálhassák. Erre aztán Attila írt dalszövegeket. Valamelyikre jobbat, valamelyikre kevésbé jót, bár én azt gondolom, hogy a kevésbé jó is kellett neki ahhoz, hogy aztán kijöjjön belőle a tökéletes. Emlékszem, az első szövege a Szeba timba címet kapta. Erre még a Zefi is nézett, hogy mi akar ez lenni. Akkor még Molnár Péter (Stula) énekelt a zenekarban, és aztán „leesett”, hogy a dalcímet a neveinkből eredeztette (Stula–Zefi–Bajnok–Tibi–Márk–Balázs).

Ezt Attila komolyan gondolta?

Igen (nevetés). Rajta is van a lemezen. És nem is lett rossz dal. Mondjuk nemcsak azért, mert egy régi ötletemre lett „ráhúzva”. Attila azt mondta, hogy ez neki amiatt kellett, mert nem sokkal előtte vesztette el a feleségét, és ez volt a legelső szöveg, amit így vagy úgy, de megírt, és ez kellett neki ahhoz, hogy aztán meg tudja írni az összes többit, azaz hogy elhiggye, most már megint megy neki a szövegírás.

Hallgatva a dalt aztán minden a helyére kerül:

Azt tudom, hogy a következő, amit megírt a feleségének, a Magdi utolsó dala volt. Szándékosan az utolsónak gondolta, amit neki ír. Az tényleg ilyen magasztos hangvételű dal volt, aztán utána meg jöttek a tipikus rock nóták. ​

Ti egy lemezt készítettetek közösen, igaz?

Igen. Meg aztán földemóztunk még egyet, de az már nem jött ki. Arról aztán átkerült pár dal a következő MobilMánia lemezre, de akkor én már nem voltam a zenekarban.

2015-mobilmania_gyulaval
A MobilMánia Vikidál Gyulával
Fotó:  MobilMánia

Hogyan jött „képbe a testvéred, aki már a DVD-n dobol is a zenekarban?

2014 áprilisában kerültem be a zenekarba és körülbelül egy év múlva jött Gyuri, ugyanis az egyik nap Donászy Tipcsi kiírta, hogy ő már nem tagja a zenekarnak, és valamit gyorsan ki kellett találni. Tulajdonképpen kézenfekvő volt, hogy akkor jöjjön a Gyuri dobolni. Érdekes, hogy Zefi és közte már nem volt meg az a harmónia, mint köztünk. Talán emberi tényezők miatt, de nem is tudnám megmondani a konkrét okot. Gyuri mindenesetre az elején leszögezte, hogy ha csak dísz lesz a másik lábdob, akkor ő minek vegyen még egyet. Az az igazság, hogy elég sokat piszkálták is, például olyanokkal, hogy nem szólnak jól a cinjei, közben pedig jó cintányérjai voltak. Meg mindig olyat kért tőle a Zefi, ami valahogy nem egyezett azzal, amit ő elgondolt az adott dologgal kapcsolatban. Például hogy nem olyan a dobhangzása, mint a Tibinek. Úgy éreztem, hogy a zenekarvezető vagy a hangmérnök részéről mindig volt valamiféle „fúrás” az irányába, de ez lehet hogy csak amiatt volt, mert ő teljesen más habitusú, mint én. Általában ugyanis rögtön, egyenesen kimutatja, ha valami nem tetszik neki, és minél inkább erőltetnek neki valamit, annál jobban elhatárolódik ettől. Elképzelhető, hogy én kompromisszumképesebb vagyok. Aztán elérkezett egy pont, amikor a Tipcsi is vissza akart jönni, aztán Gyurinak ki kellett szállnia a zenekarból. Ezt lehet szebben, lehet kevésbé szépen csinálni, de én nem haragszom senkire. Annyi volt, hogy rajtunk kívül már mindenki tudta, hogy ki kell szállnia a zenekarból, aztán egyszer a Bajnok elkottyintotta magát, ő nem tudja, hogy a jövő héten még a Gyuri jön-e dobolni, vagy nem.

És Zefi nem szólt erről?

Hát, csak miután már hússzor rákérdeztem. De én már túltettem magam ezen, mert végül is egy csomó jó dolog jött ebből a zenekarból, és én nem vagyok egy haragtartó típus, még véletlenül sem.

Úgy gondolom, hogy egy hatalmas gesztus volt a részedről a testvéred felé, hogy akkor te is azt mondtad, köszönöd szépen, de ha Gyurinak mennie kell, akkor megyek én is.

Igen, de ezt én úgy gondolom, hogy nem is lehetett volna másképp csinálni. Én ugyanúgy folytattam volna tovább? Fura, nem?

Mit mondjak. Volt már ilyen a zenetörténetben...

Nekem furcsa lett volna.

Nekem is, bár nincsen testvérem.

Képzeld el, hogy van egy jó barátod, akit kiraknak, és azt gondolod, hogy legalább olyan jó volt, mint az előző, meg igyekezett, és mégis kirakják. Én nem tudtam volna ezt így tovább csinálni.

És Tipcsivel milyen kapcsolatotok volt?

Ő is kicsit zárkózott fickó, de én jól kijöttem vele. Tényleg nagyon sok jó dolog volt, meg jó sztorikat lehetett hallani, úgyhogy én senkiről sem tudok rosszat mondani. Sokat köszönhetek annak az időszaknak.

2014-mobilmania
A MobilMánia 2014-ben
Fotó:  MobilMánia
2014-mobilmania
Galéria
+6 kép a galériában

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.