Zöld asztalok ideje
Mélyen beszívom az akác illatát, ami végre, a hosszú esőzések után újra átjárja a levegőt. Csupa illat minden, bőséggel ontja virágait a bodza, most nyílik egyik kedvencem, a bazsarózsa… Madárdaltól hangos a táj, kár, hogy az autók és motorok zaja el-elnyomja, de ha kicsit távolabb ballagok az úttól, már semmi sincs, ami megzavarja gondolataimat. Egyszerre feltűnik az is, hogy körülöttem a megnyugtató zöld szín száz árnyalatát látom, a rezgő nyár ezüstös leveleivel tarkítva. Festő sem tudna vászonra álmodni szebbet. Május van, az életről harsog most minden.
Eszembe jut egy több mint harminc évvel ezelőtti május. Az édesapámtól 18. születésnapomra kapott fehér kálacsokor az asztalon, meg a sok füzet egymás hegyén-hátán. Tanultam bent a szobában, kint az öreg diófa alatt, a búzaföld végében, a lugas alatt… A nagy napon volt egy kis gombóc a torkomban, a fejemben pedig káosz a javából. Majdcsak lesz valahogy. A lényeg, hogy meg kell szólalni. A magyar tételre, amit kihúztam, mind a mai napig emlékszem: Arany János epikus költészete. Ha nem lett volna az fránya matematika, talán még fényesre is sikerülhetett volna. Az érettségi. Szép emlékeket őrzök róla. Egymást buzdítottuk, miközben anyukáink remek büfével vártak minket, ahol a finom falatok mellett egy-két jó szót is kaptunk tőlük.
Nagyot fordul a világ, online térben élünk, ha akarjuk, ha nem. Gyermekeink már egy másik, szabadnak mondott, de nem hinném, hogy jobb, világba születtek bele. Ami nem változott, hogy a napokban ők is ugyanúgy zöld asztal mellett adnak számot tudásukról, mint előttük már olyan sokan. Sokak számára olyan lehet ez, mint amikor ugrásra készen állnak a víz partján. Mert valóban erről van szó. Ha tetszik, ha nem, fejest kell ugraniuk a felnőtt életbe. Érettségükről kell most tanúbizonyságot tenniük. Legalábbis, ami ismereteiket illeti, hiszen éretté, ha úgy tetszik, felnőtté, majd az élet maga, az örömökkel és a megpróbáltatásokkal teszi őket. Az még beletelik jó pár évbe. Addig még a többség egyetemista lesz, mások munkába állnak, s lesznek olyanok is, akik egy ideig csak tengnek-lengnek, a helyüket keresik.
Az érettségi vizsga ugródeszka. Egy életszakasz lezárása. Véget ér valami és kezdődik egy új. Meglesznek a kellő alapok ahhoz, hogy a legszebb korban lévő fiatalok elinduljanak álmaik után. Valakiből lehet, hogy pár év múlva atomfizikus lesz, egy másikból tanár, vagy éppen nővérke. Sőt még az is előfordulhat, hogy egyesek merőben máshoz kezdenek, mint amit tanultak. Majd az érettségi találkozókon kiderül, kit mire vitte, kit merre sodort az élet. Valójában lényegtelen is, hogy ki lesz a volt osztályunkból diplomás, ki boldogul csak az érettségijével, ki tanul még meg egy csomó új dolgot. A lényeg, hogy lássuk a csillogást egymás szemében, felfedezzük a másikban azt, aki egykor volt, amikor még együtt koptattuk az iskolapadokat. A zöld asztalok mellett most egy a lényeg: meg kell szólalni. S a többi már megy magától.
