Visszasírjuk még Korčokékat?
Az SaS kormányból való távozásának egyetlen előnyét nagyon sokan, többek között Gyimesi György, az OĹaNO magyar nemzetiségű parlamenti képviselője is abban látta, hogy így megszabadulunk Korčokéktól, a szlovák külügy magyarfóbiában szenvedő politikusaitól.
Miután a liberálisok kiléptek a kormányból, összeomlott a koalíciós tákolmány, négy új minisztert kell Eduard Heger kormányfőnek gyorsan találnia. Nem könnyű feladat, hiszen a jelenlegi válságos időben nincs olyan nagy keletje egy kisebbségi kormányban való szerepvállalásnak.
Ebben a zűrös időszakban, illetve erre a várhatóan rövid időre nem tűnik eget verő kihívásnak a minisztériumok vezetése.
A miniszterelnök hivatalosan csak azt követően akarja nyilvánosságra hozni az új miniszterek neveit, miután bemutatta őket Zuzana Čaputovának. Tudja meg először a köztársasági elnök, hogy ki lesz Gröhling. Kolíková, Korčok és Sulík utódja a miniszteri bársonyszékben. Az újságírók viszont nagyon éberek, már kiszimatolták a várományosok neveit, illetve az is könnyen előfordulhat, hogy az illetékesek szándékosan szivárogtatták ki az új tárcavezetőket, hogy lemérjék a nyilvánosság reakcióját.
A felvidéki magyarokat a közelmúlt kedvezőtlen tapasztalatai miatt elsősorban a külügyér személye foglalkoztatja. A hírek szerint a megüresedett külügyminiszteri posztot Rastislav Káčer, Szlovákia jelenlegi csehországi nagykövete foglalhatja el. Káčer kapcsán fontos megemlíteni, hogy Orbán Viktort többször is bírálta, tehát személye a magyar-szlovák külügyi kapcsolatokban nagy változást nem ígér.
Jelölését ezek szerint még a helyzetet igencsak jól ismerő Gyimesi György, az OĹaNO egyik bennfentese sem tudta megakadályozni.
A szlovák karrierdiplomata budapesti nagykövet is volt, aki saját bevallása szerint azért távozott a magyar fővárosból 2018-ban, mert már elérte a korlátait, elfáradt, és inkább az általa alapított Globsec nemzetközi biztonságpolitikai agytröszttel akar foglalkozni. Ezek szerint azóta megpihent…
Korčok után jöhet tehát egy Káčer! De miért ítélkezünk felette előre? Miért nem rokonszenves számunkra a személye már a kinevezése előtt? Elég csak két indokot felhozni. Előbb az ellenzékkel és Brüsszellel egy követ fújva kijelentette, hogy Magyarországon egyáltalán nincs demokrácia, Orbán Viktor autokrata hajlammal bír és önkényuralmat épít az országban. Magáról pedig azt hiszi a magyar kormányfő „hogy egy próféta, egy fényhordozó”.
Majd azt is nyilatkozta egy tévéműsorban, hogy Magyarország három lépésre van a területi igényeitől, az Orbán-kormány határrevízióról álmodik.
Azért nem mindenben téved ilyen nagyot a külügyminiszteri szék várományosa, néha mond meglepően okosat is Szlovákia jelenlegi prágai nagykövete! Ugyanis ez év februárjában a týždeň-ben azt is kijelentette, hogy
„Szlovákia egy állam. Formailag biztos. Van területe, szuverenitása, polgárai és államhatalma. Mi az államunkat kicsit véletlenül szereztük meg. Úgy, mint amikor egy komplikált kapcsolatban valaki távozással fenyeget, aztán erre a másik váratlanul azt mondja neki, hogy tűnj a fenébe, és egyszeriben ott áll az ajtó előtt két kofferrel, és nem tud mit kezdeni a szabadságával.”
Csak azt az egyet nem érti az ember, hogy ebben a váratlanul rászakadt szabadságban miért van szüksége az országnak a közvetlen szomszédokkal megbékélni nem képes külügyre.
