Zsinórmérték
Lassan a finiséhez érkezik egy két éve tartó folyamat, s decemberben az ENSZ-tagállamoknak jóvá kellene hagyniuk a világszervezet migrációs csomagját, melynek deklarált célja a bevándorlás biztonságossá tétele és legalizálása. Nem lesz sima ügy. Az Egyesült Államok még a folyamat kezdetén közölte, nem kér belőle. Európában elsőként Magyarország jelentette be, kilép a folyamatból – bírálatok újabb össztüzét kiváltva –, mert az abban foglaltakat rendkívül veszélyesnek, Európa elárulásának tartja.
Sokan úgy gondolták, mivel migrációról van szó, a magyar kormány ismét csak renitenskedik. Az még csak-csak, hogy európai térfélen ellenszegül minden brüsszeli migránsbarát elképzelésnek, de a világszervezettel már nem kellene ujjat húzni, mormolták az értetlenkedők. Miközben az ENSZ és Brüsszel migránssimogató agymosodaként mást sem csinál, csak ködösít, az álságos szolidaritás és a százszor megbukott multikulturalizmus mögé bújva. Azzal érvelnek, a csomagban foglaltak nem kötelező érvényűek a tagországokra nézve, senkit semmire nem kényszerítenek. Na de mi végre lenne egy olyan paktum, amely nem kötelező érvényű? Persze, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is a világszervezet általános nyilatkozataként született, és törvényerő nélkül lett a legfontosabb, fölülírhatatlan szabály. Meglehet, a paktumnak is ez lenne a sorsa. Törvényerő nélküli alapvetés. Bírálói felróják, hogy különböző értelmezésekre ad lehetőséget, a migrációt egyértelműen emberi jogként kezeli, s nem különíti el a legális és az illegális bevándorlást.
Ez az ügy világosan megmutatja, miért akarja a liberális brüsszeli elit büntetőkkel regulázni, ha tehetné, partvonalon kívülre küldeni a magyar kormányt. A bátor kiállás ugyanis bátorságot szül. Orbán Viktor kormánya nem félt szembeszegülni az ENSZ-szel, rámutatni azokra a veszélyekre, melyeket a dokumentum magában hordoz. S követői is akadtak: Ausztria, Bulgária, Észtország, Csehország már bejelentette, nem írja alá, a lengyel miniszterelnök is ebben a szellemben nyilatkozott. Vagyis a V4-ek ismét csak hármak. Mert Szlovákia még hezitál. Peter Pellegrini kitérő, gumiválaszaiból nehéz kiolvasni, mit akar a Smer. Itthon választói táborának megfelelve, migránsellenes lenne, de Brüsszel és New York felé is jó fiúnak kellene mutatkozni. Arról nem is szólva, hogy Lajčák külügyér szeptemberig az ENSZ kenyerét ette a Közgyűlés elnökeként, s a feladatot valószínűleg megkapta. Érvei egyelőre gyenge lábakon állnak, nemcsak az ellenzéki, egyébként következetesen bevándorlásellenes SaS-t nem sikerült meggyőznie, de a koalícióból, nem meglepő módon, az SNS is ellenáll. Nem lepődünk meg a Most-Híd álláspontján sem, legföljebb nem értjük. Bugárék akár töltenék is a tollat, amivel alá lehetne írni a paktumot, zöldet adva ezzel a muszlim és a fekete inváziónak. Aztán aki ezzel nem ért egyet, az szélsőséges, nacionalista, idegengyűlölő... A vegyespárt szerint az egyezményt a pártoknak nem kellene rémhírterjesztéssel olcsó politikai haszonszerzésre használniuk. Ebből a mondatból csak azt nem értjük, hogy rémhírterjesztés, meg olcsó politikai haszonszerzés. A migránsokból kikerült terroristák által eddig elkövetett, sok-sok halottat követelő terrorcselekmények sora lenne a rémhírterjesztés? És erre emlékezni és emlékeztetni – ez lenne a politikai haszonszerzés? És arra vajon emlékeznek a vegyespártban, hogy az MKP 2016-ban rövid idő alatt 80 ezer aláírást gyűjtött össze ez ügyben? Időnként meghallgatják, mit gondolnak a migránsáradatról a felvidéki magyarok és a választóik?
Jean-Claude Juncker egyik penge nyilatkozatában azzal érvelt, a legtöbben azért utasítják el a paktumot, mert nem olvasták. Nos, az MKP szakértője, Nagy Dávid jogász elolvasta, s meg is számolta: negyvenhatszor szerepel benne a „kötelezzük magunkat” szókapcsolat. Az MKP álláspontja egyértelmű, a paktum beláthatatlan biztonsági kockázatot hordoz magában, és nem megoldja, hanem támogatja a migrációt, ezért azt el kell utasítani. Ismét egy éles különbség az MKP és a Most-Híd között. Ideje lenne belátni, több az, mi szétválasztja, mint ami összeköti ezt a két pártot.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2018/29. számában.)
