Boldog igazán
Dánielfy és a Parno Graszt frenetikus közös produkcióját akárhányszor képes volnék újrahallgatni.
Fotó:
archívum
Lehetne akár a szabadság himnusza is, miközben azért benne vannak a nagy igazságok is. Ha felégetjük magunk mögött a hidat, könnyen magunkra maradhatunk. Édes-bús férfidal a javából, a végén igazi beszomorodással.
Gyász és öröm egyszerre van benne, amit a roma muzsika igazán jól érzékeltet. Ha a mulatás hagyomány még élne, simán el tudnám képzelni, ahogy egy bortól kissé megrészegült férfitársaság énekli.
„Életemben egyszer voltam boldog igazán/Akkor is a két szememből könny hullott talán/Édesem megvan mindenem/De az utat, amit jársz azt évek óta keresem."
Az írás megjelent a Magyar7 2026/35. számában.
Címkék
