Zágrábból a világ…
Kár azért a Monarchiáért, mekkora súlya lenne az európai uniós döntéshozatalban… – futott át a fejemen az Európai Néppárt zágrábi informális tanácskozásának sajtóját böngészve.
Zágrábba is úgy mehetne uralkodónk, hogy a birodalmán belül marad. Feltéve persze, ha az EPP tagja lenne. Na de félre a vágyvezérelt monarchizmussal, a zágrábi tanácskozásnak valóban voltak előremutató kimenetei, amelyek, ha másra nem jók, legalább arra, hogy tudjuk, hányadán állunk.
Innen, a Csallóközből gyakorta úgy tűnik, Brüsszelben más a világérzékelés, vagy a Keszegfalva és Brüsszel közötti 1280 kilométeren az utazók valami „Bermuda-háromszögbe” kerülnek, amely egy másik világot mutat nekik. Edzett Politico-olvasóként így szemernyit sem csodálkoztam volna, hogy ha a 44 év körüli európai átlagéletkort Webberék úgy értékelték volna, hogy a 40 az új 30, de szerencsére – bár későn – ők is belátták, itt bizony komoly gondok vannak.
Az EPP értelmezésében a demográfiai válság nem egyetlen probléma, hanem egymással összefüggő, strukturális kihíváscsomag, amely közvetlenül veszélyezteti az EU gazdasági teljesítőképességét, társadalmi kohézióját és geopolitikai súlyát. A horvátországi informális találkozón ez önálló stratégiai pillérként jelent meg, nem pusztán szociálpolitikai kérdésként. Az öreg kontinens főbb demográfiai kihívásai szerintük a tartósan alacsony születésszám, a gyorsuló elöregedés, a munkaerőhiány és gazdasági kapacitásvesztés, illetve a regionális demográfiai szétszakadás.
A demográfiai hiányt sok ország kontrollálatlan migrációval próbálja pótolni. Ez integrációs, biztonsági és társadalmi feszültségeket generál, a nyugati példákat látva talán felesleges is részletesebben kibontani a kérdést. Úgy látják, a csökkenő népesség közvetlenül veszélyezteti az európai jóléti rendszerek fenntarthatóságát és a munkaerő-kínálatot, mely nélkül a zöld- és digitális átállás nem valósul meg teljeskörűen (úgy látszik, ezeknél nagyon leragadtak…). Ennek megfelelően az EPP javasolja, hogy a demográfia minden uniós politikai döntésnél horizontális szempont legyen: a kohéziós alapok, a kutatás-fejlesztés és a regionális politika mind hordozzanak demográfiai dimenziót, különösen a vidéki és elnéptelenedő térségek esetében.
Ha az EPP-álláspontot más politikai családokéval vetjük össze, világosak a markáns különbségek. A patrióta frakció számára a demográfia elsősorban identitás- és szuverenitáskérdés: ők a népességcsökkenést a nemzeti kontinuitás veszélyének tekintik, és a megoldásokat elsősorban a belső reprodukció erősítésében és a bevándorlás szigorú visszaszorításában látják.
A szociáldemokraták a demográfiai problémát elsősorban gazdasági-szociá-lis bizonytalanságnak tekintik. Ezért a szociáldemokraták erőteljesen támogatják a jóléti kiadásokat, a bölcsődei-óvodai kapacitás bővítését, a bérstabilizáló intézkedéseket és az egyenlő hozzáférést a szolgáltatásokhoz. Általában befogadóbb álláspontot képviselnek a migrációval kapcsolatban, látva abban a munkaerő-kiegészítés lehetőségét.
A liberálisok technokrata-piaci megoldást kínálnak: számukra a hangsúly a munkaerő-mobilitáson, a termelékenységen és a rugalmasságon van. A népességszámnál fontosabb a humántőke minősége, ők a gazdasági dinamizmus, a gyors bevándorlási csatornák és a digitalizáció révén növelt versenyképesség hívei. A Renew többször támogatta az EU-szintű migrációs paktum eredményeit és a közös működési mechanizmusokat, amelyek a migráció kezelését és a tagállamok közötti szolidaritást egyaránt szolgálják. Ez a simanyelvű megfogalmazás a migránsok szétosztását jelenti. Persze, csakis a szolidaritás jegyében!
A patrióta olvasatban a megoldást a belső reprodukció és a közösségek megerősítése jelenti. Ebbe a narratívába beilleszthetők az EPP olyan gyakorlati eszközei, mint a célzott családtámogatások, a vidékfejlesztés, az időskori aktivitás növelését segítő programok. Ugyanakkor el kell vetni azokat a szociáldemokrata és liberális megközelítéseket, amelyek túlzottan támaszkodnak a kontrollálatlan bevándorlásra vagy kizárólag piaci megoldásokra: ezek hosszú távon alááshatják a társadalmi kohéziót és nem garantálják a nemzeti identitás fennmaradását.
Megjelent a MAGYAR7 6. számában.
