2021. február 6., 11:05

Nemcsak a bajban van szükség a kéményseprőre

Baka Gergely párkányi fiatal vállalkozó a családja foglalkozását viszi tovább. Apja és keresztapja is kéményseprő volt. Tizennégy évesen már járt velük kéményt bélelni, javítani. Bár eleinte nem lelkesedett ezért a munkáért, belejött és megkedvelte.

Napjainkban is pont olyan kormos arcú, feltűnő figura a kéményseprő, mint a régi képeken?

Bár van egyenruhánk, a legtöbb esetben az öltözékünk fekete póló és nadrág. A kéménykefét már rég nem a vállunkon, de tárcsára tekerve visszük a kezünkben, a szerszámokat pedig táskában. Ha valaki mégsem ismerne fel, a pólónkon és a kabátunkon ott van a felirat. És hát gyakran kormosak vagyunk. Jómagam kimondottan élvezem, ha kormos az arcom, és jobban meg kell nézni, hogy megismerjenek.

Kéményseprő, ó, te piszkos, ha szembejövök, a szerencse biztos! – tartja a régi mondás. Jó érzés, hogy önök hozzák a szerencsét?

Érdekesség, hogy a néprajzosok úgy tartják, eleinte kéményseprővel találkozni szerencsétlenséget jelentett. Örülök, hogy ez a vélekedés visszájára fordult, és az emberek hiszik, szerencsét hozunk nekik.

Talán éppen a szerencsehozó mivoltunk miatt a szembejövők általában kedvesek velünk, és ránk mosolyognak. Többen megérintenek, megfogják a fülüket, a gombjukat, de előfordult már olyan eset is velünk, hogy valaki csak úgy engedett be a kazánházba, hogy összetört előttünk egy üveget.

Mi a munkaköre a mai kéményseprőnek?

Szolgáltatásainkat a Szlovák Kéményseprő Kamara égisze alatt végezzük vállalkozóként. Folyamatos a kommunikáció a kamara és a tagok között. Évente országos továbbképzésekre járunk, ahol tudomást szerzünk az új technológiákról és a legújabb törvényi előírásokról, amelyek a szakmánkat érintik. Mivel körzetekre osztva dolgozunk, a körzetbe tartozó kéményseprők gyakrabban találkoznak, ami nemcsak munkamegbeszélés, de tapasztalatcsere is. Néha jelen van a tűzoltóparancsnok, aki beszámol arról, mennyi tűzeset volt rossz kémények miatt, és melyik körzetekben van nagyobb probléma.

Évente ellenőrizzük a körzetünkbe tartozó társas- és családi házak kéményét, valamint a cégek és a gyárak fűtésrendszereit. Személy szerint először felmérem kívülről a kémények állapotát, mennyire tartanak a fugák, nincsenek-e kilazulva a téglák, megállapítom, hogy a padlástérben a farészek milyen közel vannak a kéményhez, rendben van-e a kéményajtó. Ezután következik a kémény alsó részének az ellenőrzése. Kiszedem a kormot, kamerával átvizsgálom, milyen állapotban van a belseje, nincs-e szükség kéménybélelésre, vagy annak a cseréjére. Átnézem a kandallót, a füstcsöveket, a kazán belvilágát. A fafűtéssel szokott lenni a legtöbb probléma.

Miért éppen azzal?

A vizes fa égéskor kátrányosodik, ami lerakódik a kéményben, s ezt csak elektromos gyaluval lehet eltávolítani, ami sziszifuszi munka.

Ezt a munkát mindig védőfelszerelésben végezzük. Az a legrosszabb, amikor a falazott kémény a padláson ér véget és azbesztcsővel folytatódik, mert ha ez szétrobban, leég a tető.

A gázfűtéses rendszernél megnézem a kazánt vagy a kályhát, hogy megfelelő-e a szellőztetés, biztosított-e az oxigénbejövetel, szétszedem a füstcsöveket, leellenőrzöm a kémény belsejét. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy ha valaki cipőtalppal, bútorlapokkal, mindenféle műanyaggal fűt, nemcsak a kéményt teszi tönkre, de a környezetét is rendkívül károsítja.

Úgy vélem, a téli hónapokban jut idő egy kis lazításra. Mikor kezdődik a munka?

A legnagyobb hidegekben csak akkor megyünk házhoz, ha baj van. Van olyan hónap, amikor nincs is jövedelmünk, ezért jól be kell osztani a bevételt. A sormunka februárban-márciusban kezdődik, amikor megrendelés nélkül – általában ketten – látogatjuk sorra az ingatlanokat. Településenként változó, hogyan fogadnak bennünket. Vannak falvak, ahol nagyon örülnek a jöttünknek, esetleg egy kávét is kapunk, másutt alig várják, hogy odébbálljunk. Ha házról házra járunk, 6-7 épület tüzelőberendezéseit tudjuk egy nap alatt ellenőrizni és kitisztítani, de ha egyik faluból a másikba kell átmennünk, akkor csak 3-4-re tudunk sort keríteni.

Az a tapasztalatom, hogy régen az emberek jobban örültek a kéményseprő látogatásának, értékelték, hogy munkája által nagyobb biztonságban tudhatták a házukat. A kéményadó kötelező volt.

Annak ellenére, hogy az igatlantulajdonosokat ma is törvény kötelezi a tüzelőberendezések évenkénti átvizsgálására, nem mindenki tartja ezt be. Többen csak akkor kapnak észbe, ha baj van, amikor például a tűzkárért nem fizet a biztosító, mert nem volt meg az éves műszaki vizsgálat. Természetesen megrendelésre soron kívül is házhoz megyek, és a kémény renoválását és újjáépítését is vállalom.

Hogy pihen egy kéményseprő?

Aktívan. Nagy szerelmem a síelés és a terep-kerékpározás, ez utóbbit versenyszerűen is űztem. Sajnos, egyre kevesebb időm jut ezekre a kedvteléseimre.                                         

Bár a tűz az ember történetét a kezdetek óta kíséri, a lakóhelyek füstmentesítésének igénye csak a XI. században fogalmazódott meg. Egy ránk maradt latin szólás szerint három dolog keseríti meg a ház életét: a beázás, a házsártos feleség és a füst. Az első két akadállyal – úgy tűnik – eredménytelen volt felvenni a küzdelmet, ám eljött az idő, amikor legalább az utóbbira megoldást kerestek.
Magyarországon a kéményseprők első írásos említése II. Ulászló egyik 1514-ben kelt királyi rendeletében olvasható. Számuk akkoriban elenyésző, többségük olasz származású volt. Ma már nem futunk össze az utcán a régi fotókról ismert, mosolygós füstfaragókkal, helyükre modern eszközökkel, műszerekkel felszerelt mesterek léptek, de a hozzájuk fűződő, szerencsét hozó hiedelmek máig élnek.   

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/5. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.